Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-11-21 / 44. szám
MAGYAR HAZBAN 213 E 82nd Street New York, N.Y. Ära 50 cent Ert. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under th&Xct of March 2‘ 1J179. at the P.O. of N.Y.,N.Y. ISSN 0194-7990 Vol. XLV. No. 44. Thursday, Nov. 21. 1991.AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 A “Szabadság” centenáriuma Clevelandi laptársunk, a "Szabadság" a mult héten ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Gratulálunk a lap jelenlegi szerkesztŐségenek és kívánjuk, hogy még sok évfordulót ünnepelhessenek a jövőben. "VARÁZSÜTÉS" A centenárium alkalmával a Szabadság "jubileumi mellékletet" adott ki. Közölték ebben 1891. november 12. keltezésű lapszamuk első oldalát, melyen a főcikknek "Jobb idők" volt a cime. A Szabadság szerkesztőségének remélhető engedélyével itt közöljük a cikk bevezető sorait: "Alig terjedt el az országban McKinley megválasztásának hire, mintegy varázsütésre fordult a helyzet. Aki az alábbiakban elolvassa, meggyőződhetik arról, hogy a bizalom, amely régóta hiányzott, visszatért. Gyárak, amelyek hónapok óta pihentek, újra felvették a munkát...... "Tény, hogy a javulás minden helyen egyszerre nem fog jönni, de az nem is lehet. Amint a beteg ember is csak fokonkint javul, úgy egy ország négy esztendőn át meggyengült gazdasági helyzete se javulhat egyszerre. Lassan, fokonként minden a régi kerékvágásba fog jönni." Utána jönnek részletes tudósítások, hogy miként szökött fel a vasérc ára és miként kezdődik a munkások tömeges felvétele az acéliparban és másutt. Olyan történelmi lecke rejlik e lapszám mögött, melyre érdemes felfigyelni a Szabadság, sőt a Népszava minden olvasójának épp úgy, mint a mi olvasóinknak. A Szabadság szerkesztőjének kommentárja szerint e teljes címlap mögött "Elénk tárul a századvégi bevándorlók világa, kis batyuval érkező magyarok ezen az idegen földön...." Mi mást látunk a címlap mögött. Hiányoljuk, hogy a Szabadság szerkesztője nem utalt legalább röviden arra, hogy miért fordult "varázsütésre" a helyzet az ohioi kormányzó megválasztásának hírére? Miért szökött fel a "vasérc ára"? Miért hiányzott "régóta a bizalom"? Miért "pihentek hónapok óta" a gyárak? A kilencvenes évek az amerikai történelem társadalmi konfliktusoktól egyik legsúlyosabban terhelt időszaka volt. Egy évvel McKinleynek Ohio kormányzójává választása előtt országos megmozdulás volt a nyolc órai napi munkaidő bevezetésére. Ekkor alakult meg az első országos szakszervezet, az American Federation of Labor. Ekkor lépett az amerikai történelem színpadára Mark Hanna, ohioi iparmágnás. Ó volt az, aki kezdettől fogva pénzelte McKinleyt. ÉlŐször képviselővé valaszttatta. McKinley nevéhez fűződik az amerikai nagyipar érdekeit szolgáló vámtörvény, amely búsás hasznot biztosított az amerikai nagyiparnak, de viszont emelte az árucikkek belföldi árát. Ez olyan visszatetszést szült az országban, hogy McKinley megbukott az 1890—i kongresszusi választásokon. De Mark Hannát ez nem kedvetlenítette el. Kormányzójelöltté tette 1891-ben, hogy biztosítsa (folytatás a 3. oldalon) “VIGYÁZZ AMCRIKft!” "A louisianai kormányzóválasztás vízválasztónak bizonyulhat USA történetében." E megállapítást látszanak igazolni az első kommentárok a választás kimeneteléről. E lapszámunkban és a következőkben olvasóink elé tárjuk majd mérvadó személyiségek és szervezetek véleményét az eseményről. Van Woodward professzor, a Yale Egyetem nyugalmazott történelem- tanára: Tekintet nélkül arra, hogy mi lesz a louisianai választás kimenetele, máris folt esett az USA becsületén. Dukehoz hasonló fasiszták már a múltban is jelentkeztek hazánkban, de nem a második világháború óta, amióta a világ tudomást szerzett arról, hogy milyen szörnyűségekre képes a nácizmus." Anthony Lewis, a N.Y. Times külpolitikai szemle- irója: "Amerika vigyázz! Ezt mondta a győztes Edwards a louisianai választás után. Duke