Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-09-26 / 36. szám
Thursday, Sep. 26. 1991. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Ahogyan én látom A szerkesztőnk észrevételei Gondolatok a nyugati végek sorsáról (folytatás az 1. oldalról) A kedves olvasónak alig van fogalma arról, hogy a folyóiratokon kívül hány újságot kell a szerkesztőnek átnézni, hány cikket tanulmányozni minden héten avégett, hogy egy érdekes lapot állíthassunk Össze. A két amerikai napilap, amelyet gondosan át kell néznem minden nap; a New York Times, a Wall Street Journal. Ez utóbbiban a minap a következő első oldalas címen akadt fenn a szemem: A lengyelek rázós útja a szabad piac fele, figyelmeztetes a szovjeteknek. Na erre a "rázós útra" bizony kiváncsi voltam. Azt Írja a lap tudósítója Sanok lengyelországi iparvárosból ( hogy: "ha azt akarjuk megtudni, micsoda agónia vár az oroszokra, vessünk egy pillantást arra, mi megy vegbe ebben a kis városban, amint szétszedik szocialista rendszerüket." A város legnagyobb üzemének, az Autósán autóbuszgyárnak a munkásai sztrájkban vannak. Szimpátia sztrájkban, mivel a másik helybeli üzem, a teherautógyár munkásai sztrájkolnak. Bár már megkezdődött a privatizáció, azaz az allami üzemek magánkézbe adása, az ipar nagy részé még mindig allami tulajdonban van. A buszúzlet rosszul megy. A gyár elbocsátott tavaly 1.300, az idén 2.200 munkást a 6000-es állományból. Az állami közlekedési vállalattól, amelyet eddig támogatott a kormány, megvontak a hozzájárulást, ennélfogva nem vásárol új autóbuszt. Dudek Jadwiga, a gyár egyik munkásának felesege panaszkodik: "volt idő, amikor minden a mienk volt, a gyár, a gépek, és most azt mondják nekünk, hogy takarodjunk! A férjem az anyja háztáji földjét műveli. Szerelő volt a gyárban, 28 év után elbocsátották, Walesa azt mondja, kezdjünk egy üzletet. De mivel? A gyár kapja a tanácsokat a nyugatiaktól, de a férjemet nem veszik vissza. Minden romokban van, a gyár, az ország, minden!" Egyik gyár a másik után zár be. De ha nem működik az ipar, nincs az államnak jövedelme. Ha nincs jövedelem, egyre több támogatást vonnak meg a néptől. Az Autósán gyárnak azelőtt volt óvodája, elemi iskolája, a munkások gyermekei számára es szakiskola. Volt mozija es nyaralóhelye a munkások vakációjára. Volt futballcsapata es táncscsoportja is. A lengyel kormány most nagy dilemma elÖtt áll. Vagy közbelep és kisegíti, mint regen, a bajban lévő üzemeket, de akkor feladja a piacgazdasagi alapot. Vagy nem tesz semmit es kockára teszi az uj demokráciát. Sokan gondolnak arra, amit Walesa mondott regen: "kezdenek kételyeim lenni, hogy a kommunizmusból át lehet-e fejlődni ^ a piacgazdaságra? Az az érzésem, hogy erős, forradalmi módszerre van szükség!" ( Ha Lengyelországban ezt mondjak ma, vajon mit fognak mondani odaát a Szovjetunióban két év múlva? A lengyelországi események nemcsak a szovjet állam maradványait érdekelhetik, hanem Magyarország vezetbit is. A Közős Piac irányitó testületé, a brüsszeli bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy könnyítsék meg a magyar, a csehszlovák és a lengyel mezőgazdasági termékek importját a következő években. A javaslat szerint a közvetkezó öt évben a közösség évente 10 százalékkal növelné agrárvásárlásait a három kelet-európai országból, s három évig fokozatosan, évente 20 százalékkal csökkentené a termékek behozatali vámját. nyolóé. Nem volt győztes hatalom: ellenkezőleg; vesztes. A magyar katona az osztrák birodalom megmentéséért harcolt, és hatszázezer magyar élet pusztult el a harctereken, hogy a történelem által halálra ítélt impérium valahogyan megmaradhasson. Az osztrák hatalom rántotta magával Magyarországot az összeomlásba, amelyben a magyarság elvesztette történelmi területének csaknem háromnegyedét. A csehekre, szerbekre a legrosszabb akarattal sem mondhatjuk, hogy a magyarság értük, miattuk vérzett a harctereken. /Az olasz harctéren például, jóllehet az olaszokkal semmilyen ellentétünk, vitánk nem volt./ S mindezért... Ausztria elvett egy darad magyar területet. Kismártonból Eisenstadt, Felsőőrből Obervvart lett. Sokkal szégyenletesebb és elfogadhatatlanabb, mint a többi elcsatolás, hiszen azoknak a haszonélvezője a győztes ellenség volt. A Vae victis évezredes "igazságának" egy különleges megnyilvánulása: a legyőzó'ttet nemcsak a győztesek rabolták és alázták meg, hanem a másik legyőzött is. Erről az egykori irredenta alig beszélt, ma pedig illik szigorúan hallgatni róla. Az osztrák eljárás nem volt olyan brutális, mint a másik három szomszédé. Nem szállta meg a követelt területeket, megvárta a győztesek ítéletét és a békeszerződést. /De a többi zsákmányodhoz hasonlóan Bécs is mohó volt, Sopront is követelte; "buzgalmát71 a nyugati nagyhatalmak hütötték le./ A trianoni béke aláírása után egy évvel az általuk Burgenlandnak nevezett területet még mindig a magyar hatóságok igazgatták. Bécsben követelték az átadást. A magyar uralkodókörök által támogatott fegyveres szabadcsapatok azonban megakadályozták, hogy az osztrák tisztviselők es csendőrök bevonuljanak. 