Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-11-26 / 45. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 26. 1992. Jóból is megárt a sok PELE NEM AKAR ELNÖK LENNI! Minden idők talán legkiválóbb futballistáját a hazájában elurakodott korrupcióról, a társadalom válságáról faggatta egy német újságíró, Pelé kijelentette, hogy hatalmas népszerűsége ellenére sem akar elnök lenni. ÚJSÁGÍRÓ: Anyaországa tó'rténelmének legnagyobb korrupciós-botrányát éli. Collor de Mello elnök állítólag milliókat süllyesztett saját zsebébe, amibe bele is bukhat. Nem óhajt - mint a legnépszerűbb brazil - az örökébe lépni? PELE: Brazíliában túlságosan is sok a korrupt politikus. Politikusaink nem tisztelik az embereket, ók gazdagok, de ezrek halnak éhen egy olyan országban, amely természeti kincseit tekintve gazdagnak mondható. Ezt nem tudom elfogadni. ÚJSÁGÍRÓ: Mit akar tenni tehát? PELE: Harcolok politikusaink hazugságai ellen, a tévében, beszédeimben. Nem félek senkitől. Én ugyanis tisztán jutottam a vagyonomhoz, senkit sem loptam meg. Harminc éve harcolok Brazília jó külföldi imázsáért. Mindenütt vannak jó és rossz politikusok. De Brazíliában szinte csak rosszakat ismerek. ÚJSÁGÍRÓ: Pelé elnök jobban tudná csinálni? PELÉ: Egyáltalán nem óhajtok elnök lenni, bárhogy is sugallják ezt egyesek. Ez ellentétes volna életfilozófiámmal. Hogy a brazilok azonnal megválasztanánk, abban biztos vagyok. Néhány éve, Németországban találkoztam Kohl kancellárral, aki azt mondta nekem: "Hallom, hogy politikus szeretne lenni. Hívjon csak föl, ha szeretne valamit tanulni. ..." t ( ( ÚJSÁGÍRÓ: Es már feltárcsázta a szamot? PELE: Még nem. i ‘ ii i , i : ÚJSÁGÍRÓ: El meg egyáltalán önben a remény, hogy szegénység, környezetszennyezés, korrupció legyőzhető az ön országában? PELÉ: Egy olyan országot, amely évtizedek óta küszködik súlyos problémaival, való igaz, nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Amikor húsz évvel ezelőtt ezredik gólomat rúgtam, ezt a nyomornegyedekben elő gyermekeknek ajánlottam, és felhívtam a politikusokat, tegyenek valamit a nyomor ellen. Időközben megszülettek már azoknak a gyermekei is, és változatlanul ugyanazokban a negyedekben laknak. ÚJSÁGÍRÓ: Önt Edson Arantes do Nasci- mentonak hívják, de a _világ egyszerűen csak Pelenek ismeri. On róla sokszor harmadik személyben beszél, mintha egy másik ember volna. Kivel beszélgetünk most, Edsonnal vagy Pelé vei? PELE: Természetesen Pelével.^ Ot Afrikától Kínáig mindenki ismeri. Pele ismertebb, mint a Coca-Cola, vagy a papa. Edson egyszer meghal, de Pelé halhatatlan. ÚJSÁGÍRÓ: Megmaradt még az öröme saját sportágában? PELÉ: Igen. Néha együtt edzek az FC Santos csapatával, ahol korábban játszottam, és ahol ma a fiam kapus. Meg tartom a tempót. Gyakram magam után huzom a fiatal játékosokat. Ötvenegy évesen is jobban passzolok, mint a húszévesek. ÚJSÁGÍRÓ: Mi köti össze Önt a régmúlt más legendás sztárjaival, mint például Beckenbauerrel? PELÉ: O igazi gentleman, fantasztikus játékos, jogosan viseli a "császár" nevet. Hozzá hasonlók ma nincsenek. A barátom, amióta a Cosmosban együtt fociztunk. EGYETEM A SIVATAGBAN Brunei szultánja, a világ leggazdagabb embere abszolút