Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 3. szám
Thursday, Jan. 16. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Szemelvények SINK A ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. müvéből IV. Egyszer meg - akkor már nagyobbacska voltam - kinn Csoklaposon, szép nyári délután hüsöltem a supa legyei között. Apám odaszölt, hogy le a kaninggel azonnal, s megyünk bárányt füröszteni. Alig pár száz lépésnyire volt a Korhány. A lusta bárányokat meg odáig is alig-alig tudtuk elpuliztatni. Ott a meredek parton leszorítottuk őket egész a vízig. Apám rámparancsolt, hogy menjek at a tülsö partra, hogy amit ő bárányt bevet a vízbe, arról nem engedjem kimászni. Jo, jő! Értettem is én azt. Még fürödtem is én addig sokszor a Korhányban. No, de nem azon a helyen. Ott mély volt az az én nagyságomhoz, a viz meg anélkül is gyorsan folyt. Vakaróztam es húzódoztam. Apám már bevetett vagy tiz bárányt a vízbe, s azok nyögve és mekegve úsztak a túloldal felé. S én még mindig nem mozdultam. Gondolom "hidegeltem" a vizet. Ám apám nem hide- gelte. Arra emlékszem csak, hogy valami nagy lendületet kapok s - loccs! eltűnnek a kék egek.... Mikor felnyitottam a két szemem, annyit tudok csak, hogy tele volt a két markom iszappal és vizicsigával. Apám ott térgyeit mellettem és nyomkosta a hasamat. Az történt ugyanis, hogy a viz alásodort egy fiizfabokornak, mielőtt még felbukkanhattam volna. A viz szélit nagyon szeretik ezek a lírai bokrok. S ha jól megy ott a soruk, szelesen beleterpeszkednek a vízbe. Apám, amikor látta, hogy búcsút óhajtok venni szép hazámtól, nem sokat teketóriázott, hanem csizmástól belebocsátkozott a vízbe. S bizony, mire rámtalált, én alul Összefogdostam egy pár marok csigabigát. Azóta magam sem tudom miért, de nem nagyon kedvelem a fűzfákat. Hogy aztán apám, miként fürösztötte meg a bárányokat egyedül, én abból annyit tudok, mint a Csanádi püspök. Már zsenge koromban igy leselkedett rám a bölcső és a Korhány. Mind a kettő abban mesterkedett, hogy szép, nagy, kövér kutyatejek nŐjjenek rajtam mihamarabb. Kár lett volna pedig. így él ma is egy ember, aki tudja azt az utat, amelyiken mindnyájunknak haladni kellene. Hogy el ne felejtsem: úgy tudom, akkor már a hatodik évem felé Közeledtem. S tálán éppen arra az alkalomra, a sors korán tudtomra adta, hogy asszonyféli vei ne kössön sose az ember. Az asszonyfélit Berek Esztinek hitták. Kilenc éves lehetett és senkisem tudta az árkot úgy átugrani, mint Ü>. Az apja szitakötő mester volt. Udvarukon egész nyáron nyílott a_ virág. JÓI emlékezek rá. Lejártunk a Köles-ér medribe játszani. Egy utca-szélességnyi medre lehetett ott a Köles-érnek, s nyáron és koradsszel csak a közepin folydogált a viz. A meder többi része kockákra és háromszögekre repedezve szomjúhozta a nagy esőket. Csodálatos legyek, kövér szúnyogok, temérdek pillangók és szilvanagyságu csiborok tenyésztek ottan. A kertek alja is ott végződött mind a kétfelŐl lompos bokrokkal s a lompos bokrokon szomorúan csüngő rongyokkal és számkivetett szakajtó kosarakkal. Ami csak létezett, piszok és szemét, a kotlófészektől a szétpukkant vászonkabátig, két utca népe mind oda vetette ki e bokrok alá. Ó, micsoda kék gőzök bocsátkoztak fel onnan reggelenként a civilizált kisváros fölé. És micsoda illatok! S a kék gőzben legyek gyakorlatoztak, majd elszálltak a kispiac felé megtekinteni a mészárosok árúit... Szóval, szép volt a Köles-ér, na, akárhogy is vesszük. folytatjuk KALANDOR - UTAZÓ - FELFEDEZŐ Benyovszky Móric Benyovszky Móric képe sokak szemében világjáró kalandorként villan fel, aki mindenhol megjelent, ahol hadakozni lehetett - a lengyelek szabadságharcától a mada- gaszkári gyarmati csetepatékon át az amerikai függetlenségi háborúig. Népszerű kalandhösként való ábrázolását 1790-ben izgalmas emlékiratainak kiadása indította _ el. A négy kontinenst megjárt magyar gróf különös