Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-12-12 / 47. szám
Thursday, Dec. 12. 1991. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Ahogyan én látom A szerkesztőnk észrevételei "A mór megtette kötelességét, a mór mehet..." Fájó szívvel tudatom olvasóinkat, hogy Sununu, Bush elnök kabinetfőnöke, elvesztette állását; Bush elnöknek menesztenie kellett őt, mert nagyon sok volt már a panasz ellene, hogy nagyon arrogáns és amellett már nem tud jő tanácsokat adni az elnöknek, mint ahogy azt az elnök egyre csökkenő népszerűsége is bizonyítja. Az elnök Sunununak köszönheti, hogy elnök lett belőle. Mint New Hampshire kormányzója, Sununu tette lehetővé Busának 1988-ban, hogy abban az államban jól szerepelt az előválasztásokon, majd később Ó vezette a demokrata jelölt, Dukakis elleni rágalmazó propagandát, amellyel sikerült is Busának megnyernie a választást. Sununu attól kezdve ügy viselkedett, mintha tulajdonképpen ő lenne az elnök. Ha fogorvoshoz kellett mennie, elnöki autót hajtatott fel Bostonba. Amikor síelni ment Coloradoba, az elnöki katonai repülőgépen utazott. Lemondó levelében állította ki legigazibb bizonyítványát, amikor ezt irta Busának: "Ha a jövőben ismét szüksége lesz egy harapós kutyára (pit bull), akkor én megint rendelkezésére állok épp ügy, mintha egy csinos cicára lenne szüksége." * Az a tény, hogy Louisianában 700.000 szavazatot kapott egy kormányzójelölt, aki egykor a Ku Klux Klan vezére és egy neo-náci szervezet alapitója volt, bizonyítja, hogy veszedelmes arányban terjed a faji előitelet országunkban. Eddig az volt a hiedelem, hogy a faji előítélet elsősorban a társadalom legelmaradottabb, kevésbé iskolázott rétegeit fertőzi meg. Most azonban egy olyan esetről tudathatom olvasóinkat, amely azt mutatja, hogy a "tanult" emberek között is aggasztóan terjed az előítélet. New York egyik legtekintélyesebb orvos- tudományi egyetemén a rektorhelyettesnek a következő körlevelet kellett kiküldenie az egyetemi kórház vezet'ó tisztviselőihez: "Tudomásomra jutott, hogy a kórházunkban gyakorló orvosok (interns), amikor fekete vagy portorikói paciensekről beszélgetnek egymás kozott, gyakran a S.D.O.S. günyszót használják. E kifejezés a következő szavak kezdőbetűiből all: "Subhuman piece of shit" "Tudatom az illetékeseket, hogy azok, akik ezt a kifejezést használják egymás között, véleményem szerint nem méltók arra, hogy orvosi diplomat kapjanak és az ilyenekkel szemben azonnal meg kell kezdeni az eljárást a kórházból és egyetemünkről való eltávolításra." * BEFÚTTA AZ UTAT A HO.... December 4-én irom e sorokat. Kinézek az ablakomon és ime, itt az elsÖ hóesés! Azonnal a régi népdalt juttatja eszembe: "Befútta az utat a hó..." Szeretném folytatni a verset, de már nem jut eszembe a folytatása. Van valaki olvasóink kozott, aki kisegítene és beküldené a vers további részét, de legalább is a második sort? Nagyon hálás leszek! WASHINGTON, D.C. A Pentagon bejelentette, hogy Cheney, amerikai védelmi miniszter december 8-án Magyarországra látogatott. 1 1 | ■■ r NYÍLT levél A NAGYESKÜDTSZÉKHEZ! Az angolszász jogrendben 23 tagból all egy "nagyesküdtszék", amely dönthet vádolható egyén jövője, sorsa fölött. A mi esetünkben^ a Magyar Szó esetében a "nagyesküdtszek kb. 480 személyből áll, azon 480 kedves olvasónkból, akik valamilyen okból kifolyólag elmaradtak előfizetésük megújításával. Az ó döntésüktől, attól, hogy megújitják-e előfizetésüket, vagy nem, függ sok tekintetben lapunk sorsa és az is, hogy megünnepelhetjük-e jövőre sajtónk 90. jubileumát. Ezek az érzelmek, ezek a megfontolások késztettek bennünket arra, kedves hátralékos olvasóink, hogy kérjünk benneteket, dontsetek kedvező módon lapunk jövője fölött. Olvasóink többsége minden áldozatot meghoz, előfizetésük mellett bőkezűen hozzájárulnak adományokkal a lap fenntartásához. De a mai nehéz időben, amikor nálunknál sokkal nagyobb lapok is nehezen tartják fenn magukat, a mi lapunk csak ügy tud tovább fennmaradni, ha minden olvaso hozzájárul ehhez előfizetése megújításával. Tudjuk, hogy a 480 hátralékos közül a legtöbben egyszerűen azért nem küldték be az előfizetésük megújítását, mert nem figyelik a lap lejáratát jelző adatot nevük és címük fölött. Kérünk tehat benneteket, nézzétek meg a lejáratot és küldjétek be a hátralékos előfizetést. A mi hitelezőink nem adnak nekünk hónapokig tartó, de még egy heti haladékot sem. Ha nem küldjük be a posta- hivatalnak a