Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-26 / 13. szám
Thursday, March 26. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. “"* ™ “ Arany János A KÓLTO HALÁLÁNAK 175. ÉVFORDULÓJÁRA Szemelvények SINKA ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. müvéből 14. Másnap délutánra tűztük ki a hazamenetelemet. Biz abból nem lett semmi. Nagy jégeső kerekedett. Az Úr haragja belecsapott a kutágasba. Mink benn a színben álldogáltunk. Egyszercsak azt kérdi apám:- Nem innál birkatejet?- Innék én bizony! - mondtam.- Hozz a kunyhóbul edenyt, szalaggy! Szorongva indultam a villámlások miatt. Mikor a közepire értem annak a térnek, mi a szin és a kunyhó között volt, rémültén megállottám es elorditottam magam:- Apám! Egy kutya! JÖn énnekem egyenesen! Egy gazda juhásznak, Togyer Imrének a nagy kanpulija volt.^ Szájából nyál csörgött. Már alig volt pár lépésnyire tólem. A nagy rémületben en csak azt láttam, hogy a szinkapuban a rekesztő rácson átrepül apám gatyaszára, négyszer-otször megdobban a főid körülöttem, aztán olyan reccsenést hallottam, mint mikor törik a csont. A nagy kanpuli hasra rogyott és nem moccant többé. Apám kezében kette tőrt a bot s annak a darabnak a vége, ami a kezeben maradt, jó mélyen belefuródott a földbe.... Mikor apám telefejte a cserépszilkét s én iszogattam, arra gondoltam, hogy lám nekem milyen jóerös apám van s ezt én nem tudtam eddig. Gyávaságaim jutottak az eszembe iskoláskorom első hónapjaiból, aztán a fogcsikorgató küzdelem a padokkal, verekedéseim, amiből meg kellett szaladnom. Ittam a tejet az esós tájon s mire kiszűrcsolgettem a szűkéből, apámat óriásnak láttam, aki gatyásán erős csizmáiban, hatalmas vállaival bizodalmát öntött belém létezésével, hogy legyőzzem az első padosokat. így lett, szegény titkos szövetségesem es segítőtársam. Arra már nem emlékszem, ho^y hazamentem-e akkor a látogatásból, vagy ott maradtam, csak arra, hogy nyárra anyám is kijött. Együtt voltunk. A kunyhó sárból való volt és kerek, mint a torony. Rengeteg légy kinzott bennünket nappal, este meg a szúnyogok. Apám nagy szunyog- füstolöket gyújtott porganéból s annak védelme alatt pihengettünk, habár fojtogatott is a füst bennünket. Néha, ha valamék birkának baja lett, apám szépen, tisztán megnyüzta, a húst zsákba tette, s én meg a kis testvérbátyám, Jancsi elvittük a Darvas-ér mellé, s Papp Károly-tanyára, a hüst ott hagytuk, a zsákot meg teleraktuk szilvával és vittük vissza Szélső-tanya népének nagy Örömére. Pedig akkor meg semmit, de semmit nem tudtunk és nem hallottunk mi a vitaminokról. Aratás után, illetve nyomtatás után olyan kopasz lett a táj, mint egy nagyon okos tudósnak a feje. A sik tájon megnyíltak a távolságok. Ha reggel a napfeljött pillanatában felmásztam a szinte tőre, beláttam a "mi országunkat", ahol elünk és kallódunk, ahol szorongó érzéseket vált ki az emberből, ha átfut egy-egy hintó, vagy megjelenik a csendŐrjárör. És picike tornyokat láttam a szintetÖröl, olyanokat, mint a gyufaszál. Álltak és ragyogtak bizonyságul annak, hogy a puszta se véghetetlen. Sokszor oly hosszan eltop- rengtem ezen, mig magasra jött a nap s tüze leűzött a szintetöröl. folytatjuk BUDAPEST. 25 fos japan bevásárló küldöttség erkezett Budapestre. Japán közismerten az egyik legnehezebb piac a világon. Ez az a piac, amelyre nehéz bejutni, meg nehezebb bennmaradni, s rendkívül körültekintően kell az elnyert pozíciót megőrizni. a magyar romantikus irodalom korának legklasszikusabb költője volt. Amikor első műveivel jelentkezett, felfigyeltek rá. Az elveszett alkotmány c. szatirikus eposzával, amely Vó'rösmarty enyhítő, elnéző kritikáját vonta maga után, megnyerte ugyan a Kisfaludy Társaság jutalomdiját, de nem volt sikere. Arany a XIX. század negyvenes éveiben lett népszerű, amikor a magyar irodalom olyan zseniális költőkkel dicsekedhetett, mint Vörösmarty Mihály és Petőfi Sándor. Nemzeti költészetünk büszkesége es kiválósága 1817-ben született Nagyszalontán. Apja az ősi jobbágyi sors Örököse, szegény paraszti helyzeteben nevelte 10 gyermekét és mégis arra törekedett, hogy megfelelő oktatást biztosítson Janos fiának is. Már gyermekkorában feltűnően sokat olvasott és verseket irt. 16 éves korában a debreceni kollégiumba került es minthogy apja nem tudta anyagilag segíteni, elment Kisujszallasra tanítónak. Szabadidejét a nagy külföldi irók olvasásának szenteli, s megtanulja az angol és a francia nyelvet, ugyanakkor verselesi technikáját tökéletesíti. Szabad művészeti életet akart élni: festészethez