Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-16 / 20. szám
Thursday, May 16.1991. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO Beregi Tivadar, Párizs Találkozás Zilahy Lajossal Párizsban Majális Szinyei Merse Pál: Majális Változékony tavaszi idő: napsütés, aztán felhő-árnyék suhan át a Gellért-hegyen, hogy egy pillanat múlva ismét kiderüljön. Más-más színárnyalatok: gazdagságuk felidézi bennem Szinyei Merse Pál képét, a Majálist. Jellemző ra az igazán nagy műalkotások egyedisege: ugyanakkor mély rokonságban áll a korában éppen csak virágot bontó festészeti törekvésekkel. Tudjuk, hogy Szinyeit nem mindig olyan hatások érték, melyek művészetének természetes irányába estek; ismerjük környezetének, egyes múvésztársainak presszionálá- sát hagyományosabb kompozíciók alkotására, esetleg történelmi tárgyú képek létrehozására. Ezt a nyomást - melyet még családjában tapasztalt - némileg rokonnak érzem azzal, ami Arany Jánosra nehezedett a Toldi folytatása kapcsán: mint ahogy Arany érzékenysége is mutat rokonságot a Szinyei- ével. De rokon az is, hogy a tehetség felszabadul, kitőr: a személyiség belső fejlődését követve, váratlanul valami egészen eltérőt és kiválót (alkotnak. Aranynál például ilyen az öszikék ciklus, melyet "meglepően modernnek" érzünk, pedig természetes az, hogy a nagy alkotó modern, van mondanivalója , a mindenkori müelvezőnek is. Majális és Öszikék - két évszak képében hullámzik egymás felé ez a két életsors. Mi a Majális hatásának titka? Művészettörténeti elemzések szerint a kép a különböző stílusok (naturalizmus, impresszionizmus) határán van. De a( kép motívumaiban, vizuálisan is határokat és a határokon való átlépést jeleníti meg a maga festői eszközeivel - legalábbis rám igy hat, igy tudom megfogalmazni erejet: nem bezárnak itt a határok, hanem kinyílnak, új felfedezésekre visznek. Fény és árnyék határa; de több ez mint a színek változása; mi magunk is mássá leszünk; a hegyoldal zöldjének és az égbolt kékjének határa, ahol feltűnik két sétáló alak, mintha az emlékek horizontján villannának föl. Szinyei alkotásmódjáról tudjuk, hogy képes volt emlékezetére hagyatkozva tájképet festeni. Nemcsak technikai kérdés ez: a korábbi éveknek, a gyermekkornak a felidézése lebegest hoz a koloritba is; nem nosztalgia vagy érzelgősség, hanem az élet nagy törvényeinek, létezésének és elmúlásának,örömnek és búcsúnak egyidejű megragadása. A könnyedség kiérleltséget jelent: a téma akkor válik festménnyé, mikor az emlék, mint egy ragyogó sziget, felszínre emelkedik a múlt mélységeiből: miközben bekapcsolódik a jelen történéseiA kiváló magyar regényíró születésének századik évfordulója alkalmából még ma is érdeklődésre méltó az a beszélgetés, amelyet 1947 tavaszán folytattam Zilahy Lajossal, rövid párizsi tartózkodása idején. Ennek a dialógusnak francia változata megjelent annak idején az iro portréjával a rangos párizsi Opera című művészeti és irodalmi hetilapban. Most az iró centennáriumára adom közlésre teljes egészében. Érdekesen tükrözi Zilahy Lajos gondolkozását a második világháború utáni korban felvetett aktuális problémákról, véleményét a világirodalom akkori állásáról, új horizontokat nyitó perspektívák lehetőségeiről.-'Sikerül Önnek ma, mint világszerte ismert magyar írónak műveit külföldi nyelven megjelentetni, s regényeiből készült filmeket értékesíteni? - kérdeztem tőle legelőször.- Magyar ősapáim több, mint ezer évvel ezelőtt azért vonultak Ázsia mélyéből Nyugatra, mert ott elfogyott a legelő. Most én is azért utaztam Nyugat felé több, mint negyvenezer kilométert, mert odahaza elfogyott a legelőm. Nincs abban semmi titkolni, vagy szégyelnivaló, hogy a magyar irók puszta megélhetése is nehéz lett. Természetesen csak átmenetileg. De egyelőre az a helyzet, hogy a magyar könyvkiadás rendkívüli nehézségekkel küzd, a színházak rosszul mennek, virágzó filmgyártásunk szünetel. Ugyanakkor a mexicói filmipar, amely most az amerikai után következik csak mennyiségben, két müvemből készített filmet. Mindezért személyes közbenjárásomra sem fizettek egy fillért sem. Dél-Amerika minden államában nagy példányszámban nyomják és árulják összes regényeimet, természetesen Írói tiszteletdij nélkül. A külön copyrightok hiányára és főként arra hivatkoznak, hogy nem írták alá a berni egyezményt. Ez a kalózkodás természetesen az egész európai irodalmat s különösen a francia írókat is érinti. Sajnos, ezen egyelőre az írók Világszövetsége sem tud segíteni.