szállítási dijat, azonnal beszüntetik a lap kézbesítését olvasóink ezreinek. Ha nem fizetjük ki a nyomás költségét, azonnal megszűnne a lap nyomása. Ha nem fizetjük ki a postázónak járó összeget, a lap nem lenne kiküldve. Ha nem fizetjük a társadalmi és jövedelmi adót, nem tudnánk a lapot megjelentetni. Mi szakadatlanul küzdünk, áldozunk, dolgozunk minden nap, hogy mindenki megkapja a lapot, de elérkezik egy idő, amikor minden erőfeszítésünk, áldozatunk ellenére egyszerűen nincs elegendő pénzűnk a kiadások fedezesere. Azok a kedves olvasok, akik feledékeny- ségbÓl, vagy anyagi okokból elmaradtak előfizetésük megújításával, okozzak azt a hiányt, amit egy néhány tucat önfeláldozó olvasó pótol a fenntartó gárdára adományozott 10, 25, 50 vagy 100 dolláros hozzájárulással. Tehát kérünk benneteket, most az ünnepek közeledtével, hogy gondoljatok reánk, lapunkra, annak fontosságára^ Ha csak feledékenység okozta a hátralékot, akkor kérünk, hogy postafordultával küldjétek be a hátralékot. Ha anyagi gondotok van, akkor is tudassatok bennünket, küldjétek legalább néhány dollárt és mi szívesen adunk meghosszabbítást a hátralék befizetésére. Ha valamennyien beküldenétek a nekünk járó összeget, lapunk már régóta ismét 12 oldalon jelenhetett volna meg. A mai világrengető társadalmi változások idején, lapunkra nagyobb szükség van, nagyobb felelősség hárul, mint bármikor ezelőtt. Ne engedjük szavát elhalkulni, vagy elnémulni. A jóakarat szezonjának közeledtével kérünk benneteket, karoljátok fel lapunk ügyét jóakaratűlag és mi nagyon hálásak leszünk érte. Hálánk jeléül kérésre a hátralékos olvasónak megküldjük ( lapunk önzetlen barátjának, DÓMJÁN JOZSEFnek,, a világhírű művésznek gyönyörűen kiállított művészi albumát személyes jókívánságaimmal Deák Zoltán Maxwell izraeli kapcsolatai Mintha egy bombázóraj kéredzkedett volna a szobámba reggelente, ahogyan a médiakirály - nettó súlya helikopter nélkül 130 kilő, ha megbízhatóak a roppant sokoldalú nyugati sajtóértesülések - Oxford- ból munkába jövet, a ködös londoni égből az irodaház tetejére ereszkedett. Azon kiváltságban volt reszem másfél évvel ezelőtt, hogy Londonban 3 héten át a Maxwell-féle helikopteres spontán ébresztőszolgálatának lehettem kedvezménvezettie. A frissen privatizált és éppen átalakítás előtt álló Magyar Hírlap munkatársaként tanultam a számitógépes szövegszerkesztést, igy kerültem légvonalban egészen közel a legendás Bob kapitányhoz,- vagy ahogyan a londoni Mirror- épületkomplexumban kevéssé pátoszosan, ám jóval gyakrabban emlegették: "a csehszlovákhoz." Róbert Maxwell Az épülettömbnek, a Maxwell-fellegvárnak volt egy különálló része, ahol vendégszobákat tartottak fenn. Esténként gyakran összefutottunk a vendégrészleg takaros kis közös konyhájában. A hid szerepet betöltő kolléga- a brezsnyevi időkben Washingtonból ívelte az információkat Moszkvába - többnyire jófajta szovjet húskonzervet kanalazott, én meg rendszerint valami burgonyaszirmot rágcsáltam, az otthonról hozott téliszalámis készlet felélese után. Különös hangulatú esték voltak ezek. A konyhaablak az irodaház nagy, belsÓ udvarára nézett, de a szobák ilyenkor már többnyire elnéptelenedtek; egy-egy biztonsági ember tűnt föl néha a takarek- világitásra kapcsolt félhomályban. A legfelső emelet - L-alakban három szinttel fölöttünk - azonban majdnem mindig teljes fényben állt. (Workoholic - a munka megszállottja, mondták Maxwellről, s nyilván okkal.) Alulnézetből az egyik oldalfalat lehetett látni, amelyre digitalis órákat helyeztek: a londoni és a középeurópai idő mellett, ha jól emlékszem, a New York-i, a tokyoi, az ausztráliai és a moszkvai időzónákra állítva. Ennyit láttam akkor a parancsnoki hidból, Maxwell misztikus médiabirodalmának vezérlőközpontjából, a hires kilencedik emeletből. Ugyanerre a kilencedik emeletre viszi el az olvasót Seymour M. Hersh Pulitzer- dijas amerikai újságíró-1 a? izraeli atomfegyver előállításáról szóló könyvében, pontosabban annak utolsó fejezetében, s ezzel a röpke magaslati kirándulással önmagában naprobb botrányt kavart, mint az egyébként döbbenetes dokumentumokat felvonultató kötet egészével. 1986-ban egy marokkói születésű zsidó technikus, bizonyos Mordecai Vanunu, aki korábban nyolc éven át Dimonaban a titkos izraeli atombazison dolgozott, otthagyta munkahelyét, kivándorolt Izraelből, s némi kerülővel, Ausztrálián át a londoni Sunday Times szerkesztőségében (folytatás a 6. oldalon)
