Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-07-23 / 30. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 23. 1992 PESTI RIPORT Mi van a kirakatban? Nincs kormányprogram, ,állít jak a fiatal demokraták (egyesek szerint igen tehetséges, mások szerint hatalomvágytól fűtött) vezetői, részeg munkanélküliek levizelik a gazdagok autóit, egymással marakodó kisgazdák, az ország szétesett csak nem vesszük észre, állítják az ellenzéki szakemberek, dehogy esett szét, állítják a kormány- párti szakemberek, tessék megnézni, hol kezdődik a szétesés. Jugoszlávia, az esett szét, meg a szovjet birodalom, sőt most vagyunk igazán egyben, megtaláltuk a gerincünket, ez nem gerinc, állítják megint mások, középütt (ha még van ilyen egyáltalán), hanem antiszemitizmus és cigánygyü- lölet, amit elfojtott Kádár, ma bezzeg szerencsére lehet szidni azt, aki megérdemli, ugyanakkor azonban, akinek nem inge, ne vegye magára, a gazdag nyugatiak finy- nyognak a mi kis csirkeudvarunk gondjain, ahelyett, hogy kinyitnák a pénztárcájukat, elvégre helyettük döntöttük meg a kommunizmust, csakhogy Ók most elhüzzak a szájukat, nem tetszik nekik, hogy kinyílt a csipánk, szó sem volt arról, hogy ók fizetik majd a számlát, dehogynem, éppen ez az, hogy szó volt, de most letagadják, azelőtt bezzeg meghúztuk magunkat Moszkva árnyékában, jól eltoltuk mindnyájan, de ki tolta el a legjobban, hát természetesen a kommunisták, akik mindig ott voltak, ahol nem kellett lenniük, sok ember kihívóan gazdag, akik Örömmel és gátlástalanul beszélnek a pénzről, amit csinálnak, mert ma csinálni divat a pénzt és nem keresni, jól élni és nem tisztességesen élni, sok szegény ember, aki nem érti, hogy mi történt és miért éppen ővele, szegyenkezŐk, akik érdemtelenül kerültek méltatlan helyzetbe, ahonnan már kimászni is megalázó, továbbá erejük sincs hozzá, kommunisták, akikből liberálisok lettek, liberálisok, akikből diktátorok, diktátorokból bankárok, baloldaliakból ellenzékiek, ellenzékiekből baloldaliak, színészekből reklámcsillagok, reklámcsillagokból alkoholisták, kém főnökökből üzletemberek, emelkedő benzinár, fellendülő munkanélküliség, hivatásos bűnözés és műkedvelő bűnüldözés, fokozódó szén-monoxid-kibocsátas, gyenge szakszervezetek, ügyesen és ügyetlenül átalló újságírók, megtévesztett és zavarodott újságolvasók, nem tudunk kiigazodni a szerbeken meg a bosnyákokon, az öregek még emlékeznek a kongói helyzetre, amin ugyanúgy senki sem tudott kiigazodni ( az legalább messze volt), de már a saját dolgainkon se, mert nem lehet tudni, ki mond igazat és ki hazudik, nem tudunk hinni és nem is akarunk, mert a hitnek és az akarasnak az a vége, hogy hiába hittünk és hiába akartunk, mindent a pártpolitika irányit, de semmit sem irányit a pártpolitika, mindenki nyilatkozik, de senki sem mond semmit, aki mondana valamit, az nem nyilatkozik, hát ez van most a kirakatban. Odze György Dt SMBÍ ERŐRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanar Cukorbetegség * pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 229 EmsI 99 Street NEW ma, NT 19921 Telefon: (SIS) 628 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel A politikai emigráció mai szerepe Seregszemlére, nemzeti összehajolásra készül a földkerekség szétszorattatásban elő 15-16 milliós magyarsága: 54 esztendei kényszerszünet után augusztus 19. és 21-e között az óhaza szivében rendezik meg a magyarok III. világtalálkozóját. 1929-ben, majd pedig 38-ban csak a Nyugatra vetŐdöttek tértek haza a világ- találkozóra, s politikai okokból nem lehettek jelen, a határokon kívül, szülőföldjükön rekedtek képviselői. Már az első összejövetelen fölvetődött az igény: minden politikán és felekezeti kérdésen felülállóan megalakítsák a Magyarok Világszövetségét. Az 1938-ban kelt alapszabály a szövetség céljairól kimondja: "Támogatni minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet es kultúrát megőrizze és fejlessze, az Összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság között a kapcsolatot erösbitse..." ,Ez alkalommal időszerűnek tartjuk részleteket közölni Borbándi Gyula, a Münchenben éló kiváló társadalomtudós cikkéből, amelyben a magyar emigráció szerepét taglalja a világkongresszussal kapcsolatban. Magyarország felszabadulása nem ügy ment végbe, ahogyan a hangadó nyugati magyar emigránsok feltételezték vagy remélték. A politikai emigrációnak volt elképzelése arról, mi történik, ha a diktatúra erőszakos utón es feltételezett közreműködésével semmisül meg, de semmilyen programja nem volt arra az esetre, ha a demokrácia a régi rendszer képviselőinek részvételével és békés körülmények között valósul meg. Ez a magyarázata annak, hogy találkozása az új Magyarországgal ambivalens volt. Csalódást okozott viszont sokaknak, hogy Magyarország nem olyan lett, mint amilyennek álmaikban elképzelték és amilyennek látni akarták. A kialakult valósággal és a magyar belviszonyokkal elégedetlen nyugati