1945 előtt azt tanították az iskolákban, hogy az első világháború végén a forradalom kiverte a magyar katona kezéből a fegyvert, azért nem tudott az ország tovább harcolni, a demokratikus kormány pedig szétzüllesztette a maradék hadsereget, emiatt nem lehetett megállítani a benyomuló ellenséget, emiatt volt olyan súlyos a területveszteség. Ez a hang napjainkban újra hallatszik. Értelmes ember zagyva beszédnek tartja. Meleg szobában elmélkedő, jóllakott úriemberek követelték és követelik visszamenőleg a rongyos, éhező, olcsó fegyverzetű bakatói, hogy télviz idején harcoljon tovább intakt hadseregek ellen. Az ilyen ellenállás csak az emberhalált szaporította volna, s azt a rombolást hozta volna az országra, amelytől az a háború még megkímélt bennünket. /Persze máskent állt volna az ü^y, ha intakt lett volna a honvédség is, s hata mögött a nemzeti termelés... Akkor lehetett volna igy, ha Magyarország nem vesz részt a háborúban./ Am Nyugat-Magyarország félig-meddig kivételnek mondható. Ott volt valamelyes esély az eredményes ellenállásra. Ausztria nem rendelkezett sem számottevő haderővel, sem felhasználható szövetségesekkel. Ahogyan a szabadcsapatok "működtek", az úri kekeckedés volt ugyan, de racionálisan szervezett ellenállással alkura lehetett volna szorítani Bécset. Az ellenforradalmi kormány végül engedett. ^ Olasz segítséggel sikerült magyarosztrák megállapodást kötni; Sopronban hazank javára döntő népszavazást tartottak, a terület többi része 1921 végén osztrák tartomány lett. Bethlen István nem volt Kemál pasa. Az Új Ember az említett kis elmélkedésben megjegyzi: Burgenland az egyetlen hely a világon, ahol a magyar arisztokrácia a helyén maradhatott. /Hozzáteszi, hogy nem vállal kötelezettséget a magyarság érdekében./ Ezt a megállapítást már nem olvastam rokonszenvvel. A szerző nem szol a nyilvánvaló összefüggésről: a nyugati végeket főként azért vesztettük el, mert ott volt a nagybirtokos arisztokrácia. Az osztrákok joggal hivatkozhattak arra, hogy a lakosság nagy többsége német anyanyelvű. Ha azonban a magyar állam annak idején szétosztja a nagybirtokokat, es az Alföldről nincstelen parasztokat telepit oda, megváltozott volna az országrész etnikai szerkezete, s megtartásara lett volna esélyünk. /Mindszenty bíboros, aki nagyon elitélte az 1945-ös földreformot, azt Írja emlékirataiban: komoly földreformot kellett volna végrehajtani idejében, még az első világháború előtt, mert akkor nem került volna a magyar föld idegen kézre 1920 után, a délszláv, nagyromán, csehszlovák állam által végrehajtott földosztás miatt. A Lajta és a Mura között ilyen földreformmal még többet nyerhetett volna a magyarság, mint másutt./ De a nyugati végeken is ű^y ment a világ, mint másutt: az uralkodó osztály pillanatnyi érdekeinek áldozatul esett a nemzeti ön- fenntartás érdeke. Az osztrák allam a burgenlandi magyarságot nem üldözte /csak Hitler, a hét évig tartó megszállás idején; 1. Kocsis Károly: Elcsatolták; TIT, Bp., 1990./. A liberalizmus elegáns taktikájával számolta fel a maradék magyar nemzetiséget. Ma mar csak nyomokban van meg. Szórványosán gyarapodik egv-két eve a munkanélküliség elöl odamenekülö dunántúliakkal. Változtatni most már nem lehet a f i * tényékén. Am a nemzeti önbecsülés leértékelése volna, ha gondolatban udvariaskodnánk a nyugati szomszéddal, és elfelejtenénk, miként jutott a szétomlott Magyarország egyik darabjához. Valóra vált a vagyoni kárpótlás Magyarországon Az Országgyűlés törvényt hozott, amely azon személyek kárpótlásáról rendelkezik, akiket tulajdonuktól 1949 junius 8-a után fosztottak meg. A törvény az igény beadására 1991 november 11-et jelöli meg, mint végső határidőt. ( . , , , , , A Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal az igények Összeállításához es beadásához hivatalos adatlapot adott ki. A kárpótlási igény összeállítására, a kérelmek benyújtására, az okiratok felkutatására, valamint a károsultak jogi képviseletére, magyarországi kirendeltségével irodánk az Ön szolgálatára áll. , ( , JELENTKEZZEN RÉSZLETES INFORMÁCIÓÉRT Andre H. Friedman ÜGYVÉD (korábban, Friedman & McMahon P.C.) Telefon: (212)6984614 Fax: (212)698 4638
