Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-09-27 / 36. szám
Thursday, Sep. 27. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Liszt Alapítvány f INTERJÚ PATRICK RUCKERREL Bard Jenő GHRBfll I1EUI V0RKBM1 Patrick Rucker, texasi születésű amerikai zongoraművész^ aki zenei tanulmányait az USA-ban es a magyar Zeneakadémián folytatta. E tényből kifolyólag kiválóan beszél magyarul, amit ez a riport is bizonyít. Liszt Ferenc ^életének^ és munkásságának avatott ismerője, tolmácsoloja. Azért, hogy művészi munkáját és kutatásainak eredményét megossza a nagyközönséggel, évekkel ezelőtt megalapította a Liszt Foundationt, amely new yorki székhellyel működik. Kezdjük talán az ifjú éveknél. Hol tanult és kik voltak a mesterei?- Fiatal korom zenei tanulmányait a Juil- liard Schoolban folytattam. Szerencsémre a lehetft legkiválóbb mesterektől tanulhattam meg a technikai és művészi alapokat. Ezekre az emberekre ma is hálásan gondolok vissza, illetve a Liszt Alapítványban dolgozunk együtt a mai napig is. Krausz Lili tanítványaként kerültem ;késóbb Kovalik Évához, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy ha Liszttel komolyan akarok foglalkozni, Magyarországra kell mennem folytatni a tanulást. 1972-ben elutaztam Budapestre, ahol a Zeneakadémia növendéke lettem. Kérem, beszéljen magyarországi benyomásairól.- Nagyon nehéz volt a kezdet, mert nem ismertem a nyelvet, csak azt az egy szót, hogy köszönöm.Azonban amint megszoktam a várost és barátokat szereztem, egyre jobban éreztem magam. Rengeteget jászottam, sok fellépésünk volt vidéken is, amire szívesen emlékszem vissza. Az emberek is sokat segítettek, biztattak es ez erőt adott a továbbiakra. Nehez szívvel (folytatás a 7. oldalon) MAGYAR DIÉTA SPECIALISTA Dr. DANIEL KLEIN BELGYÓGYÁSZ Rendelők: 240 E 82nd St. New York NI 10028 (212)737-2000 Hétfőn és csütörtökön délelőtt 138-48 Elder Av. Flushing, N7. 24 órás díjtalan telefon konzultáció Rendeles előzetes bejelentéssel BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK Túlsúly problémák * Magas vérnyomás * Cukorbetegség * Teljes kivizsgálás. Szükség esetén házhoz megy. Ez nagyon régen volt, több mint ötven eve, de istenuccse a színtiszta igazság, mely pontosan úgy történt, ahogy én itt próbálom elmondani. Nem árthatok senkinek vele, mert a szereplők, magam szerencsés kivételével, már régen elköltöztek erről a siralmas földtekéről. Ha meggondolom, inkább statiszta voltam e történetben, semmint főkolompos. A harmincas években közeli barátságban voltam Göndör Ferenccel, a magyar hetilap, "Az Ember" szerkesztő tulajdonosával. Göndör biztos volt az ő történelmi küldetésében, hogy megmentse a világot sokféle bajától, és ezek kozott a totalitáriánus veszedelemtől úgy a jobb, mint a baloldalon. Liberálisnak, vagy szociáldemokratának vallotta magát és főképpen a nácizmus veszedelme ellen küzdött minden héten tüzes vezércikkekkel. Bár a lap magyar nyelvű volt, egy-egy vezércikket szerette angolra fordítani. A baj az volt, hogy bár hosszú évek óta élt Yorkville-i magányában, egy szót sem tudott angolul. Kiváló nyelvészeti antita- lentum volt, a telefonba is magyarul válaszolt. Tehát alkalomadtan hozzám fordult, hogy fordítsam angolra a vezércikkeket, hogy azok a jóakaratu, de bárgyú politikusok ott Washingtonban tudjak meg miről van szó e vészes napokban. Göndör elég hiú volt ahhoz, hogy elképzelje, Roosevelt elnöknek első dolga minden szerda reggel (akkor jött ki a lap) elolvasni "Az Ember" füstölgő vezércikkeit az én mesteri fordításomban. E hosszú bevezetés szükséges, hogy miért esett csekélységemre a választás, hogy én legyek Garbai Sándor tolmácsa a Columbia Egyetemen. A legfontosabb ebben az volt, hogy nem volt más, aki erre a tisztségre ingyen vállalkozott volna, miként nemigen lett volna más, aki Göndör vezércikkeit ingyen lefordította volna. Ifjú voltam, az időm is engedte, mert a páciensek nem nagyon háborgattak elegáns rendelőmben. Garbai Sándor, mint korosabb olvasóink talán emlékeznek, a '19-es Tanácsköztársaság elnöke, vagy államfője volt azon a tavaszon márciustól augusztusig, amikor úgy neki, mint a többi vezetőnek menekülni kellett a Budapestet megszálló románok elől. Hogy Garbaival mi történt, hová futott, arról nincsenek