Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-03 / 46. szám
Thursday, Dec. 3. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. TÖMÖRKÉNY ISTVÁN ^ ^ U f A HAZASSAG ELSŐ EVE A maga gazdájává lenni annak, akinek semmije sincsen, nehéz sors. Bar mégis mindenki azon igyekszik es forgatja elméjében a gondolatokat, hogy miként tehetné. Mindszenti Mihály zsöllerember is hasonlókép volt, de hiába gondolkozott, mire sem tudott menni. Nem volt öreg ember, nem mondható, csak tavaly házasodott. De ez a szó nála nem volt i^az, mert sem házassága előtt, sem házassága után nem volt neki háza. Azelőtt mint béres legény— kedett s elvette egy napszámos ember lányát, ki maga is csak zsöllérkent élt valami gazda kisebb tanyáján. Vannak ilyen kis tanyak, amikbe lakot eresztenek, vagy hogy mért a tanya nagyon ócska, újat veret a gazda s a regit azért nem bontja szét, mert kerül abba zsöllér. Mihály is ilyen helyre került, hogy Klárit elvette, mert azért, hogy valakinek tulajdon födele nincsen, se legénynek, se lánynak, csak összekerülnek, hogy egymásé legyenek. Mondják róluk, hogy: két bolondból egy pár, máskép pedig Mihály sorsat olykep festik, hogy eddig csizmában járhatott, ezentúl majd meg mezítláb ténfereg. Mihály nem bánta a szóbeszédet, ügyet sem vetett ra s Klárával el voltak valahogy, napszámba ment az egyik is, napszámra ment a másik is; ha lehetett egy földre, ha nem lehetett, külön. Ez nem baj, este a gyalogösvényen, amely az ócska zsóllérházhoz vezetett, csak találkoztak s azon túl fogva együtt mentek hazafelé. Lehetős szorosan egymás mellett, mi onnan gondolható, hogy vállai- kon a kapák gyakorta Összeütődtek. Szép hangja van a kapának; igy alkonyaikor olyan, mintha valahol messze harangoznák az Úrangyalát. Közben Mihály is, mint minden ember, forgatta különfélekép a fejében a sorsát és legkivalt azon járt az esze, hogy a maga gazdája miként lehetne. Minél jobban gondolkozott, annal jobban odajutott, hogy sehogy. Ez baj, mert ha jól keressük, lehet olyan idó, amikor Klára már dologra nem mehet, itthon is lévén elvégezni való s miegymás. No es ez a rozoga tanyáház sem sokáig allja már a dicsőséget, hatulsó oldalát épp a héten kellett akácrudakkal föltámogatni, hogy időnek előtte világnak ne induljon. Aggodalmas gondolatok voltak ezek és bús sóhajtással nézett el esténkint Mihály a tanyaház ablakából a földek fölött, amely mind a másé s bár az ő keze munkája nyomán is, mind csak másnak terem. Ez igy is maradt örökké, ha messze kinn a nyomásszélen, ahol már nem a tanyak vilaga van, hanem a pusztaság kezdődik, uj dolgok nem történnek. Az emberek ki- fundálták, hogy oda erdőt kell ültetni. Ugyde volt már ott erdÖ. Azonban nem rendes, hanem csak úgy össze-vissza nőve es nem álltak katonás sorokban a fák. Nem is ültette azokat senki, valaha régen egy magot vitt oda a szél, vagy épp szálló madár is kiejthette a csőréből, mikor kicsinyeinek vitte volna; elég az avval, a mag megfogamzott; a fa felnőtt és úgy támadt a nyomán az erdŐ magától. De hát hiába, nem az, amilyen kellene, igy azt határoztak, hogy kiforgatják. Hirdetést adtak közre, hogy jöjjenek az emberek ehhez a munkához és egészen újfajta árakat szabtak hozzá. Az erdőből vállalhat mindenki akkora földet, amennyiről gondolja, hogy bir vele. Azon a földön tartozik kiirtani az erdŐt, de egeszen alapjaban. Nemcsak hogy éppen kidönteni a fát, hanem kiszedni a földből a tönköt, a mely gyökereket. Ezért a munkáért öt évig a föld ingyen az Övé, kivéve, hogy