uralkodója alattvalóinak. A Fortune magazin szerint vagyona 37 milliard dollár, bar kormányának tisztviselői megesküdnek ra, hogy e pénz legnagyobb része az állam vagyona. A szultán a világ legnagyobb magánpa- lotájaban él, nevezetesen az 1800 szobás, aranykupolás Istana Nural Imán palotában. Százötvenhárom Rolls-Royce tartozik tulajdonába. A kicsiny országnak, melynek lakói többnyire maláj mohamedánok, óriási olajkészletet rejt a földje, azonkívül földgázlelőhelyek is bőven előfordulnak Borneo erdeiben és a Dél-kinai-ten- gerben. Nem csoda, ha a 46 éves Sir Hassanal Bolkiah, Brunei szultánja gondtalanul parádézik a fővárosban, mint aki fütyül a világra. Az 1 millió dolláros díszkocsit a legutóbbi parádén 50 ember hüzt^az alattvalók éljenezték őfelségét - , amikor uralkodásának ezüstjubileumát ünnepelte. Az ország lakóinak jelentős része szerényen éldegél kis házakban és fakunyhokban, amelyeket vízben álló cölöpökre epitettek. Ok meglehetősen kó'zömbösen fogadták a jubileum extravagáns pompáját. Állítólag csekély 60 millió dollárt költöttek az ünnepségekre, amelyek során óriási banketten lakatták jól ötezer embert, Bentley és Mercedes kocsikat vásároltak, hogy a neves személyiségeket méltóképpen fuvarozzák. Brunei lakosai nem morognak, mert nemi előnye számukra is van ennek a mérhetetlen gazdagságnak.Nem fizetnek jövedelmi adót, ingyen közoktatásban részesülnek, ingyenes az egészségügyi ellátás, és olyan előnyösen vásárolhatnak gépkocsit, hogy majdnem minden lakosra jut egy autó. A legtöbb polgár számára a pénz nem probléma, hiszen az egy főre eső jövedelem évi 18 400 dollár, de a szultánnak mégis fáj a feje egy s más miatt. Legfőbb gondja az, hogyan Ösztönözze munkára alattvalóit, akik tudjak, hogy a legtöbb földi jó ingyen áll rendelkezésükre. Brunei 120 ezer munkavállalójának fele állami alkalmazott, számukra biztosított a mindent magába foglaló szociális ellátás. A magánvállalkozásokban főként az országban élő ötven ezer kínai serénykedik, a fizikai munka zömét a negyvenezer külföldi vendégmunkás végzi, főként Fülöp-szigeteki és malájok, akik allami állások iránt sóvárognak. Mindennek van határa, igy a maris igen alaposan felduzzadt allami , szektoriak is. A munkanélküliség nÖ - leginkább a 18-25 éves állampolgárok között. Gyakorlatilag semmiféle éjszakai élet nincs, az unott fiatalok az utcasarkokon csavarognak, autóznak, gyakran a rendórbiró előtt kötnek ki kisebb lopások miatt. Sokan közülük alkalmazhatatlanok, mert (kibuktak az iskolából vagy gyengén képzettek. Bár ezek a problémák jelentéktelenek, ha más harmadik világbeli országhoz viszonyítjuk Őket, a tendencia mégiscsak aggasztó, hiszen a lakosság több, mint egyharmada 14 éven aluli, és évente három százalékkal nŐ. Egy nyugati diplomata szerint a lődörgő fiatalok magas száma elóíreveti a politikai nyugtalanság iKárnyát. A szultán megizlelhette ezt az Öböl-háború idején, amikor ő és kormánya az Amerika által vezetett koalíciót támogattatok fiatal alattvalója azonban *’* a közvéleménykutatások szerint mintegy 90 százalék - hevesen Irak-barátnak bizonyult . A szultánnak az is fejfájást okoz, hogy miként Őrizhetné meg a 600 éves monarchiát a demokratizálás