Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1991-05-09 / 19. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 9.1991. Édesanyám emlékére Szeretném elmondani mint regen, Hogy mindig szótfogadok néked Ha visszajönnél mély sírodból Read borulva csókjaimmal Törölném el minden fájó könnyed. Tudom, nem lesz többé viszontlátás A koporsó lezárt már téged Mosolyod, arcod velem maradt Ahogy tündökölve ragyogtál Mert te az én édesanyám voltál! Édesanyát pótolni nem lehet ö ad igaz, hú szeretetet ( Én is úgy szeretlek, mint regen Sírodon örök fáklya égjen És lelked a mennyekben lebegjen. Walkó Bözsi HEMET, Cal. Megértettem, hogy lapunk nehéz helyzetben van anyagilag. Meg kell Írnom, hogy nagyon fáj, amit az óhazában tapasztaltam. 1960- óta vagy nyolcadszor voltam Magyarországon és egy esetben sem fogadtak emberségesen a hatósági emberek, még kitoloncolással is fenyegettek, mintha egy bejelentő ivet láttamozni is terhűkre volna. Hatalmi mániában szenved­nek. Én már bejártam a félvilágot, de se­hol egy durva szóval nem illettek. Csak éppen Magyarországon. Egy kis forgalmi hiba miatt mindjárt "üsd nem apád" helyzet alakul. Remélem mégis, hogy a balsors, akit régen tép, hoz rá vig esztendőt a magyar honban. Mellékelek 50 dolláros pénzutalványt és kívánok erőt, egészséget a lap további megjelenéséhez. Szilágyi Sándor (Szerkesztő megjegyzése: Rossz szolgálatot tettek a magyar népnek, a magyar államnak azok, akik ilyen bánásmódban részesítették a hazájuk látogatására érkezett honfitársai­kat. Tágabb értelemben a hazaérkezők útleveleit láttamozó közegek a magyar nép követeinek tekinthetők. Rajtuk keresztül szerzik a Magyarorszagra (érkezők első benyomásaikat az országról. Köszönjük Szilágyi honfitársnak Őszinte tudósítását és jóakaraté támogatását. Deák Zoltán.) ASTORIA, N.Y. Mivel az "Orvos a Családban" c. leírásukban igen sok hasznos dolgot olvas­tam, most egy kéréssel fordulok önökhöz. Lehetséges volna-e, hogy egyszer írjanak az isiás, úlŐidegzsába (sciatica)- betegség­ről, mert a fájdalmak engem az őrületbe fognak kergetni. Orvosilag mondva ez nem egy betegség, de sajnos igen fájdalmas. Amióta olvasom az Amerikai Magyar Szót, még egyszer sem olvashattam erről a témá­ról. Én volnék az esetlen magyar, akinek ez van? Előre is köszönöm segítségüket. G.G. (Régebben irtunk e témáról, és próbálunk újból felvilágosítást szerezni, hogy eleget tehessünk kedves olvasónk kérésének.) Elvezettel olvasom a Magyar Szót. Néha sirva* Olga Kondor MILLTOWN, NJ.Köszönöm, hogy megemlé­keztek 88. születésnapomról. Nagy élvezet­tel olvasom a lapot és küldőm jó kívánságai­mat, valamint 50.- dollárt a kampányra. KÖNYVSZEMLE Az utolsó döntés Megrendítő, lebilincselő könyvet irt egy neves újságíró, A. H. Malcolm arról, amivel- sajnos - sok embernek kell szembenéznie, amikor dönteni kell, hogy véget vessen-e menthe­tetlenül beteg szülei vergődésé­nek a kórházi beteg- ágyon. ^ ( A döntés, amit ilyen helyzetben kell sok szülő gyermekének hozni- írja Mr. Malcolm "Someday*1 c. művében úgy az ö, mint szülei életének, szeretteinek fájdalmaknak, dia­daloknak és veszteségeknek, gyógyulatlan sebeknek eltéphetetlen vonzalmaknak az összetevője. Mint a N.Y.Times tudósítóba, Mr. Malcolm gyakran irt olyan esetekről, amikor egy nagybeteg, öntudatlan állapotban lévő személyt csupán mesterséges módszerekkel tudtak életben tartani. Jót teszünk az illetőnek, ha hagyjuk öntudat, gondolkozás, érzelmek nélkül élni? E fölött most nagy viták vannak. Mr. Malcolm szivet facsaró módon írja le a jelenetet, amikor Ő is szembekerült a helyzettel. Saját édesanyja feküdt egy kórházi ágyon Öntudatlanul, táplálni sem tudta magát, az életét műszerek tartották fenn. "És most ott feküdt szegény - írja Mal­colm - nyitott, eltorzult szájjal, mintha sikoltani akart volna és abban a pillanatban fagyott meg ajka: oly tehetetlen abban a gyűrött pizsamában és pelenkájában. Mindenféle gyógyszert és folyadékot pumpál­nak vézna karjaiba. Sem beszélni, sem mozdulni, sem rágni, sem utasítást adni nem tudott. Egy másik csŐ a vizeletét vezette le egy gumitartalyba, amelyet azután technikusok tanulmányoztak, anali­záltak." ( "Szörnyű félelem töltött el. Ereztem, hogy közeleg a pillanat, amikor döntenem kell az ö élete fölött. Hogy