az irtás után csemetefákat tartozik bele ültetni, de a csemetéket is ingyen kapja. Közükbe vethet krumplit vagy dinnyét, meg a széleken kukoricát termelhet. S ami fát kidöntott, az is az övé, pénzfizetés nélkül. Ennyi mindent kap ingyen, ezért támadt is a neve, mert úgy hívták őket: ingyenÖs embor. Mindszenti Mihály is, hogy ezen életmódról tudomást szerzett, elment Klárával együtt ingyenes embernek. Ehhez a gazdasághoz nem sok eszköz kell, csak fejszék szükségesek hozzá és balta, főrész, meg annyi élelem, amely az uj termesig kitartson. Máskép csak dolog kell hozzá es egeszseg, kibírni azt a nyomorúságos életet. Mert hogy valaki el bírja képzelni, mi az a vadonirtás, az ember harca a természettel, itt meglátható a pusztaszélen. Csak úgy a maga egyszál fejszéjével esik neki az erdőnek az ingyenes ember; szinte nehéz elgondolni, miként bírja a földből a maga egyszerű eszközeivel a hatalmas törzsek óriás tönkjeit kiszedni. Mig a hosszú törzseket a tanyákra elhordják, megveszik az új épületekhez mestergerendának, a többi ott marad az irtott fold szélén, nagy halmokban, mert hiszen fütőszerszám a tanyákon nem kell, van mindenkinek magának, azt meg nem veszi senki. Ő maga tüzel belőle télen, amennyi kell a lakasban. A lakás... A vasutak gyakran haladnak el faluszéleken, ott a kocsi ablakából szerfölött apró kis zúgóépületeket lehet látni. Csak úgy vályogból van minden ragasztók nélkül összerakva a négy faluk, a teteiük lapos s az ajtónyiláson halad ki a füst. A cigányputrik ezek s a lakások legutoljának lehetne gondolni ezen odúkat. Az ingyenes ember lakása az, a földbe ásott gunyhó. Egy nagy négyszögletes lyuk a földben, alighanem valamely kiásott fatönknek a helyén. Némelynél a földbe vágott lépcsők vezetnek le hozzá, de akkor igen tág marad az ajtóba s bever rajta télen a ho, meg elönti a nyári zápor. Hát inkább csak az ajtónyiláshoz létra van támasztva, azon másznak fel, le. A teteje abból áll, hogy faágak szolgálnak a négyszögletes lyuk egyik szélétől a másikig, ez aztan meg van hordva kukoricaszárral, szaraz bozóttal, földdel s a jó föld azon újabb eleven bozotot terem. Ilyen lakásban lakik Mindszenti Mihály, meg a többi, aki ott irtást vállalt, akik a kultúrának elŐharco- sai. Másként nem lakhat, mert a ffold csak öt évig az övé, azután mehet tovább; újabb irtásra, ha van. Itt éltek, mint e helyeken élni lehet. A pusztán nem jár senki, csak az erdőtiszt lovagolt ki olykor hozzájuk, hogy a végzett munkát megtekintse. Máskülönben csend van a tájon, az irtás szélén a maga kuckóival már mindjárt a puszta következik, azon nem jár más, csak a két Rozsak vezetése alatt a rideg barom. Klára itt, ezen környezetben és ezen földbeásott barlangban gyermeknek adott életet. Persze ehhez azonnal törvényes dolgok következnek. A huszonnégy óra alatt való bejelentése a szülésnek, a keresztelés meg mi egyeb. Talán fölösleges említeni, hogy a törvények e helyen maguk szigorú megállapodásaival annyit sem nyomnak a latban, mint az a sas, amely a puszta fölött átsuhan. A gyermek megszületett és élt, Mihály mikor az ideje s az időjárás engedte, bevitte a tanyák központjába, ahol van pap is, anyakönyv is, ott a gyermeket Pálnak keresztelték^ mert; Klara apját is, bizonyos nevezetű Rengő Pált, mint neve mutatja,szintén Pálnak hívták. A Pál gyermek egy darabig élt anyja emlőjén a barlangban, utóbb azonban meghalt. Ez közös sorsunk, hogy idővel közanyának ölébe menjünk, de Pál ezt igen korán, mondhatni idÖ előtt tette