Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-09-05 / 33. szám
Thursday, Sep. 5. 1991. 5. Alföld Magyarország legnagyobb önálló tája. Vajon milyen ma, s merre tovább? A szélsőségek: a következő évtizedben az Alfóldön lépésenként es ésszerűen végrehajtható a "nagy ugrás", vagy bekövetkezik a végleges, immár behozhatatlan leszakadás, legfeljebb szigetek emelkednek ki a mocsárból. Ez utóbbi aligha vonzó távlat. Munkanélküliség. Tömeges elbocsátások a "szocialista" ipar fellegváraiból. Debrecenben a Gördülőcsapájjy Müvekből nem küldik el a bejárókat, csupán autóbusz -vagy vonatbérleteket nem fizetik ezután. Kényszerű karcsúsítás - több lépcsőben - a korábban hagyományosan jól fizető alföldi olajiparban. Az északi iparvidék - Borsod ,- meg a Pécs környéki bányák után a munkanélküliség élvonalában; Békés, Jasz-Nagykun- Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bere^. A még sötetebb közeljövő: a most érettségizők meg a friss szakmunkasok több mint fele nem jut munkához az Alföldén. Menekülők a síkságról. Nem újdonság! A Tiszazüg falvaiból elköltözöttek a főváros kornyékén eresztettek gyökeret. A Nagykunságból újabban a Dunántülra tartanak az emberek családostól. Jasz-Nagykup- Szolnok megye tiz év alatt húszezer polgárával fogyott, Békés még többel. Az országnak ez a tája különösen az értelmiséget taszítja; a pályakezdő diplomások fele nem marad meg első munkahelyén, a változtatók többsége átlépi saját megyéje határát, sót messzebbre vágyik az Alföldről. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés és Jász- Nagykün-Szolnok foglalkoztatási szempontból az ország egyik legveszélyeztetettebb régiója. Ketyeg az időzített bomba. A Tisza középső folyása mentén 14 települést munkanélküli válságövezetté nyilvánitanak. A tények végre nyilvánosan kimondatnak a megyék közgyűlésein. A kormányt az Alföld fejlesztésére biztató (kötelező) parlamenti határozattal egyidöben létrejött a Nagyalfoldi Alapítvány, Székhelye Békéscsaba. A gyógyvíz, a vonzó természet turisták tízezreit csalogatja e vidékre, különösen a Tisza-tó környékére. Az idegenforgalomra, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparra, a kereskedelemre, a szolgáltatások fejlesztésére érdemes vállalkozásokat alapítani - állapították meg a kozelműlt- ban az Európai Gazdasági Közösség szakemberei - részletes vizsgálódást követően - az Alföld közepén, Szolnokon. A "vadkelet" ma a korlátlan lehetőségek hazája. Ezekkel a lehetőségekkel kellene élni most már! . , Egri Sándor MOST MÁR VEHET TULAJDONJOGGAL LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON. anélkül, hogy külföldi állampolgárságát és jogait feladja Hotel, lakás, iroda épitkezéshez és ipari vállalatok felújításához tőkés társakat keresünk. VQECTKBpfIHKA RETUR REALTY CORP. » Uj címünk: 130 Madison Ave. 4th Floor New York, N.Y. 10016 Telefon: 212/695-2245 Este: 212/684-2175 Bibó István születésének 80. évfordulóján megemlékezést és koszorúzást ünnepséget rendeztek sírjánál, az Óbudai Köztemetőben. Az alábbiakban közöljük Göncz Árpád Köztársasági elnök emlékezését Bibó Istvánra. Az egyensulyteremtő / A Irta: Göncz Árpád Azt hiszem nem vitás, hogy Bibo István a legújabbkori magyar történelem legnagyobb, lep*acionalisabb politikai gondolkodója. Sót talán még azt is állíthatnám, hogy a legnagyobb hatású, jóllehet hatása, szinte azt mondanám, csak közvetve érvényesül. A nagy gondolkodók gondolatainak utóéletere általában jellemző, hogy időszerűségük idején a legkülönbözőbb politikai áramlatok hivatkoznak rájuk, s hogy munkájukból és elgondolásukból mindazt kifacsarják, ami a saját elgondolásaikat igazolhatja, majd, ami megmarad belőle - igen gyakran épp gondolkodásmódjuk, magatartásuk lényegét - nagyvonalúan elvetik. Úgy érzem, manapság erre a sorsa jutott Bibo életműve is. Nincs olyan párt, nincs olyan politikai irányzat, amely ne hivatkoznék szellemi ősei közt Bibó Istvánra, de megítélésem szerint nincs egy sem, amely macáévá tenné Bibó Ítéleteinek könyörtelen tárgyilagosságát, Bibó gondolati fegyelmet és szellemi türelmét, s azt a képességét, hopry egymással szemben álló jelenségeket reálisán mérlegeljen és gondolatai népszerűségével fikarcnyit sem törődve, igaza tudatában ki