egyenise^e, fordulatos élete sok irót ihletett meg es a Benyovszky-ku- tatók nepes táborát hozta létre. Egyesek szabadsághősként magasztalják, mások szerint közönséges szélhámos volt. Sző mi szó az emlékirataiban található nagyot- mondások jócskán aláásták a "rendhagyó" ember szavainak hitelét. A legutóbbi időkig abban sem lehettünk biztosak, hogy mikor született. A nemrég feltárt írásos és közvetett bizonyítékok annak a születési bizonyítványnak valódiságát támasztják alá, amelyet egykoron Maczunda Pál verbői (Nyitra m) plébános állított ki s jelenleg a Francia Nemzeti Levéltárban őriznek: abban 1741 szeptember 20 szerepel. A Benyovszky személyével foglalkozó könyvtárnyi irodalomból most csak egy kérdést ragadunk ki: milyen szerepet játszott Benyovszky Móric a földrajzi fölfedezésekben. A grófot nyugodtan nevezhetjük a XVIII. század egyik nagy - vagy talán a legnagyobb - magyar utazójának, hiszen háromszor is átkelt az óceánon Európából Amerikába. Földrajzi nézőpontból Benyovszky utazásai közül két - merőben más indíttatású - útja kívánkozik mérlegelésre. Időrendben első az észak-csendes-oceáni hajós menekülése, a másik a franciák madagaszkári gyarmatositási törekvéseihez kapcsolódik. Benyovszky - miután fegyveresen részt vett a lengyelek szabadságharcában - orosz fogságba esett, és a cári önkény más üldözöttjeivel együtt a birodalom legtávolabbi részébe, Kamcsatka félszigetre száműzték. A bolserecki tábor foglyai 1771 tavaszán fölkelést szerveztek, leverték óVzŐiket, a kikötőben elfoglaltak egy hajót és a navigálásban jártas Benyovszky vezetésével megszöktek. Voltaképpen ezzel kezdődik az az öt hónapos Kamcsatkától Makaóig tartó tengeri kalandozás, amellyel Benyovszky beírta nevet az óceániai utazások könyvébe. Mi késztette a menekülőket, hogy a csábitó napfényes meleg déli vidék helyett a zord jeges Bering-tenger felé vegyék Útjukat? Emlékirataiban arra következtethetünk, hogy Benyovszky és a menekülők uticélja - Amerika volt! Az oda vezető tengeri utat mar fölfedezték orosz hajósok; a Csirikov vezette expedíció harminc évvel előbb eljutott Alaszka déli szigeteire. Benyovszkynak erről az utazásról biztos ismeretei lehettek, mert hozzájutott az orosz hajósok utazási beszámolóihoz és térképeihez. A legtávolabbi cél Kalifornia lehetett, ahol akkor már megvetették a lábukat a Panama felöl mind északabbra nyomuló spanyolok. A kamcsatkai fogságból kalandos körülmények között megszabaduló Benyovszky - Madagaszkár érintésével - Franciaországba utazott.( Bátor cselekedeteit méltányolva befolyásos francia kormánytisztség- viselők úgy vélték, hogy Benyovszky jól szolgálhatja Franciaország gyarmatosító törekvéseit, olyan területeken, ahol addigi kísérletek kudarcot vallottak. így történt, hogy a tengerészeti minisztérium államtitkára De Boynes előterjesztésére XV. Lajos megbízta Benyovszkyt azzal, hogy önkéntesekből szervezzen és vezessen expedíciót Madagaszkárra, s létesítsen ott kereskedelmi telepet. Három expedíciót szervezett Madagaszkárra. Utolsó vállalkozását angol és amerikai kereskedők segítették. Ez az ut a földrajztudomány számára nem hozott új ismereteket, ám, Benyovszky számára végzetes volt. Összetűzésbe keveredett a vetélytárs franciákkal és a Keleti-fok közelében golyótól találva életét vesztette, 1786 május 24-én. A földrajztudomány Benyovszkynak fÖkepp a madagaszkári beszámolóiért lehet hálás. Ami pedig az észak-csendes- oceáni útjait illeti, érdemes lenne annak részleteit új forrásanyagok felkutatásával tüzetesebben megvizsgálni, s újra feldolgozni. Dr. Balázs Dénes TÁMOGASSA HIRDETŐINKET MAGYAR UROLÓGUS DcGEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos ! RENDELŐK: ! ÚJ CIMÜ! ! 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 ! 110-45 Queens Blv., Forest Hills, N.Y. 11375| MINDKÉT OFFICE TELEFON: (212) 744-3700 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk CSENDES-ÓCEÁN