a szobrászathoz, a zenéhez kezdett, s amikor észrevette, hogy ezekből a művészetekből nem fog magának dicsőséget szerezni, egy vándorló színtársulathoz szegődött, > amely csak szenvedést, nyomort es kiábrándulást hozott neki. Elhatározta, hogy visszamegy Nagyszalontára, megöregedett szüleihez, akik betegek, de boldog érzéssel fogadták a megpróbáltatásoktól, a küszködésekről megroppant lelkű gyermeküket. Irnoki állást vállal a nagyközségnél, majd kinevezik segédjegyzőnek. Elveszi feleségül a szép és bájos Ercsey Juliannát, szive választottját. Ezentúl csak a családjának, a hivatalának» az alkotó lírának, a forditómüvészetnek s a szellemet gazdagító és nemesitő olvasásnak fog élni. Ebben fogja életének értelmét meglátni, még pályájának későbbi változásai utján is, amikor a nemzeti siker es a várva várt dicsőség elérkezése koronázta korszak- alkotó irodalmi müveit. Nagyszalontán éri a váratlan hir: Toldi cimü verses éposza megjelent 1845-ben. Amikor Pet&fi elolvasta* a csodálattól telve, köszönti Arany Jánost és arra ösztönözi, hogy írja meg Toldi kalandos sorsának folytatását. Arany fölbuzdulva, föllelkesítve az országos sikertől, megírja Toldi estéjét, melyet 1848-ban fejezett be, Hírnevét fokozta Murány ostroma című éposza, amely hibátlan és a tókeletességig fejlesztett verstechnikának a példaképe. Az 1848-as márciusi forradalom és a szabadságharc Öt is magával ragadja. Egy ideig nemzetőr Aradon, majd tisztviselő a belügyminisztériumban, ami nem akadályozta meg abban, hogy szerkessze a Nép Barátja c. köztársasági és demokratikus szellemű lapot. Amikor a függetlenségi harc Összeomlása előtt megkapja a gyászos hirt, meghitt barátjának Petőfinek haláláról, lelkileg megroskad. A világosi fegyverletétel után ó' is bujdo- sik, kenyérnélkül áll; elmegy nevelőnek a Tisza-családhoz. Majd meghívják tanárnak a nagykőrösi gimnáziumba. Ott kilenc évet tölt el. Arany, mint Vörösmarty, Vajda, és Tompa nem publikál. O is az ellenálló költők közé tartozik, akik nem hajolnak meg, nem könyörögnek magalázó bocsánatért a brescsiai hiénától, Haynautól és véreskezü Bachtól. Felejthetetlen, órökéletü, forradalmi lelkületű költőink visszavonultak 1849 végen a falusi csendességbe, sokat írtak titokban,visszaléptek a nyilvánosságtól. Arany János így az elnyomatás keserű évei alatt Vörösmarty megírta a Vén cigányt, Tompa A gólyához, Arany Leteszem a t lantot, A dalnok buja Petőfi halálát sirató Évnapra, Ősszel, Névnapi gondolatok, amelyekben a saját vallomása szerint "fájó lelkét széttördelte" s a csalódásoktól megrendült szivének fájdalmait, keserűségét hordozó népies époszát, a Nagyidai cigányokat, amelyeknek szatirikus célzásait 1854-ben félreértették. A hallgatás ( éveiben fordította Shakespeare drámait: Hamlet, János király, A szentivánéji álom. Balladáiban a tragikus bekövetkezés epilógusa, a drámai életérzés és emóciók feszültsége, a szerkezet kompozíciója, a kifejező erő méltósága nyilatkozik meg. Szondy két apródja, Ágnes asszony, Bor vitéz, Walesi bárdok. 1860-ban, amikor valamennyire enyhült az elnyomás terhe, Arany Budapestre ment a Kisfaludy Társaság meghívására, amely felajánlotta neki az igazgatói széket. A sikerek, a kitüntetések egymást érik. Megbízzák a Szépirodalmi Figyelő, majd a Koszorú szerkesztésével. 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára lesz. Közben Juliska lanya fiatalon meghal. A nagy költő öregsége fájdalomban, a szivében megtört ember drámájában vergődik. Arany a Margitszigeten, 1882-ben hunyta le az( élet mérhetetlen kínzásától kifáradt szemét. Petőfi a forradalmi harcokra született, amely elkülönithetetlen volt lírai zsenijétől. Aranyt intellektuális magatartása, az irodalom kiválasztottjává tette, de nem vett részt kora lázas politikai életében, mint Vörösmarty, Eötvös és Petőfi. Arany nem volt a tevékeny akció embere, inkább gondolkodó elme, akit azonban nem hagytak érzéketlenül 1848-1849-ben a körülötte lezajló nagy történelmi forrongások. Korának e^yik legműveltebb embere volt. Szellemeben a magyarság szeretete és az európaiság tudata egy modern etikai egységet alkot, amit nála a világnyelvek ismerete és ragyogó forditómuveszete is bizonyít. Nemcsak a magyar népiélek remek ismerője, megfigyelője volt, de nyelvének szépségeivel, tisztaságával képzeletének gazdagságával is a magyar lírai, elbeszélő és a népköltészet éló klasszikusa marad. Gyulai Pál "a magyar ballada Shakes- peare-jenek" nevezte Arany Jánost, akinek id'ófÖlótti költészete élni fog nemzedékek szivében.
