Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)

1992-12-17 / 48. szám

Thursday, Dec. 17. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. New Jersey Melléklet New Jersey egyike azon amerikai államoknak, ahol nagyszámban és régóta élnek magyarok: ezért vállalko­zott szerkesztőségünk arra, hogy az Amerikai Magyar Szó mellékletében helyet adjon olyan írásoknak, melyek az itt élŐ magyarság életéről tudósíta­nak. Tisztában vagyunk azzal, hogy e szerény ó'sszeállitás korántsem adja teljes keresztmetszetét az itteni magyar életnek, s ezért eleve elnézést kérünk azoktól a személyiségektől, közösségek­től, akikről most nem tájékozódhat olvasónk. Ezúton hozzuk New Jersey-i olvasóink szives tudomásara, hogy a közeljövőben újabb, bővebb ismereteket nyújtó mellék­lettel kívánunk jelentkezni. Hisszük, hogy ezzel mind az itt elő magyarság, mind pedig 90 éves, ám most komoly változásra kész lapunk javát szolgálhat­juk. J *» », ** I I I Örömünkre szolgálna, ha e változás­ban - a magyar betű érdekében! - New Jersey magyarsága is segítségünkre volna. Tisztelettel (kivánunk békés, boldog Karácsonyt és Ujesztendőt! A Szerkesztőség. Röczey Barnabás, a New Brunswick-i Magyar Református Egyház lelkipásztora, kedvenc ka­rácsonyi verse: Ady Endre: KARÁCSONY Harang csendül, Ének zendül. Messze zsong a hálaének. Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumba A Messiás Boldogságot szokot hozni. Amerikai - Magyar Karácsonyok AZ AMERIKAI MAGYAJt REFORMÁTUS EGYHÁZ PÜSPÖKÉNEK KARÁCSONYI KÖSZÖNTŐJE Szeretteim! Karácsonykor a szeretet evangéliumával köszöntelek Benneteket, magyar reformátusokat és mindennemű magyarokat Amerikában és szerte a világon: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök elete legyen." Szorongva kérdezzük ezt hallva: valóban szeret minket az Isten? De mindjárt meg is nyugtatjuk magunkat: templomainkban örvendezve dicsérjük Istent, lelkesen éneke­lünk, buzgón imádkozunk, jókedvvel adakozunk, segítjük a rászorulókat, tiszteletreméltó tagjai vagyunk gyülekezeti közösségeinknek. Úgy érezzük, hogy szeret minket az Isten; az óhaza elnyert szabadságát is. Isten szeretete bizonyságaként tekintjük. Valljuk, ho^y hiszünk az Isten által adott Jézusban, tehat illik ránk az evangélium által megsza­bott lelki követelmény és igy készen vagyunk az Örökéletre. Az azonban korlátok közé zárná Isten szeretet, Isten szeretetének gettóját jelen­tené. Az evangéliumi üzenet ugyanis úgy szól, hogy Isten szerette a világot. Isten az egész világot szereti. Mindenféle nép­séget. Igen, szereti Amerika népét is, de nemcsak a tiszteletreméltó népséget, hanem a kábítószeres nyomorultakat is, a korrupt üzletembereket is, a fajgyűlölőket is: a magyarokat irtani igyekvő románokat, a magyarokat gyűlölő szlovákokat, de az egymással békétlenkedő magyarokat is. SÖt, az evangélium üzenete ezeken a korlá­tokon is túlmegy: Isten szeretetébe tartoznak a második és harmadik világ népei is. Mind. Ha Isten igy, válogatás nélkül szereti az egesz világot, akkor hol van a mi helyünk karácsonyt ünnepié' magyaroknak? Ha igy érezzük, hogy bennünket szeret az Isten, mint az egész világ egy részét, akkor nem elégedhetünk meg Jézusban való hitünknek magunk életére való korlátozásában. Ha, mint mondtuk, Isten szeretetének nincs gettója, nem lehet Jézusban való hitünknek sem. Ezt a hitet tovább kell adni, messzehan^zo- an elhirdetni, ahová csak Isten szeretetebol fakadó hitünk elér, hogy: Emberek, értsétek meg, Isten szedet, ne