meg. Elhatározása gyors volt, úgy látszik, örökölte apja keménységét, ki egymaga állt egy szál fejszével neki az irdatlannak. Pál este köhögött s bár a székifü virágából hathatós meleg levet Klára még akkor éjjel főzött neki, köhögése nem csillapodott. E tekintetben a székifü virága nem használt, mert bár az jó orvosság, de a főzése meg ismét füstöt támasztott a barlangban s i^y amint az életben is elég példa mutatja.a jo igyekezet rossz eredményeket szült és ezek nyomában Pál reggelre a maga egesz rövidségében kinyúlt. Gyermekkorában ki hallotta a pasztőröznél danolni a megölt legény történetének nótáját, kit hiába költött az apja, az anyja, mert csak a babája szavára támadt föl s azt kérdezte tŐle: csinaltatsz-e neköm diöfakoporsót. Mire babája azt mondta, csináltatok, csináltatok márványkÜ-kopor- sót. Mihály is csináltatott volna, ha tehetsége lett volna hozzá Mindszenti Pál részére márványkíi-koporsót, de kő ezen a tájon mentül kevesebb van, márvány pedig éppen nem találkozik.Az Úr kegyelme a márványt más népek közé adta, hogy azok is élhessenek. Mihály fűrészelt deszkából koporsót szerkesztett és Pált abba tette.- Csókolj még rajta egyet, - nyújtotta Klárának, - majd azután leszógezöm. Leszegezte és hóna alá fogván a kis ládát, kimászott vele a létrán a barlangból. Azzal aztán el-beindult a tanyák közé, a központ felé, hol vannak oly emberek, kik hivataluk szerint temetések végzésére alkalmasak. Klára is ment volna, de részben erre a dologra még nem volt képes, mert erejét a betegségen kívül a Pál halála fölött érzett bánat is fogyasztotta, továbbá otthon is kelett maradni valakinek. ( ( Mihály gyermeket, Pált eltemettek a központi temetőbe, a kántor tett fölötte némi éneklést, Mihály nyújtott is érte a kántornak annyit, amennyi tőle telt. Azután hazament _ Klárához s voltak ismét úgy, mint Pál jelenléte előtt voltak. Mihály irtotta az erdŐt, ásta ki a tönköket és Klára, amint birta, segített neki. Egyhangú élet ez s a Pál elmúlása után való időkben csak az hozott bele némi változatosságot, hogy egy napon a verem előtt megállott egy lovas városi pusztázó katona. Pöcsétöt hozott. Ez egy cédula, amivel a biró vagy kapitány ele idézik az embert. A pecsét Mihályt a városba citálta a rendorbirö ele. Elment, nem lehet mondani, hogy nem ment volna, mert éppen kilenc óra hosszat gyalogolt, mig a városba beért. A rendo'rbirónak beadta a pecsétet. Annál ott volt már a hivatalos irás, mely szerint Mindszenti Mihálynak Pál gyermeke az orvosi tudomány tökéletes mellőzésével ment a másvilágra. Mihály felelősségre vonatott, hogy miért nem hivatott orvost? E kérdés a pusztai barlangból előkerült Mihalyra nézve annyira furcsa volt, hogy ra felelni sem tudott. Két forintot inkább birságba fizetett és arról rendes nyugtató írást kapott. Azt zsebre tette és kilenc órát gyalogolván ismét éjfélre hazaért. Klára fölneszeit, mikor Mihály a barlangba bemászott.- Kend az, - kérdezte, - Mihály?- Én.- Hát miben járt kend? Tán elvöszik a fődet? - kérdi tovább az asszony.- Nem, - felelte Mihály, - dehogy. Csak írást adtak arról, hogy mink öltük mog a Palikat. Hogy aszongya, ha doktort hivattunk vona, nem halt vona mög. Két forintot is fizettettek velem birságba. Klára könnyei megeredtek. Mihály egy kis üveget az asztalra tevén, mondja:- Hoztam a hajadba kétgaras áru szep- szagu olajat. Hogy Klára nem felel, Mihály egy darabig meredten áll a veremben. Azután étel után kezd szótalan kotorászni, mert regen volt, amikor utoljára evett.
