Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-09-10 / 34. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 10. 1992. Bán Ervin K€T VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON A JOGÁSZ VÁLASZOL MAGYARORSZÁGRÓL Dr. Palotás Miklós jogtanácsos rovata "Az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról." n. rész Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult: ( a. / aki magyar állampolgár b. / aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt c. / az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor életvitelszerűen él Magyarországon vagy haláláig eletvitel- szeriien Magyarországon élt. Tuleló házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte es a sérelmet / szenvedett halálakor vele házasságban élt. Az életvitelszerűen Magyarországon éló kárpótlásra jogosultat választásától függően havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg. A túlélő házastársat a sérelmet elszenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg. Amennyiben a jogerős itelet-ben halálbüntetést szabtak ki, de azt nem hajtották végre, úgy a kárpótlás Összegét 20%-kal fel kell emelni. Amennyiben a sérelmet szenvedett a szabadságelvonás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, az életjáradék kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni: a. / szabadságvesztés büntetés esetén azt az időtartamot, amelyre elitélték, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén 20 évet, b. / internálás estén 1 év 6 hónapot, köz- biztonsági őrizet esetén 6 hónapot, kenyszer- lakhely kijelölés esetén 2 évet. c. / munkaszolgálat eseten 2 evet. d. / a szovjet szervek által történt kényszer- munkára hurcolás esetén 3 évet. e. / a szovjet bíróság Ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadság elvonás eseten azt az időtartamot, amelyre Ítélték (köteleztek), ha pedig ez nem bizonyítható, akkor 8 évet. f. / deportálás estén 8 hónapot. folytatjuk Dr. Palotás jogtanácsos szívesen válaszol olvasóinknak magyarországi ügyeikkel kapcsolatos jogi kérdésekre a Szerkesztőségen keresztül. Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Daniéi Klein Rendelők: 229 E 79 StNew York NY 10021 (212) 737-2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 13&48 Elder ki. Flushing.N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség * Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy. Az ellenzék politikusai és szónokai biztosra jósolják, hogy a jobboldali Antall-kormány a következő választásokon megbukik. Az időszaki választások szemlátomást igazolják Őket. De vannak ellenkező irányú jóslatok is. Nemcsak a kormány - pártok részéről. Nemely ellenzékiek azt mondják: a hatalom "lebetonozza" magát. Sajnos van rá példa a magyar történelemben. De hogyan tehetné meg a kormány ma? Gyanítható, hogy antidemokratikus eszközökkel, s sportszerűtlen fogásokkal is próbálkozik majd. Eddig is tett ilyent, de kevés eredménnyel, tehát kénytelen lesz újabbakat keresni. Bizhat abban, hogy neki szolgál majd az egész államosított berendezés, amelyet a kommunizmus hozott létre és amelyet a kommunista hatalomtól készen átvett: a lapkiadók, nyomdák, bankok, és, ha a legújabb, manőver sikerűi, a rádió és a televízió is. Am mindezzel - vagy ha lehet még többel - Rákosi meg Kádár is rendelkezett, a népet mépem tudta maga mellé állítani, nem tudta "atne- velni" - szabad választásokon megbuktak volna. Marad például a választójogi reform. Annak idején Teleki Pál ezzel nyert választást és védte meg az úri hatalmat, elsősorban a nyilasokkal szemben. Most ■< r. i f azonban a képviselők kétharmadának szavazata kellene hozzá, vagyis próbálkozni nem érdemes vele. Diktatúra? A kormánypártok szélsőjobboldali szárnya örömmel vállalkozna rá, de túl kockázatos. Hogyan lehetne hát többséget szerezni 1994-ben az állampolgárok többségének szavazata nélkül? Mégpedig lehetőleg a parlamentarizmus szabályai megtartásával? A kormány mindenáron azt akarja elérni, de maga sem tudja hogyan. Amit mostanában kiötlenek a pártközpontokban, az holnapra esetleg elavul, másfél év múlva pedig biztosan. Talán észrevették a koalíciós pártok vezetői, talán nem: van számukra történelmi példa. Valakinek sikerült a játékszabályok betartásával, a külföld kívánalmainak ugy- ahogy kielégítésével nyerni, jól lehet az ellenoldal volt népszerűbb. A játékost Rákosi Mátyásnak hívták. Az 1945-ös választásokon csak a kormány koalíció pártjai vehettek részt, meg egy kis Polgári Demokrata Párt, amely azonban nem vallotta magát ellenzékinek. Akkor nem lehetett ennél többet tenni. