Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-04 / 23. szám
Thursday, June 4. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Ahogyan én látom A szerkesztő észrevételei Részletek Kolumbusz naplójából Meghatódottan és nem csekély arcpirulással olvastam lapunk május 21—i szamában Ferencz Amalia kedves költőnonk hozzam intézett születésnapi üdvözletét. Nagyon sokan vannak olvasóink és munkatársaink között, akiket ez a mélyen átérzett költe- líio.iy sokszorta jobban megillet, mint engemet. Feltehető a kérdés, hogy ha ennyire szerénykedem, miért engedtem meg ezen üdvözlet közlését? Válaszom a következő. Korom és az utazási költségek miatt hetenként csak egyszer-ketszer jöhetek be személyesen a szerkesztőséibe. Amikor a lap zarta előtti napon bejöttem, a verset lapunk munkatársai már "becsempészték" a lapba. Követelhettem volna a vers eltávolítását, de úgy éreztem, hogy( azt zokon vennék azok, akik azt betettek és még inkább a mi szeretett lapépitönk, Ferencz Amália. így maradt benn ez a szív mélyéből fakadt üdvözlet a lapban. Amikor fentebb azt Írtam, hogy ez az üdvözlet nem engem illet meg elsősorban, hanem sok száz más barátunkat és olvasónkat, megfontolva Írtam. Amit én a Magyar Szó es elődei érdekében tettem és teszek, nem más, mint egy régi adósság törlesztése ( A véletlen úgy hozta, hogy Ferencz Amália ezen adósság keletkezésének pontosan 60. évfordulójára irta versét. 60 évvel ezelőtt ugyanis én - mint sok százezer más ember ebben az országban - hajléktalan munkanélküliként bolyongtam a nagy depresszió idején a Northwestern Egyetemen szerzett számvevői diplomával a zsebemben Chicago utcáin. Egy ideig ugyan kerestem egy pár dollárt a helybeli magyar lapokba, az "Irás"-ba, vagy a "Magyar Tribune"-ba irt cikkeimmel. A Larabee utcai YMCA-ben laktam a napi két dollárba kerülő legényszálláson. De amikor az utolsó dollárom is elfogyott és nem tudtam a lakbért fizetni, a kedves YMCA kizárt a szobámból és lefoglalták egyetlen értékes vagyonomat, a hordozható Underwood írógépemet. Ekkor szerzett tudomást a helyzetemről egy közös barátunk révén a Chicago North Side-i (Milwaukee Ave.) Magyar Munkás Otthon gondnoka, Lichtman Emil. "Gyere be hozzánk, megbeszelem a lapbizottsággal és engedni fogják, hogy a karzaton lévő díványon aludjál." ( ( így is történt. Valami négy-öt hétig a chicagói Magyar Munkás Otthon lett az otthonom. Ok emeltek fel elesettségemből* Megérlelődött bennem annak a tudata, hogy ezt az adósságot pedig törlesztene m kell, amig élek. ( Adósságtörlesztésért nem jár költemény. Költemény, ezúttal Ferencz Amália szép verse azon szeretett magyar testvéreimet illeti meg, akik 60 évvel ezelőtt felemeltek, hajlékot adtak, befogadtak maguk köze és példát mutattak nekem a közjóért való lelkes, áldozatkész lankadatlan küzdelemben. Azokat, akik a század elején magyar testvéri egyesületeket alapítottak, akik résztvettek az amerikai munkásság minden na^y harcában, akik közül sokan életüket adtak e küzdelemben, azokat, akik példát mutattak nekem a magyar nép támogatásában es akiknek áldozatkészsége lehetővé tette lapunk fennmaradását 90 viharos esztendőn át.( t ( Ókét és Ferencz Amáliát köszöntőm Ady Endre e szavaival: ".....köszönöm most neked Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám üzeneted. Tápláltad tovább bennem az erőt Szeretni az embert és küzdeni s hőn állni meg Isten s ember előtt" (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba) 1492-nek május hava 12. napján, amely szombati napra esett, elindultam Granadából és Palos nevű helyre mentem, amely tengeri kikötő, ahol a három... fölötte alkalmas hajót szereltem fel. Ez év augusztusának harmadik napján, pénteken, napnyugta előtt egy félórával elhagytam e kikötőt, élelemmel és legénységgel jól ellátva es a Kanári-szigeteknek irányítottam hajóimat.... Innen szándékoztam útnak indulni és mindaddig haladni, mig csak Indiába nem jutok"... Ezt irta naplójába. Kolumbusz Kristóf, Katolikus Ferdinánd, Aragónia királya és felesége, Izabella, Kasztilia királynője "Don" rangra emelt kapitánya. A "három fölötte alkalmas hajó" a vezérhajö Santa Maria, a Finta és a Nina: három kis karavella, egyenként mintegy 300 tonnás bárka volt. A mai szemlélő őszintén