- Foglalkozik azzal a gondolattal, hogy végleg elhagyja hazáját és külföldön telepszik le?- Ilyen gondolattal sohasem foglalkoztam. Utoljára tizenöt évvel ezelőtt játszották egyik darabomat New Yorkban. Amerikai barátaim akkor azt mondták, miért nem maradok ott és miért nem leszek amerikai iró? Megmagyaráztam nekik, hogy többek kozott már csak azért sem, mert az iró nem cserélhet anyanyelvet sem harminc, sem negyven, még kevésbé ötvenhatéves korában. (Cs Szabó László is igy gondolkozott - az újságíró megjegyzése).- Külföldön is írhat magyarul:- Nem! Az anyanyelv nem a kimondott WWWVWWVVWVVVWVVVViMWWWVVVW nek értelmezésébe; hiszen múltunk befolyással van arra, ho^y hogyan éljük meg a jelent és a jelenbeli érzések előhívhatják a múlt tájai t,emlékeit. Szinyei nem sorozatfestő. Mert csak egyszer lehetünk fiatalok, bizonyos pillanatokat csak egyszer élhetünk át: ez már nem festészeti stílusok, hatások kérdésé; a lélek mélyebb titkai közé tartozik. Lehet azonban, hogy nem csupán a Majális folytatását várnánk, hanem azt, hogy ne múljon el az a pillanat, az Öröm, a felszabadultság, az ifjúság pillanata, amely kifejeződik a képen. Kozma László szó, hanem amiből a szavak táplálkoznak. A levegŐ; a táj, az emberek arca és kézmozdulata. En csak odahaza tudok emberi sorsokban olvasni. Nekem egy mexicói, egy amerikai, vagy akár francia arc olyan, mint a leeresztett redőny. Az iró, aki ezt az anyanyelvet elhagyja, eldobja Önmagát.- Ettől függetlenül, érez valami hivatást odahaza Magyarországon?- Azon túl, hogy szépiró vagyok, semmit. Soha nem voltam tagja semmiféle politikai pártnak és nyilvánosan tett fogadalmam szerint állami állást nem fogadhatok el. De én azt hiszem, az iroi munka szerves részé az újjáépítésnek. Magyarország különben sem panaszkodhat. Van otthon elég ember, aki politikával foglalkozik.- Milyen benyomásokat szerzett európai es távolnyugati utjain a modern világirodalomról?- A mai világirodalmat nem lehet elválasztani a mai ember általános lelki állapotától. Jules Romains erről a tárgyról szóló tanulmányára a genfi francia rádióban válaszoltam. Igaza van Romains-nek, amikor azt mondja, hogy az egész világ fanatikusokkal van tele. Ilyen vagy olyan fanatikusokkal. A fanatizmus lélektana pedig az, hogy a fanatikus többre becsüli a vele szembenálló fanatikust, mint a szellemi embernek azt a fajtáját, ami általában mi független irók vagyunk, akik nem tartozunk a fanatikusok egyik csoportjába sem.-Az európai és nyugati irodalomról az a benyomásom, hogyi sötéten pesszimista (Jean Paul Sartre), akárcsak a cári korszak nagy iroi, amikor az európai irodalom, élén a franciával, ragyogóim jókedvű volt.- Hisz egy új háború lehetőségéből?- Egy pillanatig sem. Az emberiség soha nem volt messzebb a háborútól és soha nem volt közelebb a világbékéhez, mint most. Amerikában és Mexicóban megerősödött az a meggyőződésem, hogy a pesszimista világnézet nagyméretű optikai csalódás áldozata. A feszültség tudniillik nem horizontális, hanem vertikális irányú. Ezalatt azt értem, hogy a tulajdonképpeni feszültség nem Amerika és a Szovjetunió között van kelet-nyugati irányban} hanem alulról felfelé. A szegény emberek és a gazdag emberek között. Akik ezt nem látják, azok még hisznek az Óperenciás tengereken túli mesékben és megesküsznek rá, hogy Amerikában minden ember aranyból, Mexicóban pedig minden ember ezüstből van. Magyar BELGYÓGYÁSZ specialista Dr. Dániel Klein . Rendelők: 229 E 79 St New York NY 10021 (212) 737 2000 Hétfőn és csütörtök délelőtt 138-48 Elder Av. Flushing.N.Y. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendelés előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST elfogadunk Túlsúly problémák * Magas vérnyomás Cukorbetegség* Teljes kivizsgálás Szükség esetén házhoz megy.