merje mondani vélt igazat. Igazát, amelyet az idő jórészt igazolt. Mint minden nagy gondolkodó munkái közt, az övéi közt is akad olyan cikk, amelynek érvénye időhöz kötött, olyan is, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy kőbe vésett igazság. De mindkét csoportot - a publicisztikai jellegű és a történetfilozöfiai munkákat - egyaránt megkülönbözteti mindenki más munkájától az a törekvés, hogy ellentétes elgondolások közt egyensúlyt teremtsen, ami másként lehetetlen, csak pontos kérdés feltevéssel és a pontos kérdésekre adott könyörtelenül pontos válaszokkal. Amit fentebb mondtam, azt mindenekelőtt Bibó tudományos munkásságáról mondtam, egy olyan tudományos életműről, amely politikaközpontű volt és szándéka szerint hatni is kívánt a politika gyakorlatára, de mindenekelőtt mégis az emberre volt jellemző, aki az életművet megalkotta. Bibót közelről ismertem, életünk sora néhány esztendőn át szorosan egymás mellett futott. Tudom, hogy ismeretei tévedhe- tetlenúl hitelesek voltak, mindig tényekre támaszkodtak, szerénysége, belátása es mindehhez, mindenkihez odahajló figyelme viszont nemcsak tudós alazatot, mély tudást, hanem emberi melegséget és emberi magabiztosságot is tükrözött. Ha börtönévűnk alatt Bibó abszolút tekintély volt mindenki előtt: rabtársai kozott ugyanúgy, mint rabtartóinak köreben, mely utóbbi a hat börtönév során Bibot ért hátrányos megkülonböztetesekben tükröződött legjobban. Nem emlékszem, hogy Bibóban valaha is lett volna akár egy szemernyi bosszúvágy, keserűség. Ha valami léhaságot szemére lehetett vetni, az a mindent megértés léhasága volt. Nem szorult rá soha Önigazolásra, mert mind gondolatait, mind eletet egy anyagból faragták. Magatói értetődően volt az, aki. Azt hiszem, ehhez sokat hozzátenném nem kell: meggyőződésem, hogy akit csak megérintett is jelenléte és szemelye, mind olyasmit kapott tőle, ami például szolgál élete végéig, s ha nem, az annak világos bizonyítéka, hogy vagy nem ismerte, vagy meghamisítja Bibó gondolatait, s ha rá hivatkozik, hivatkozása alaptalan, elégtelen és hamis. ISMER ÖN ILYEN EMBERT? Bizonyára akadt már az Ősemberek között is, aki nagyobb darab húst kanyaritott ki magának a közösen elejtett mamutból "Nekem több jár, mint nekik...." - gondolta. És ilyen meggondolásból űzte ki a gyengébbet a jobb "fekvésű" barlangból és vette el tőle az élesebbnek tetsző köbaltát. Az önző ember ösváltozata csak eszközeiben "finomodott" az idők folyamán. Önzése nem változott. Környezetünkben minduntalan meggyőződhetünk errÖl. A "nekem több jár, mint nekik" elve alapján, most is éppúgy kikanyaritja a nagy közös "mamutból" a nagyobb szeletet. Hogy ezáltal másokat megrövidít, az nem érdekli, ö az, aki vizkorlátozáskor nyugodt lelkiismerettel mossa az autóját, bevásárláskor a pénztár előtt álló sor elejére furakodik és vigyorog az ettől megrökönyödött arcokba. 0 az, aki, ha tehetné; egyedül ülne a buszokon, mert idegesíti, hogy mások is utazni akarnak. Ő az, aki két ülésen is elterpeszkedik a vonaton és állni hagyja a folyosón a terhes not. Ö az, aki inkább betegre tömi a hasát, semhogy atvigyen akár egy darab süteményt a szomszédbap lakó kis nyugdíjas özvegyasszonynak. Ö az, aki, ha vendégségbe hívja barátait (ha vannak); legszívesebben kenyérrel és vízzel kínálná őket, de viszontlátogatáskor elvárná a lucullusi lakomát. 6 az, aki a 'jarda közepén, mint egy tank hatol előre könyökével kaszálva szét a járókelőket, hogy kitérjenek az űtjából. Mert a járda is elsősorban Őt illeti meg és igazán elképesztő, hogy mások is mernek rajta járni. Az úttest is az Övé természetesen, ha kocsijában ül, nem engedi, hogy megelőzzék. Ha valaki mégis erre vetemedik, átkokat szór rá. Ö az, aki legszívesebben felszántaná a közös játszóteret és bevetné fokhagymával, hogy az is neki jövedelmezzen. Ö az^ aki kivágná a park fáit és eladná tüzelőnek. Egyszóval ö az, aki csak Ó es rajja kívül senki sincs széles e világban. Es ő az, aki ha egyszer szembe merne nézni önmagával, meglátná, hogy milyen szénnivalóan boldogtalan. De ettől nem kell tartani. Az ilyen ember sohasem néz szembe önmagával, éppen mert mindig csak önmagával van elfogalalva. Tóth-Máthé Miklós TERJESSZE LAPUNKAT AMERIKAI MAGYAR SZÓ