korában. Jishak Gutterman nem szereti a rózsát. Nem rajong a tulipánért, az ibolyáért és a gardéniáért sem. A vizhiányos Izraelben az az álma, hogy kaktuszokkal viruló kerteket láthasson. Gutterman meg van győződve róla, hogy a kaktusz megfelelő hirdetési kampány segítségével sikert arathat Tel Aviv, Jeruzsálem és Haifa kertjeiben. Meg akarja hódítani a piacot. Uvegháza a Negev sivatag mélyén, Szede Boker településen van. Gutterman megtalálta a módját annak, hogy kaktuszai a természetben szokásos 30 év egynegyede alatt érjék el a teljes nagyságukat. Titkos csodaereje a régi tehéntrágya. "A tehéntrágya olyan, mint a jó bor. Ahogy múlik az idő, egyre jobb lesz" - nyilatkozta a kaktusz- termesztő. . . ' Gutterman érdeklődése egyáltalán nem különcség itt a Ben Gurion Egyetemen, ahol mások a sivatagi rákfélék ürülékét vizsgálják, paradicsomot termesztenek a homokdűnéken, és fürjek vándorlási szokásait tanulmányozva elmélkednek Mózes útvonaláról a Sinai-hegy felé. Az egyetem és a Negev sivatagban müködŐ fŐ kutatórészleg, a Jakob Blaustein Sivatag- kutató Intézet, David Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke látomását tükrözi. Ben Gurion úgy tartotta; Izrael túlélése annak a sivatagnak a megértésétől és fejlesztésétől függ, amely az ország kétharmadát Amikor a brit Gurkha-csapatok segítségével 1962-ben legyűrték a rövid életű.baloldali fegyveres felkelést, felfüggesztették az alkotmányt, és azóta 30 éve a szultán rendeletekkel kormányoz. Ö maga a miniszterelnök és hadügyminiszter, fivére Mohamed herceg a külügyminiszter és egy másik rokon, Jefri herceg a pénzügyminiszter. alkotja, és miután 1963-ban megvált a miniszterelnökségtől, egy kibucba költözött Szede Boker kornyékére. A Blaustein Intézetnek jelenleg 150 kutatója és egyetemi hallgatója van, olyan emberek, akik Amos Richmond igazgató szerint hajlamosak azt a kérdést tanulmányozni, miért ne tenyésszenek például halat a sivatagban. Az intézet vizikultura részlegében Sámuel Appelbaum azt próbálja meghatározni, hogy az angolnái jo hangulatban vannak-e. . A sikeres tenyésztés egyik kulcsa, hogy a halakat boldoggá tegyük, és tudós módszert is kidolgozott ennek a megállapítására. Appelbaum meggyőződése szerint az angolnak jól jövedelmező sivatagi exportot jelenthetnek. A környezetszennyezés miatt a jó minőségi! angolnák mind ritkábbak Európában, ahol évente 20-30 ezer tonnányit fogyasztanak belőlük és 1 font hal ára eléri a 20 dollárt is. Appelbaum nem az egyetlen, aki érdeklődik az angolnáiényész- tés iránt, azonban azt állítja, hogy gyorsabban es olcsóbban tudja megvalósítani a tenyésztést, mert az angolnák jól fejlődnek a Negev sivatag mélyéből felhozott félig friss, felig sós termálvízben. S mivel az angolnák viz nélkül órákig is életben maradhatnak, frissen lehet szállítani őket az európai asztalokra. Reuven Jagil, aki teveszakértő, struccokat is tenyészt, amelyeknek a húsát draga steak-szeletként lehet exportálni és viszonylag alacsony koleszterin tartalma van. Világbanki hitel Oroszországnak Hatszázmillió dolláros hitelügyletről irt alá megállapodást Washingtonban Oroszország és a Világbank képviselője. A kölcsönt 2007-ig köteles törleszteni Moszkva.