adataim, de úgy '38-ban, va^y '39-ben feltűnt Név/ Yorkban, mint az en Göndör barátom vendége, hogy állítólag kis pénzt szedjen össze egy előadó körúton. Amikor engem Göndör felhívott ebben az ügyben, azt mondta, hogy Garbait csak azért tették meg Kun Béláék elnöknek, mert nem volt kommunista, a szakszervezetek feje volt csupán - és ez jobban nézett ki nyugati viszonylatban. Amellett az izmos magyar paraszt mintaképe, kellemes megjelenésű ember volt, Öszes fejjel és mély hanggal. így történt, hogy amikor Göndör felhívott, hogy egy diák-klub a Columbia Egyetemen Garbait meghívta előadásra, legyek segítségére, mert miként ö, Garbai sem tud angolul. Tetszett nekem ez a megbízatás, mert mint diák sokat hallgattam, de sohasem adtam elő a Columbia Egyetemen. Most itt az alkalom, hogyha nem is, mint professzor, de legalább előadó legyek egy egyetemi katedrán. A terv az volt, hogy Garbai beszél majd vagy tiz percig magyarul, hogy hallják szép basszus hangját, azután jövök én, állítólag a teljes beszédnek fordításával és a kérdések során a nagy ember tolmácsa leszek, lefordítom a kérdéseket magyarra és Garbai válaszát angolra. Ugye "ember tervez és Isten végez". Göndör elküldte nekem Garbai ceruzával írott kéziratát, egy hatalmas paksamétát, amely nemcsak, hogy nem ütötte meg egy egyetemi fórum mérteket, de olyan zavaros volt, hogy elámultam. A franciák azt mondják, a stilus az ember. Garbai kétségtelenül autodidakta volt, látszólag nagyon kevés műveltséggel. Mondása volt: "a dolgok kémiai értelmében" es ehhez hasonló sületlenségek. Ebből volt vagy 100 oldal, de tálán több is. Kétségbe esve felhívtam Göndört: Elolvasta maga ezt a beszedet? Nem. Hát kedves szerkesztő úr, ha én ezt a beszédet előadnám egy egyetemi hallgatóságnak, magunkra szégyent és rájuk unalmat zúdítanék. Mondjuk le az egeszet. Különben is kevés az idő, hogy en ezt a vegnelküli smoncát egész terjedelmében lefordítsam. A leleményes Göndör hajthatatlan volt és besúgta a telefonba: írjon, amit akar. Garbai úgy sem tud angolul, de ezt már nem lehet visszacsinálni, a diákok nem tudnak magyarul és minden rendben lesz... Nos, mondtam, mi lesz, amikor nekem le kell fordítani a kérdéseket és a válaszokat? így Göndör: Jenőke, maga okos fiú, majd megtalálja a megoldást. De az is lehetséges, hogy nem lesznek kérdések. Ellentétben Göndör bókjaival, elég ostoba voltam, hogy elfogadtam ezt a "megoldás"-t felhívtam Yvette-t Karolyi Mihály volt titkárnőjének leányát! Jaki kitűnő' angol és gépirónő volt. Az Ő segítségével összetákoltam egy olyan félórás előadást, nagyjából hasból, de itt-ott ollózva valamit Garbai kéziratából. Egy félszázad után sejtelmem sincs a beszéd részleteiről, de világosan emlékszem a komikus jelenetre, amikor - néhány percet késve - beléptem a kis szobába az auditórium mellett. Három sarokban ült három ember: Garbai, Göndör, és - az ülés vezetője - egy professzor. Némán figyelték egymást Nem hiába zavarta Össze az Ur a sokaság nyelvét ott Bábelben a toronynál: ott ült a két magyar és az angolszász professzor és még bemutatkozni sem tudtak egymásnak. Göndör sziszegett nekem valamit, hogy hol késtem, a tanár úr pedig, ahogy beléptem, még nem tudta, hogy a két úr közül melyik Garbai. De minden ment a véletlennek örök törvényei szerint: Garbai beszélt magyarul, azutan jöttem én, azután kérdések és feleletek össze-vissza, és taps és mosolyok a katedrán és az ártatlan hallgatóság soraiban. Garbai hajlongott, mint egy cigányprímás. én szerettem voltam eltűnni a fold színéről, lehetőleg minél hamarabb. A zeneművészet egyik dicsőségének, Mozart Don Giovanni operájának utolsó előtti jelenete jut eszembe, ahogy a föld elnyeli a vétkes Don-t irtó zajok és borzasztó gőzök közepette. Ez a végzet parancsa, legalább is egy gyilkosságért és a szerelmi átkok tömkelegéért, hiszen szolgája, Leporello hires áriája szerint Spániában egyedül 1003 vérző szivet hagyott maga után. Itáliában csak "secentequarante" volt,azaz hatszázat, hercegnőket, bárónőket és szobalányokat vegyesen. Az én bűnöm sokkal mérsékeltebb volt, mert legrosszabb esetben csak azt követtem el, ami manapság itt Amerikában elfogadott mesterség: "speech writer" lettem, ami jól fizető üzlet ügyes irók számára. (folytatás a 7. oldalon)