utasítsátok ( el, fogadjátok el. Útmutatótok az a Jézus, aki Isten karácsonyi ajándékaként Bethlehemben született. Mondjátok el ezt a Jézust, a bethlehemi gyerkeket, a Názáreti Jézust, a Tanitót, az Áldott Orvost, a Konyörület Jézusát, a Megbocsátás Jézusát, a Békesség Jézusát, Meg-Nem-Alkuvás Jézusát, az Örök Szeretet Jézusát. Mondjátok el ezt a Jézust gyülekezeteitek­ben, minden magyarnak, minden népnek szerte a világon. Mondjátok el, hogy hisztek a Béke Fejedelmében. Mondjátok el mind­ezeket es akkor elmondtátok, hogy hogyan szereti Isten a világot. Dr> Harsányi András A templomba Hosszú sorba Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves, kis falumban Minden szívben Csak szeretet lakik máma. Bántja lelkem a nagy város Durva zaja, De jó volna ünnepelni Oda haza. De jó volna tiszta szívből — Úgy, mint régen — Fohászkodni, De jó volna megnyugodni. De jó volna mindent, mindent Elfeledni, De jó volna játszadozó Gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel A világgal Kibékülni, Szeretetben üdvözülni. Ha ez a szép rege Igaz hitté válna, Óh, de nagy boldogság Szállna a világra, Ez a gyarló ember Ember lenne újra, Talizmánja lenne A szomorú útra. Golgotha nem volna Ez a földi élet, Egy erő hatná át A nagy mindenséget. Nem volna más vallás. Nem volna csak ennyi: Imádni az Istent És egymást szeretni . • Karácsonyi rege Ha valóra válna, Igazi boldogság Szállna a világra . . . Az Amerikai Magyar Szó Kiadójának Szeretettel köszönöm meg az Amerikai Magyar Szónak a megkeresést, hogy megkér­tek, hogy nevezzem meg kedvenc karácsonyi versemet. Én a lírát nem egészben fogyasztom, versszakonként szeretgetem. Néha csak egy-egy versszak zeng bennem napokig és csak utána tanulgatom hozzá a többi strófát. így aztán sokszor tudom meglepni barátaimat elfelejtett vagy föl nem fedezett szépségeivel a magyar költészetnek. Ez esetben egy olyan karácsonyi himnusszal lepem meg olvasóinkat, amely duplán magyar költészet. A késő gótika korszakában irta a Duna-Tisza táján egy ismeretlen magyar Sík Sándor: szerzetes latinul. Sokáig zengett ez a latin strófa a zsolozsmák karácsonyi hóráiban. Sík Sándor, a 20. századi papkölto és líri­kus oly szívhez szólóan fordította le magyar­ra. így lett ez duplán magyar vers. Noha a gótika korszakában született, lírájában már benne zeng a magyar alföldön századok­kal később kialakuló falusi betlehem es. A népköltészet csilingelésével, ragyogásával és zamatéval, a népi misztika elragadtatá­sával. P. Kiss Máté, O.F.M. a New Brunswick-^ Szent László Egyházközség plébánosa KARÁCSONYI HIMNUSZ Égi kertek permeteltek Mámoritó harmatot. Mind a mennyek daltól zengnek, Ujjongnak az angyalok. Köszöntsétek, szántók rétek, Kik most kizÖldeltetek, Fürge csörgő s ti mosolygó Nagy hegyek, a Kisdedet. Sírva nézi, úgy becézi Egy szülöttét Mária, Néz ragyogva, mosolyogva Szűz Anyjára szent Fia. [Cnclo rorcs pluunt florcs... ] Jón a pásztor bari kastól: Jézus szentebb aklot ád. A Fiúnak sípot fájnak S énekelnek eklogát. Meg a néma ócska széna, Még a jászol is nevet, Úgy karolja, úgy ápolja A megváltó Kisdedet. Ottan áll van, édes álmán Jó barmok virrasztanak, Ráhajolnak, udvarolnak És fel-felsóhajtanak. A kis házra havat rázva Rárohannak a szelek. Jaj puhácska kis babácska Testecskéje didereg! Édesanyja rácsavarja Durva polyarongyait, Avval ójja Alkotója Ázó-fázó tagjait. Lelkem vágya: Krisztus ágya Szivem immár hadd legyen, Testem szalma, jászol alma S istállója kebelem.

Next

/
Thumbnails
Contents