Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1991-03-14 / 11. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March. 14. 1991. VÁMKEZELÉS A FERIHEGYI REPÜLŐTÉREN dítdl hiflC/lt Az alanti panaszos levelet egy pesti lapban olvastuk. Közérdekű mivoltára való tekintettel itt közöljük. "Tisztelt Vam-Fóúr! Talán nem veszi rossz néven a megszólítást. Köszönetemet szeretném kifejezni azért a rugalmasságért, amit Ferihegyen velem a közelmúltban tanúsítottak. A vámnál megkérdezte tőlem, mennyi pénz van nálam, kérés nélkül megmutattam. Amikor a valutakiviteli engedélyemet kérte, mondtam, nincs, mert külföldön élek. Kétségbe vonta, mivel útlevelem olyan, mint minden magyarnak. De az én útlevelemet Ottawában állították ki, talán tőlük kellene számon kérni azt a pecsétet, amelyet ön hiányolt. Újabb dollárok után kutatva, lázas keresésbe kezdett kézi poggyászomban. Bár megmondtam, ha húszezer dollár lenne nálam, azt is megmondanám, semmi okom, hogy eltitkoljam. Mondtam azt is, hogy ezt az eljárást logikátlannak tartom, hiszen bármelyik hitel- vagy bankkártyámra dollárezreket adnak ki a világ bármely részen. Ó is érezhette, hogy igazam van, s miután kellően kioktatott, bevitt a vámirodába, ahol főnöke éppen egy kefires doboz kinyitásán fáradozott. Egyik tanult kollégája egy nyomtatványt kezdett lobogtatni, hogy neki joga lenne ellenem bűnvádi eljárást kezdeményezni, mert háromszáz dollárral több van nalam . . . Sok minden eszembe jutott: az első üres lakás itt kinn, a nélkülözések, az első munkahely, s végül az a hely, ahol megadták a lehetőséget, hogy dolgozzak, s dolgoztam éjjel-nappal, hogy helytálljak . . . Eszembe jutott az ottawai külügyminisztérium, ahol Magyarország támogatásáról szoktam tárgyalni, és azok a pesti hivatalnokok, akik ezeket vissza szokták utasítani. Végül is főnöke jóindulatúan, két kefirfalat között azt mondta, siessek, mert öt percem van a gépem indulásáig . . .Ezt a jóindulatot köszönöm. Ahogy távolodtam gépemmel hazám földjétől, furcsa érzés uralkodott el rajtam: reszkettem, könny nélkül zokogtam . . ( . Mégis azt szeretném elmondani, hogy tálán éppen ilyeneken múlik hazánk felemelkedésének kulcsa. Valamit el kellene kezdeni lentről, nátha felrázna mindenkit, egészen a csúcsig. Egy nemzeti felrázás mentheti csak meg az országot! Ha nem történik nagyon gyorsan gazdasági liberalizáció, elsüllyed Magyarország egy lengyel-jugosz- láv típusú válságban. Foglalkozzunk tehat egymás hántása helyeit a lenyeges dolgokkal! Részemről az együttműködést Ígérhetem." Dr. Frank Tibor Toronto r—:—;-------:~i | NA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT 7 A szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében I | gondoskodni " A Egy évre $25,- Félévre: $14.- A Kanadába és Európába $30.- I A Megújításra: $......................................... A I Naptárra: $.............................................. f ( Név:......................................................... A Cim:......................................................................... I AMERIKAI MAGYAR SZÓ A 130 E 16th Street, New York, N.Y. I Mióta Pesten jártam, lezajlott egy háború. Peruban kitört a kolerajárvány. Nicaraguában ezerszázalékos infláció volt. Akkor, miért olyan fontos mégis annak a cseppnyi közép-európai Magyarországnak a jelene, jövője? A kérdés költői, hiszen e lap minden olvasója tudja, hogy miért? Jártam a kis Földalattin; a mübőrülések késsel voltak felhasitva. Utitársam bólogatott: "Be kellene vezetni New York jellegű üléseket - mondotta. - Arra pláne nincsen pénzünk, hogy ezeket folyton javíttassuk." Es pénz mire van? Semmire. Olvastam a Népszabadságban (azt hiszem január 11-en), hogy a Budapesti Közlekedési vállalatnak arra sincs pénze, hogy a villamossíneket vagy a buszokat karbantartsa. Ugyanabban a lapszámban olvastam, hogy a Városi Tanács két frakciója (SZDSZ és MDF) összeveszett azon, hogy emeljék-e a viteldijakat vagy sem. (8 forintról 12-re). Az MDF képviselője dűhödten kivonult az ülésről. Egy másik cikkben a lap beszámolt egy súlyos villamos balesetről. Kisiklott a váltónál és emberáldozata is volt. "Figyeld meg, - mondta ugyanazon barátom - a villamosvezetőt fogjak hibáztatni." Utaztam a 8.