csodálhatja a kitűnő hajós - egykor talán kalózkodással is foglalkozó- Kolumbusz Kristóf és társai bátorságát, hop? e törékeny jármüveken neki mertek vágni a végtelen óceánnak, amely akkor még előttük (is) teljesen ismeretlen volt. Több, mint két hónapi vitorlázás után 1492. október 11-ról 12-re virradó éjszakán pillantották meg először a szárazföldet, amelyet San Salvadornak kereszteltek el. Ezután még számos szigetet látogattak meg, vettek "uraik és parancsolóik" nevében birtokba, hogy 1493. március 4-én - irtózatos tengeri viharokat kiállva - Portugália partjához erjenek vissza. Útjuk során - Kolumbusz hite szerint- felfedezte a "Nagy Kán" birodalmat, az uj, nyugat felé vezető hajóutat - Indiába... Megindító a napló olvasása azért, mert lapjairól az amerikai (Kolumbusz hite szerint: indiai) őslakosokról is őszinte képet kaphatunk. Szerb Antal irta a naplóról: "Felmerülhet bennünk a kérdés: vajon nem a barbárok voltak az igazi civilizáltak és a civilizálták az igazi barbárok? Mert hiszen nincs kétség, hogy a drága, szelíd bennszülöttek, akik Kolumbusz tanuságtétele szerint még sohasem látták fegyvert, az arany értéket nem ismerik és félénkek, mint a nemes állatok, emberi mértékben mérve felette állnak a fehéreknek, akik Kolumbuszt a Kanári- szigeteken - hazatértében - fogságba akarják ejteni, de felette állnak a felfedezőknek is, akiket az arany vad láza hajtott, és akik egy évszázad alatt kiraboltak, kiirtottak, rabszolgaságba süllyesztették és őserdők mélyébe kergettek egy egész világot, amely az övéknél talán szebb és emberibb volt." OKTOBER 11-12 CSÜTÖRTÖK -PENTEK Továbbra is nyugat-délnyugati irányban haladunk. Sokat kellett küzdenünk a hullámokkal, amelyek itt magasabbak voltak, mint bárhol utunk folyamán. Láttunk néhány Kolumbusz Kristóf Theodorus de Bry metszetén, 1592-ből viharmadarat és egy zöld nádszálat, amely a hajó oldala mellett úszott el. A Pinta tengerészei nádat és bokrot láttak, egy másik botot ki is halásztak; ez a bot minden jel szerint éles vasdarabbal lett megmunkálva; még egy nádat halásztak ki és láttak egy deszkát és egy olyan füfaj- tat, amely a többitől különbözött, és a szárazföldön nőtt. A Nina legénysége is a közeli szárazföld jeleit fedezte fel: igy egy tűskebokor ágát, melyen piros gyümölcsök voltak. Mindezek az előhírnökök emelkedett, örömteljes érzéssel töltöttek el. Aznap napnyugtáig 108 tengeri mérföldet tettünk meg. Napnyugta után megint visszatértem a nyugati irányba. Óránként 12 tengeri mérföldes sebességgel haladtunk es hajnal két óráig 90 mérföldet tettünk meg. Minthogy a Pinta fedélzetéről fedezték fel a földet, innen adták meg a megbeszélt jeleket. E földet először egy Rodrigo da Triana nevű tengerész pillantotta meg, bár én éjszaka 10 órakor a hajófar emelvényéről világosságot láttam. Bár a pislákoló fény oly bizonytalan volt, hogy nem mertem földnek mondani, mégis maiamhoz hívtam Pedro Gutiérrezt, a király pohárnokát, megmondtam neki, hogy azt hiszem, fényt látok és kértem, nézzen oda ő is; odanézett és o is látta a fényt. Hasonlóképp értesítettem Rodrigo Sanchez de Segoviat, akit a király és királyné megfigyelő gyanánt küldött ki az armada mellé. De ez nem láthatott semmit, minthogy onnan, ahol ó állt, semmit sem lehetett látni. Miután közöltem megfigyelésemet, egyszer-kétszer látták még a fényt felcsillanj; mikéntha kis viaszgyertyát emelgettek volna, amit igen kevesen tartottak közeli szárazföldek jelenek - de én bizonyos voltam benne, hogy közel vagyunk a parthoz. Mikor azután az egész legénység összegyűlt, hogy tengerészszokás szerint elénekelje a Salve Reginát (Kolumbusz tengerészei minden este ezt imádkozták) majd pedig hallgatva várakozott, embereimnek azt a jó tanácsot adtam, hogy gondosan őrködjenek a hajó orrán és vigyázzanak, nem látják-e meg a szárazföldet. Az aki elsőnek fogja jelenteni, hogy földet lát, mindjárt egy selyemkabátot kap ajándékba, azon jutalmon kívül, amelyet az uralkodópár ígért, hogy tudniillik élete végéig 10.000 maravédi dijat fog kapni. (Ezt a jutalmat Kolumbusz magának tartotta meg, ezért beszél annyit a kis fényről, amelyet látott. A matróz, aki először látta meg a földet) efölött való elkeseredésében Marokkóba ment és renegát lett) jytatjuk)