megbukott, de szerte az országban sok hive van. Csaknem hihetetlen, hogy 50 évvel egy olyan háború után, melyben amerikaiak tízezrei estek el a nácizmus elleni küzdelemben, egy ilyen emberre 700.000-en szavaznak ebben az országban. Ez lett a következménye Reagan és Bush alig burkolt polgárjogellenes politikájának." Hodding Carter, Carter elnök volt sajtófőnöke: t ( , A Republikánus Párt országos bizottsága kitagadta a párt eme fattyúhajtását, de a louisianai republikánusok nem tudtak annyira kétszinűek lenni. És amikor Bush elnök nagy későn mosta kezeit Duketól, ez már nagyon is Poncius Pilátust juttatta a gondolkodó emberek eszébe." Több, mint 700.000 amerikai polgár szavazott erre az emberre a nov. 16—i louisianai kormányzói választáson. E kép még a hetvenes években készült, amikor Duke egy náci szervezet vezetője. NEW YORK, N.Y. 120 ponttal estek a részvények árai november 15-én. A "szakértők" kórusban könyörögnek a befektetőknek, hogy ne essenek pánikba, nem ismétlődhet meg a négy év előtti összeomlás, amikor 156 ponttal estek az árak. David Duke látványos bukása Egész Amerika izgatottan figyelte a Louisianából érkező választási részeredményeket, és miután a szavazatok alapjan bizonyossá vált, hogy a demokrata párti E. Edwards fölényesen vezet, a jóérzésú Amerika fellélegezhetett. A szélsőjobboldal botcsinálta jelöltje, a szélsőségesen fajgyűlölő programmal induló David Duke látványos vereséget szenvedett-a szavazatok mindössze 39 százalékát sikerűit megszereznie. A louisianai kormányzóválasztások eredménye nemcsak hazai, de nemzetközi vonatkozásban is éreztetni fogja hatását, es a demokratikus parlamenti erők pozícióit erősiti a szélsőjobboldal dühödt, lármás kísérleteivel szemben, hogy hatalomra jussanak. David Duke tehát könnyűnek találtatott. E. Edwards, a negyedszer megválasztott kormányzó a választások utáni beszédében a következőket mondta: "Ma Louisiana győzött. Louisiana volt az elsÓ, amely hátat fordított a gyűlölet hirdetőjének, a hazug állítások nagymesterének, David Dukenak." A választások részletes elemzésének ideje még odébb van, de néhány tanulságot máris érdemes levonni. A Republikánus Párt, amely hivatalosan is elhatárolta magát a színeiben induló Duke-tól, sőt Bush elnök maga szólította fel Louisiana szavazópol^á- rait, hogy a demokrata jelöltet támogassak, furcsa győzelemnek örülhet. C.K. Yeutter, a Republikánus Nemzeti Bizottság elnöke ezt igy fogalmazta meg: "Nem a Demokrata Párt győzelmét ünnepeljük, hanem Louisiana szavazóinak döntését fogadjuk boldogan, hogy elutasitották David Duket." Duke nagyarányú bukásához hozzájárult az a tény is^ hogy miközben fekete szavazatok többséget elvesztette, a fehér választók megoszlottak, és a városi polgárok túlnyomó többsége Edwardst támogatta. Dávid Duke-ra voksoltak viszont nagy aranyban a vidéki protestánsok, és általában a konzervatív vidéki szavazók, akik Duket hősként magasztaltak. De az igazi középosztályt nem sikerült neki maga mellé állítani, annak ellenére sem, hogy egész választási taktikája arra épült, hogy meglovagolja az elégedetlen középréteget, akiknek elegük volt Louisiana és az egész ország gazdasági nehézségeiből. D&vid Duke a választásokat ■ követően, miután elismerte vereségét, igy jövendölt: "A jelölt - mondja magáról - talán veszített, de az üzenet hangosan és tisztán szól egész Louisianában és az Egyesült Államokban: eljött az idő, hogy végetvessünk a népjóléti programoknak, a bűnözésnek, a kábitószernek, amely lerombolja életünk alapjait." (Ami persze a feketék bűne és a demokraták öröksége. De ezt nem mondta ki nyilvánosan.) Amerika számára David Duke veresége más üzenetet jelent: a szavazók nagy többsége nem hisz a megtért bárányoknak, a hirtelen pálfordulattal náci szimpatizáns és KKK vezérből "népbarát" politikussá vedlett Dukenak és a hozzá hasonlóknak. KARÁCSONYI BAZÁR november 24 én MÉLYEN LESZÁLLÍTOTT ARAK! PÁRATLAN VÁSÁRLÁSI ALKALOM! AMERIKAI