magyarok nem ugyanazon okok miatt békétlenek, mint amelyek miatt a parlamenti ellenzék pártjai és a sajtóorgánumok a kormányt bírálják. Az előbbiek erős és határozott kormányt óhajtanának, a régi rendszer még meglévő hadallasainak es maradványainak gyors felszámolását kívánnák, a nemzeti, a keresztény és a nyugati fogalmaknak megfelelő szabadelvű értékek következetesebb tiszteletét szeretnék, maguknak pedig nagyobb figyelmet, szavazati jogban és hivatali előírásokban megnyilvánuló egyenrangúságot, a börtönért, vagyonelkobzásért, kitaszítottságért pedig méltányos jóvátételt. Meg( ha a nyugati magyarok történeti okokbol és a befogadó országokban szerzett tapasztalataik alapján inkább a kormánykoalícióban elhelyezkedő pártokkal és irányzatokkal rokonszenveznek, mindenképpen hátrányos lenne, ha viszonyuk az ellenzéki és kritikus beállítottságú pártokkal vészesen elmérgesednék. A párbeszédet mindenképpen fenn kellene tartani, nemcsak azért, mert az ellenzékből adott esetben kormányzati erő lehet, hanem azért is, mert országos érdek annak elkerülése, hogy az elégedetlen nyugati magyarok a hazai szélsőséges csoportok uszályába és akár nemzeti, akár keresztény, akar '56-os indokkal azokkal közös lobogó alá kerüljenek. A diaszpórában és a hazában élők kapcsolatának új szervezeti formái kialakulóban vannak. A meghirdetett III. világkongresszus és a Magyarok Világszövetségének folyamatban lévő tervei azt igyekeznek előmozdítani: megerősödjék a Kárpátmedencében élő és a világban szétszórt magyarok lelki egysége, a több évtizedes megosztottság es elszigetelődés után megtörténjék a nemzet tagjainak egymásra találása és összefogása. Kar volna azonban annak a régi felfogásnak hódolni, hogy a magyar-magyar kapcsolatoknak csak egyetlen szervezeti formája és az érintkezésnek csak arra kijelölt csatornái lehetnek. Egy szabad és civil társadalomnak módja és lehetősége kell legyen, hogy tetszése es a szükség szerint alkossa meg a nemzetrészeket összefogó szervezeteket. A Magyarok Világszövetsége nem lehet amolyan gettó, amely arra rendeltetett, hogy minden ami a külvilág magyarságával összefügg, az MVSZ illetékessegébe tartozzék és mindenki ott táborozzék, aki a Magyarországgal való kapcsolatokkal foglalkozik. A világ magyarságának Budapest a központja és az MVSZ a legfontosabb összefogó szerve. De nem az egyetlen es nem minden igényt kielégítő. Bajokat, nehézségeket és belső konfliktusokat idézhet elő, ha politikai szervezetnek tekintene^ magát. Politikai problémák megoldásara alkalmatlan, erre egyébként is vannak illetékes és felelős intézmények. Ennek hangsúlyozása azért is látszik fontosnak, mert egyfelől - különösen a kisebbségi magyarok tekintetében - mutatkoznak erre irányuló törekvések és a kisebbségieken való politikai segítés Őszinte vágya többeket arra indíthat, hogy az MVSZ-ben lássa annak eszközét. A világszövetség támogathatja a kisebbségi magyarokat abban, hogy a nemzetiségi jogokkal való élés es a magyar közösségi tevékenység anyagi és szellemi feltételeivel rendelkezzék, de arra már nincs lehetősége, hogy kisebbségi jogokat kivívjon, vagy olyan tennivalókat vállaljon magára, amelyeknek végrehajtása államközi szerződések illetékességébe tartozik. Az MVSZ-nek mindenkeppen tisztáznia kellene hogy a területileg megosztott magyarságnak, amolyan parlamentje-e, vagy pedig azoknak a társasága, akik a magyarok közötti kapcsolatok ápolásával, az anyanyelvi műveltség elmélyítésével és terjesztésével, a felnövő ifjúság magyarként való megmaradásával, a nagyobb tömbök és a szétszórt szigetek magyarjainak kölcsönös érintkezésével, szervezeteik és intézményeik fenntartásával foglalkoznak. Eredményt és sikert a szövetség sokkal inkább e kulturális tevékenységtől remélhet, kevésbé a politikai szerep- és feladat- vállalástól. Csoóri Sándor személye biztosíték arra: az MVSZ munkáját a türelem, az összefogás, a kölcsönös kötelezettsége és segitségválla- lás szellemében végzi. A feladat óriási, hiszen olyan hosszú idŐ után ismét a nemzettest három, egymástól különböző részét kell együttes tevékenységre mozgósítani, és nemcsak számbelileg jóval több szervezettel, hanem sokkal bonyolultabb problémákkal, mint történt a szövetség elindításakor 1938-ban. Csak az elért, kézzelfogható eredmények nyugtathatják meg a ma még kételkedő, az MVSZ-t fenntartásokkal kisérŐ, létjogosultságát megkérdőjelező magyarokat. BorbándiGyula München Hányán vagyunk? (A helyi népszámlálásokra vagy becslésekre alapozott adatok) Ausztria: 70 ezer Ausztrffia: 40-50 ezer Csehszlovákia: 700-840 ezer Af.. 20ezer isor****** szar ftaiEgyesül,Áuamok: Szovjetunió(Kiúpátalja): .50-200ezer “ rika Benelux államok: 25 «er öszesen: 100 ezer Franciaország: 35-50 ezer Brazaia; 70 ezer Németország: 50 ezer _ Ar lfna; ,0ezer Nagy-Bntanma: 0-25 ezer ^ 5 ezer Olaszország: - Oezer ^ 220ezer Svájc: 10-15 ezer Svédország: 16 ezer Egyéb európai országok: 10 ezer TERJESSZE LAPUNKAT
