Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-10 / 47. szám
2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 10. 1992. “...EZ A FOLD, MELYEN ANNYISZOR APAID VERE FOLYT; EZ,MELYHEZ MINDEN SZENT NEVET EGY EZREDÉV CSATOLT...” ^ V / ff ® D I i ' Mohács^Pakozd, Kópolnas, Branyiszkó, Nagysalló, Isaszeg, Segesvár r Temesvár, Világos, Zenta, Nándorfehérvár, Kiskoros, Kápolnásnyék, Pusztaszer, Verecke, Ménfő, Muhi puszta, Szigetvár, Eger. PUSKÁS-BALOGH ÉVA HOZZÁD, MAGYAR HAZÁM! Hozzád, magyar hazám, írom levelem, Hozzád, óh nemzetem. Távolról, nyugatról, Harminc-év-alkony fény óból. Eszemben vagy, minden nap, Meg most is tisztán látom, Mily kék az eged. a Duna Tisza felett, És a róna ezer nyíló virágot renget. Fülemben szinte hallom A csalogány dalát, Ahol gyermekéveim éltem át. Ifjúságom fájó-édessége Hatja át szivem, ( t Ha otthon járok, nálad emlékeimben, Te drága magyar nemzetem. Aztán egymásba folynak és belevesznek A kódfátyolba az eltűnt évek. A múlt ott van nálad eltemetve, Ahol nagy őseink pihennek Az anyafóldben, A drága, vérben ázott földben. Ott nyugszanak ők, a névtelenek, S ily távolból virrasztók értük, érted. Még régr, robajjal kinzott a honvágy, De a szél egyre sodort tőled tovább, És olyan vagy már fülemben, Mint tort hangok a világ mormolásán át, Foszlányokban egy elhaló zene, Mig egyre sötétedik köröttünk a világ ege, Te drága, magyar nemzetem. Már nem fájsz, már nem marsz lelkemben, Évről évre enyhül a honvágy, Távoli énekem, csendes sóhaj utanad, Elhaló vágy. sírástól fáradt szivemben. Pedig, magyar hazám, de forrón szeretlek, Szeretni foglak a sírig, Mint örökre vesztett szerelem, Emléked képe fel-felrémlik, Es úgy mondanám, hazám, Hogy még mindig hiányzol és faj, De egyre feketébb a kormos világ. Én, hogy akartam csillagokkal kirakni neked, De lankadt a kar, már nem érem fel az eget. Óh, magyar hazám, távolból hived Egy mélabüs könnyet ejt, érted - Te drága magyar nemzetem. Hogy most, ezen ünnepi alkalommal édes anyanyelvűnkön üdvözölhetünk benneteket) kedves olvasóink, hogy van magyar állam Európában, amely ezer esztendő roppant viharai közepette is fennmaradt és védÓ karjaival lehetővé tette a magyar nép évezredes hozzájárulásait a világ civilizácibhoz, Európa védelméhez, hogy a magyar nyelv fennmaradhatott, azt elsődlegesen államalapító első királyunk, Szent István géniuszának, bölcsességének köszönthetjük. Mélységes tisztelettel adózunk ezen alkalommal áldott emlékének.