közeleg a pilla­nat, amikor azt tehetném, amit Ő óhajt, vagy ami ellen tiltakozna, ha tudna. És mindkét esetben az életem hátralevő részé­ben azzal fogok vivődni, hogy helyesen dontöttem-e vagy nem?" És a szörnyű tragikus pillanatban elvi- harzott előtte rövid pillanatok alatt egész élete. Napfényes gyermekkor egy kis ohioi városkában, a visszaemlékezés arra, hogy szerető szülök vezérlik gyermeküket az élet útjára, formálják jellemét. ( E^y hadapródiskolába járt, visszaemlékezés a nagyszülőkre, rokonokra, az ohioi tájakra. Erdő, mező, a négy évszak, a kedvenc háziállatok. Tipikus amerikai élet. Bevezeti az olvasót a gyermekkor tragé­diájába, amikor meghal szeretett kutyája, amikor elveszti nagyszüleit, és végül, amikor apja halálával megérinti őt is az elmúlás szele, hogy valamikor ö is..... Végeredményben Mr. Malcolm könyve nem annyira a halálról, mint inkább az életről szól. Szerinte a döntés ilyen tragikus esetekben szintén egy része az életnek a modern világban. A "Someday" 296 oldalas könyv ára $ 22.­Andrew H. Malcolm Kacor Irma TERJESSZE LAPUNKAT SZEMLÉLŐ Deák Pál rovata NAGY TAVAK Az észak-amerikai Na^y Tavak mindig is nagy turista szenzációnak számítottak. A világ minden tájáról keresték fel az érdeklődők és csodálták meg annak természe­ti szépségeit. Ezeknek az utaknak fő cél­pontja a Niagara vízesés már több évtizede. Nem is igen fordult a figyelem a többi tó felé, és ott csak az igazi természetbúvá­rok fordultak meg. Azonban az Öt tó nemcsak turista szen­záció, hanem fontos ipari központ is, hiszen az USA és Canada nagy iparosodott vidékeit látja el vízzel. Sajnos ezzel egyidőben a szennyvíz elve­zetés végállomása is lett. Olyan kémiai szennyező anyagok kerültek az éltető vízbe, amelyek kipusztulással fenyegetik a növény- és állatvilágot. A megoldás nem olyan könnyű, mert fontos érdekek csapnak össze a környezetvédelmi szempontokkal. Most azonban megállapodás született Mulroney canadai miniszterelnök és a környezetvédő­nek számitó Bush amerikai elnök között a környezetvédelmi előírások pontos betartá­sáról. Ezenkívül a Green Peace mozgalom is jelentős összegeket ajánlott fel az ipari vállalaltok vezetőségének pénzbeli pótlásra. Talán még nem késő megmenteni a világ számára a tavakat a kihalástól. PIONÍROK 2000-ben Rendkívül érdekes kísérlet vette kezde­tét a napokban az Egyesült Államokban, Tucson városától északra. A vállalkozásban amerikai, belga, német és angol fizikusok, biológusok, műszaki és mezőgazdasági szakemberek, tengeri kutatók, botanikusok és még egy sor tudományág képviselői vesznek részt. A kísérlet lényege, hogy egy a sivatagban felépített, de a külvilágtól hermetikusan elzárt építményben tanulmányozzák a természet erőit. A hatalmas, üvegből és fémből felépített búra alatt a Fold kicsi- nyitett^ mása lapul, és oda két évre négy férfit és négy nőt zárnak be. A két év alatt teljesen önellátók lesznek, maguk termelik meg élelmiszereiket, miközben tudományos megfigyeléseket végeznek. A kísérlet 60 millió dollárba kerül és fő célja a más boly­gókon létesítendő telepek kipróbálása. Az egyik legnagyobb támogató a Space Biospheres Ventures olyan ötletek felszín­re kerülésében is reménykedik, mely elősegíti majd üzleti gyarapodását is. A kísérleti telep nagy részét amazoniai Őserdő foglal­ja el, majd trópusi szavannára vált át a táj, apit a kaliforniai sivatag követ, majd sósvizú mocsár után a 10.6 m mély mestersé­ges tenger következik. Az emberekkel együtt 3.800 állatfajt zártak be, amelyek szinte minden feladatot elvégeznek majd. így nem kell, sőt nem is lehet majd vegysze­reket felhasználni, hanem bízni kell a kicsi­nyített természet erőiben. A búra egyébkent egy T alakra emlékeztet, amely 26 méter magas és 1.3 hektár alapterületű. Minden kísérleti személynek egy 34 inégyzetméte­res szoba áll a rendelkezésére a közös helyiségeken kívül. Napi négy órát töltenek majd a táplálékuk megteremtésével és négy órát tudományos megfigyelésekkel. A kísérlet neve Bioszféra II. Számolnák azzal is, hogy a terminus végére jónéhány állatfaj kihal majd, de ez azt a célt szolgálja^ hogy felleljék a leginkább ellenálló egyedeket, amiket aztán majdan az úrben létesített állomáson alkalmazhatnak. ^AtaáótnÁ: fajáét

Next

/
Thumbnails
Contents