Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)

1991-11-07 / 42. szám

Thursday, Nov. 7. 1991. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO BABITS MIHÁLY Ez a modern költő, regényíró, filozófus és műfordító egészen különleges helyet- foglal el a jelenkori magyar irodalomban, nemcsak lírai szemlé­letmódjával, hanem szigorú etikájával, amely irodalmi alkotásainak lélek­tani alapja. S ez a megállapítás mar is mutatja, hogy Babits Mihály irói és költői elin­dulása óta teljesen új és ónálló tehetse­gével lépett korának irodalmi eletébe. A virtuozitásig fejlesztett techniká­val és teremtő lírai alchimiával babus mihaly ötvözött versei ‘-------­sokszor "hidegnek", filozofikusnak, mester­kéltnek tűntek föl az első olvasásra, de ha belemélyedünk, akkor egy érző, sebzett, viharos lélek gazdagsága, nagyszerűsége, hitet és remenytkeresó komplex individuali­tása tárul elénk, a maga csöndes, kissé félénk, magába zárt karakterével, amely mégis elárulja, ha akarjuk, ha nem, hogy a XX. századi magyar irodalom egyik leg­reprezentatívabb költőjével ismerkedünk meg, akinek művei, de különösképpen lí­rai alkotásai halhatatlanok maradnak éppen azért, mert azok a lelki rezdülések, igazsá­gok, szépségek, amelyek Babits szivéből es szelleméből fakadnak, mindenkor az emberiség örökös életérzését, lettudatat fejezi ki a tehetség és a művészet egységes hozzájárulásával. Babits Mihály Szekszárdon született 1883-ban. Gimnáziumi tanulmányait Pécsen végezte és a budapesti egyetemen filoló­giát és filozófiát tanult Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső baráti körében. Mikor megkapta a tanári diplomát, előbb a bajai, majd a szegedi, később a fogarasi és végül az egyik budapesti középiskolában tanított. Fogarasi évei idején nemcsak bölcselettel és nyelvészettel foglalkozott, különösen a francia Bergson, a kilencszázas évek elején feltűnt intuíció, a belső felis­merés filozófiája érdekelte. Sokszor rimtelen, szabad lírai formákba öntött verseket irt, amelyeket a nagyváradi Holnap c. hírnevessé vált antológia közölt legelőször 1908-ban, Ady Endre, Juhász Gyula és Balázs Béla versei mellett. Antal Sándor, aki sajtó alá rendezte a Holnap avantgarde antológiáját, igy mu­tatta be a fiatal, 25 éves, akkor még isme­retlen Babits Mihályt: "Babits fiatal, új koltÖ és egyedül járó ember. De ez a zár­kózott, szemérmes lira nagyon megnehezíti a kritikát... Kevés van ezekben a versekben, csak amennyi napfény a Babits életében van... ErŐ és magyarság van verseiben. Bizonyos, hogy eredeti tehetség. Hogy Babits gondolatai hová fejlődnek, azt nem lehet kiszámítani, környezete megváltozásával, talán egész világnézete átalakul. Ritmusának azonban fejlődnie kell." A Holnap-ban megjelent versei nyomban ismertté tették a nevét. Ady Endre egy új, a művészeti evolúciót szolgáló költőt üdvözölt Babits Mihályban. S amikor a Nyugat, 1908-ban megindult, Osváth Ernő és Ignotus a folyóirat munkatársának hív­ták meg, amit a fogarasi kisvárosi tanár örömmel fogadott. Ennek a nagytekintélyű publikációnak egyik főmunkatársa és késÖbb szerkesztője volt egészen halálálig, 1942-ig. Ott jelent. . meg verseinek, esszéinek és kritikáinak legnagyobb részé. Amikor első verses kötete: Levelek írisz koszorújából megjelent 1909-ben, Babits Mihály az új modern lírai költőink első sorába emelkedett. Minden eredeti, új versszóves volt ezekben a lírai produktu­mokban a hangvétel, a ritmus hol szomorú, hol mosolygós zenéje, a rímek kellemes csengése, a kifejező forrnak tisztasága, a szerkezet művészi tökéletessége, a szabad forrnak dinamikus kiaradó ereje: Nem, vad gyilkosság, alacsony tolvajlás nem, rút fösvény, feneketlen birvágy,, nem, te legrosszabb pohosult tétlenség Csökönyös önkény s orvosolhatatlan butaság! nemünk nagy szennyesládáját tele töltő moslék! hitvány szemétdomb! Sohsem érdemelték nagy nevedet, Bűn! (1904 junius) Babits az egyik budapesti gimnáziumban tanított, amikor kitört 1914-ben az első világháború. 1916 márciusában egy aggó­dással, rémülettel, fájdalommal, könyörgés­sel telitett verset irt a háború ellen, amely­ben kikelt az európai tómegvérengzés ellen és sóvárogva kívánta, követelte, sürgette, hogy legyen vége ennek az embergyilkoló és civilizációt pusztító apokalipszisnek és hogy legyen béke már: ki először mondja ki azt a szót, ki először el meri mondani, kiáltani, bátor, bátor, azt a varázsszót, százezrek várta, lélekzetadó, szent, embermegváltó, visszaadó, nemzet megmentő, kapunyitó, szabaditó drága szót, hogy elég! hogy elég! elég volt! hogy béke! béke! béke! béke már! Aki alszik, aludjon; aki él az éljen, a szegény hős pihenjen, szegény nép reméljen. Az akkori közoktatásügyi miniszter 1917— ben felfüggesztette, s azidotöl fogva a költő az irodalomnak élt. A Tanácsköztársa­ság idején, 1919-ben Kunfi Zsigmond, népoktatási miniszter kinevezte egyetemi