-Ft-os villamoson. A taxi ezen az útvonalon már közel 200.- Ft. Az utcák piszkosak, porosak, az égbolt szürke, az autók száma erősen megcsappant. "Nem bírom már megfizetni a benzint - mondta másik utitársam, ezúttal a barátnőm. - Tudom, azt a benzináremelést, amit a taxissztrájk megakadályozott, most vezették be." Fotós, laboratóriumban dolgozik, egyedül él. Azelőtt magánmegrendeléseket is kapott, főleg művészektől, akik kiállítás katalógusképeket kértek tőle. "Nincs már pénz katalógusra " - magyarázta. És a fizetésed? - - kérdeztem. Több mint húsz éve dolgozik egy helyen. "10.800.- Ft. havonta." Mennyit fizetsz lakástorlesz- tesre? "Most 2.400-at. De olvastad, hogy az OTP mindenki törlesztését havi 1500-tal emeli februártól. Akkor majd 4000-t fizetek. A fútes kb. 2000.- a villany-gáz, nem tudom mibe kerül, mert ősszel emelték, de az első számlát még nem kaptam meg. Szerencse, hogy csak másfél szobás a lakásom. Jártál élelmiszerboltban?" Nem- vallottam be. "Ne is menj, elájulsz, tiszta amerikai árak." Hát a benzin az amerikainak majd négyszerese - mondom én. "Az Öböl-válsag miatt hiány van." Elmentem régi ismerősöm rózsadombi lakására. Annakidején két szakmunkás bérből vették a lakást (igaz, 13 évig tartott, amig az alapösszeget összegyűjtötték, addig ki-ki a szüleinél lakott). Néhány éve van telefonjuk. Csak huszonhárom évig vártak rá. Ez szerencsés, mert a férfi szívbeteg. Kávéval kínáltak. Körülnéztem, ők meg pironkodtak. A falak feketék, festeni kellene. Az előszobában feljött a parketta. A konyhában töredezettek a szekrények. Dehat sem erre, sem arra nincs pénz. Pedig az életük minden reménye ebben a lakásban volt. Metróra szálltam. Egy kiszálló férfi félrelökött, majd egy mögöttem beszálló asszony a sarkamra lepett. New Yorkban legalább azt mondják : "sorry". Itt semmit. Egyszóval feszültek az emberek és kis ügyekben agresszívek. Majd egy év telt el a kormányválasztás óta, de elégedettségről szó sincs, sőt, legutóbb azt hallottam, i hogy a kormány tetszési indexe 14%, az A KÖZBIZTONSÁG — A, ez semmi, a maffiának már korszerűbb van! infláció pedig 50%. Az emberek úgy érzik, hogy a gazdaság csődje nem az ő hibájuk, találja már meg a kormány a kiutat. A csőd szóién lévő gazdaság csak nem akar működni. 90% még állami kézben van, igy a közterhek nőnek. Aki idős, beteg (és nagyon sokan vannak) nem igen tehet valamit. Kevesebbet ehet, kevesebb villanyt fogyaszthat, hideg lakásban lakhat. Aki dolgozni tud, az többet vállalhat, és ha a magánszektorban van és keresett a portékája, többet kérhet érte. S aki vezető posztot kap, az megpróbálhat alkotőan bánni vele, gyarapítani azt, ami rá van bízva. Mert ebben reménykedhet mindenki. Egyelőre nagyon kevéssé látszik az utóbbi. De idő sem sok telt el és a gazdaság még súlyosabb helyzetbe is kerülhet, amig megindul valami. De vajon bírják - e az emberek ezt kivárni? Dorka A. 1300 millió dollár a számlákon Január végén mintegy 90 milliárd forint, csaknem 1.3 milliárd dollárnak megfelelő összeg volt a devizatulajdonosok számlain. Az OTP-nél elmondták, hogy már több, mint egymiUió szájnlát vezetnek, Fegyverlopási kísérlet Mezőtúron A Bocskai István gépesített lövészdandárnál két egyenruhás sorkatona behatolt a laktanya egyik fegyverrraktárába és egy 22 pisztolyt és pisztolylőszereket tartalmazó ládát akartak volna magukkal vinni, de az ott szolgálatot teljesítő úrvezető meghiúsította a fegyverlopási kísérletet. A budapesti katonai ügyészség megkezdte az ügy részleteinek felderítését. * Ausztrál agyigény Ausztráliának 19 ezer külföldi tudósra van szüksége ahhoz, hogy javítson egyre alacsonyabbra süllyedő oktatási rendszerének színvonalán, s azt tervezi, hogy Kelet- Európából, Hongkongból és Dél-Afrikából importál szakembereket. Az ausztrál kormány jelenleg azon munkálkodik, miképpen tudná felgyorsítani a tudósok bevándorlását, a folyamodványok feldolgozását.