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság nem tűrte volna hogy a bukott vadjobboldali rendszer emberei visszakerüljenek a közéletbe s ebben nem volt nézetkülönbség Moszkva és a nyugati hatalmak között. A parlament tehát ellenzék nélkül ült Össze. Később mégis szerveződött kis létszámú ellenzék azokból a képviselőkből, akiket kizárt a pártjuk, vagy kiléptek saját elhatározásukból. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem lehetett tartós. 1947 nyaran már újra választott az ország. Addigra megfollebbezhetetlenül eldőlt, hogy Magyarország a szovjet tömbhöz tartozik és Rákosi úgy határozott, hogy parlamentaris úton felszámolja a parlamenti demokráciát. Rendkívüli ravaszságára mutat, hogy az első lépest visszafelé tette: engedélyezték az ellenzéki pártok indulását. Hat ellenzéki part szerezte meg az induláshoz szükséges feltételeket, igy 10 párt neve került a szavazócedulára, köztük jobboldali pártoké is. Nagy volt a demokrácia és a szabadság füstje. Az ellenzéki partokat törvénytelen eszközökkel akadályozták a felkészülésben, a néppel való érintkezésben, mégis helyt tudtak állni. A fejét csóváivá figyelő Nyugat előtt igazolni lehetett a választás szabadságát az eredménnyel: mind a hat ellenzéki párt bekerült az országgyűlésbe, kettő közülük nagy pártként; a Pfeiffer-párt 47 mandátumhoz jutott, Barankovics István katolikus pártja (Demokrata Néppárt) még többhöz. Ezzel jelentős és elkötelezett ellenzek jelent meg a padsorokban, formailag akkora erővel és eséllyel, mint soha az 1867-es kiegyezés óta. Am Rákosi mégis korlátlanul érvényesíthette a maga akaratát. A koalíció többséggel rendelkezett és belső viszályoktól* töréstől nem kellett tartania. A kisgazdapárt mór megadta magát. A szociáldemokraták még nem, de eszükbe sem jutott, hogy átüljenek az ellenzékhez. A kommunista párt pedig 22 és fél százalékával a parlament legnagyobb pártja lett; saját többségre nem, de elsőségére hivatkozhatott. Szólni kell a hírhedt "kék cedulak"-rol, a kommunista választási trükkröl. Máig sem tudjuk pontosan, hány volt belőlük, hány kommunista köszönhette nekik a mandátumát. Annyi bizonyos, ,ho^y a szociáldemokratákat ezekkel győztek le. Fontos taktikai adat volt; Rákosinak nagyon kényelmetlen lett volna, ha a koalícióban nem a kommunista párt a rangelsó; márpedig az első helyre vele szemben leginkább a szociáldemokrata pártnak volt esélye. (Képzeljük el Antall József helyzetét 1994-ben, ha a koalíció parlamenti többséghez jut ugyan, de a legtöbb szavazatot nem a Magyar Demokrata Fórum, hanem egy másik koalíciós párt kapja.) Ez a népkepviselet aztán szavazattöbbséggel elfogadott mindent, amit a nép nem akart. Európai józan ésszel alig lehet megérteni, miért volt olyan sürgős az ellenzéki pártok szétmorzsolasa (1947 vége és 49 eleje között), hiszen nem tudtak volna semmit megakadályozni, legfeljebb bosszúságokat okoztak volna a kommunistáknak. Persze más, ha Sztálin fejével gondolkodunk... íme, itt a példa: igy lehet a parlamentarizmus megtartásával sót szélesítésével megteremteni a diktatúrát. Csak egyszer sikerülhetett és csak Rákosinak. Kádár János meg sem próbálkozott vele. A mostani kormány számára mégis kisértő példa lehet. Mert a dilemma hasonló: a vezetés mindenáron hatalmon akar maradni, de meg akarja őrizni parlamentáris presztisét is; igaz, más a helyzet. Célszerű most is egy kicsit a Nyugatra figyelni, de nem kell tekintettel lenni Moszkvára, annál inkább a magyar társadalomra, amely már nem akar visszatérni az 1945 előtti korszakba. Nem lehet tehát ugyanúgy célhoz érni, mint a 40-es években. Másként kell kombinálni, más technikákat kell találni. Az első, a "kék cédulázáshoz" hasonló ötlet már felbukkant: a külföldön elő magyar állampolgárok szavazati joggal való felruházása. Nem kisebb visszaélési lehetőség lenne^ mert ki tudja megbízhatóan ellenőrizni, hogy a határokon túl. ki, hogyan szavaz. De egyelőre ez is csak elgondolás. Úgy vélem: világos, hogy a Mikszáth-tól kölcsönzött címmel megjelölt két választás évszáma: 1947. és 1994. Az első választás 1947. augusztus 31-én történt. Most félkerek negyvenöt éve. Másnap a Szovjetunió államfői testületé ratifikálta a magyar békeszerződést, két héttel később papíron megszűntek a szovjet hadsereg megszállói jogai. TERJESSZE LAPUNKAT!