tanárnak, amellyel a legszebb hivatalos kitüntetés érte s emiatt a kom műn leverése után elvesztette tanári állását; kellemetlen­ségei voltak a fehérterror uraival, de orszá­gos hírneve Őt megkímélte a börtöntől. Már merészebb, meglepő fejlődést mu­tatnak újabb verskötetei: Herceg, Hátha megjön a tél is! Recitativ, Intermezzo, Az Égő puszta, Béke és háború közt, Isten kezében, Nyugtalanság, Jónás könyve, Hátrahagyott versek, amelyekben a költő az egyeni, lelki es szellemi problémákon keresztül saját korának nyugtalanságát, szorongásait, küzdelmeit, bajait, örömeit szedte versekbe azzal a formagonddal, amely költészetét jellemzi. Egész lirájaban kitárul nemcsak az emberi végzettel való állandó viaskodása, hanem önmagával való harca, folytonos nyugtalan­sága, meg nem elégedettsége, a művészi tökéletesség iránti izzó törekvése, az abszo- lutum szinte fájdalmas keresése. Minden volt a verseiben: emberi élet és sors ezernyi megnyilvánulása, ami nemcsak őt érdekelte, gyötörte, vagy töprengésre kényszeritette, hanem ami az embereket kivétel nélkül lelkesítette, vagy kínozta; Örömmel töltötte el, vagy szomorúságba döntötte: Párizs, Olaszország, Édesany­jának szeretete, régi vidéki városok emléke, ahol megfordult, a szerelem, a virágok, a falusi csárda hangulata, Petőfi, Arany, Jókai dicsérete, Jászai Mariról akivel "elszállt a sugár! Ki hozza vissza?" ; a tavaszról, az őszről, a télről, a madarakról, a napsugárról, a mezőről, a hóról, a karácsonyról, az apa gyengéd szavai a kislányához. Mennyi élmény, draga szép érzés es gondolat ezekben a meditáló, elmerengő versekben. Ilyen volt Babits temperamentuma, lelki formája, szellemi beállítottsága. Benne egyesült a legnemesebb, a legkiemelkedőbb emeberi emóció, a zseni tularado teremtő képzelete, a fantasztikum határtalan világa, a művészién zárt kompozició, a roppant nagy műveltség, ismeret es tudománygazdag- sag szédületes hozzáadásával. Ez az alkotó irodalmi, művészi, filozó­fiai és lélektani szintézis található a maga teljességében Babits későbbi verskötetei­ben, novelláiban, prózai műveiben: A Gólyakalifa, Tímár Virgil fia, a Kártyavár, Karácsonyi Madonna, A Halálfiai. Rendkívül nagy irodalmi műveltségéről es érzékéről tesz tanúságot az Európai irodalomról irt történeti munkája, valamint műfordításai Dante: Divina Comedia, Shakespeare: Vihar, Baudelaire, Poe és Wilde versei és a görög költők legszebb tolmácsolásával, amelyek egyedül állnak a külföldi írok magyar forditásirodalmában, Babits művészi formaérzékével és techni­kai készségével. 1932-ben Babits Mihály megjelentetett egy antológiát, amelyben 33 űj fiatal költő 100 versét mutatta be, köztük szerepelt Berda József, Déry Tibor, Fodor József, Illyés Gyula, Erdélyi József, József Attila, Sárközi György, s akik később a magyar irodalom fémjelzett költői lettek. Mint költő és prózairó, müveivel hozzájá­rult az emberi lélek tudatalatti ösztöneinek, hajlamainak s az emberi életben megnyilat­kozó szenvedések, küzdelmek, törekvések megláttatásában és művészi eszközökkel való ábrázolásában. Csak ó tudta volna elmondani, hogy élete során mennyit harcolt önmagával, mert soha nem volt megelegedve azzal, amit alkotott. Hasonló volt a nagy Michelangelo- hoz, aki a fájdalom, a szenvedés súlya alatt készítette el halhatatlan festményeit. Minden zseninek, aki csak a művészet síkján tudója felfogni irói elhivatottságának jelentőséget, küldetését, szenvednie kell, mert a legszebb, a legtökéletesebb műalko­tás, az önmagával, s a széppel, a nagysze­rűséggel való küzdelemből teremtődik, mint Beethoven szimfóniái, Schumann örökszep melódiái, Berlioz szimfóniái, Goya rézkar­cai, Rembrandt festményei, Rodin és Cons­tantin Meunier szobrai. Ez volt Babits Mihály művészetfilozó­fiája, s ez a világszemléleti gondolkozás adta meg neki a költő jelenvalóságát és törekvését az életben. így ötvöződött az ö esztétikai látásában a művészet es a realitás, az élet es a fantasztikum, a költé­szet és a filozófia emberi, lélektani és a világ tudományos megismerése. Babits Mihály nem volt a forradalom költője, mint Ady Endre. De kezdettől fogva a szabadság, az igazság és az emberi béke szerelmese volt, mint a nagy gorög költők és filozófusok, Homérosz, Platon, Arisztotelész vagy Empedoklesz, akik emberi ideáljaikért éltek! S ha ma újra elolvassuk csodálattal összes verseit tartalmazó kötetét, akkor minden szépet, jót, igazat találunk ebben a rendkí­vüli művészettel kidolgozott lírában, amely­ben a költő és az ember, a lélek es a gon­dolat, az eszme és a valóság egy varázsla­tos, harmonikus egységet jelent az emberi élet formáinak közvetlen megnyilatkozá­saiban. Beregi Tivadar Párizs INGATLAN A Catskill-hegyekben HÉTVÉGI HÁZ ELADÓ Hivja: 1-718-626-1973 számot este 8 és 9 között Villany, gáz, gyönyörű környezet akár vadászoknak, akár családnak pihenésre ideális.

Next

/
Thumbnails
Contents