Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-07-12 / 28. szám
Thursday, July 12. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. UT A BIZTONSÁGOS VILÁG FELE Irta: John Kenneth Galbraith amerikai közgazdász professzor Kandy a Gestapo- , börtönében "MEGERETT AZ INTERNÁLÁSRA" ígyr eséli el', a kovetkezmenyeket:- Agyban feküdtem betegen és képtelen voltam felkelni. Arra gondoltam, hogy talán megfeledkeznek rólam, vagy más napon jelentkezem a toloncházban. Tévedtem. Kilenc óra tájban hat detektív jelent meg nálam.- Azt hiszi, hogy maga csak úgy viccelhet velünk.... Tesse'k felöltözni és bejönni a toloncházba mondta a vezetőjük.- Beteg vagyok.- Majd bent megállapítja a hatósági orvos. Tíz orakor már ott voltam a toloncházi irodában.- Lustálkodott ugye, művésznő? - kerdezte fölényes mosollyal a rendőrtiszt. , Mielőtt válaszolhattam volna, mar ütni kezdett.- Nem art neki. Nyugodtam pofozhatja - kiabálták az ottani nők. A rendőrök is verni kezdtek. Aztán áthurcoltak az orvoshoz.- Kérem, nagyon beteg vagyok - mondtam az egyik orvosnak. Két toloncházi orvos volt ott, de a szobába bejött a rendőrtiszt és még sok kíváncsiskodó.- Tessék levetkőzni - szólt rám az egyik orvos. Kértem, hogy a többieket küldje ki a szobából.- Ne kenyeskedjék - felelte. - Vetkőzzék le. A rendőrtiszt kiabálni kezdett:- Nem kell sokat teketóriázni, megérett az internálásra. Éppen elég baj van vele. A rendőrök es a kíváncsiskodók nem akartak kimenni. Le kellett vetkőznöm előttük... Az egyik orvos azt mondta, hogy nincs semmi bajom, a másik a szivemet és a tüdőmet vizsgálta. Szánalmas állapotban voltam. Bedobtak egy szobába es estig ott tartottak. Akkor engedtek ki, amikor már nem járt a villamos sem. Elhatároztam, nem is megyek haza. Elbújok. Elmentem a Central tulajdonosához. Az 6 csaladjánál találtam menedéket. Aztán a Galamb utcába kerültem egy másik ismerős családhoz. Onnan sikerült élelmiszert bejuttatnom a vőlegényemhez, aki akkor a Nádor laktanya fogdájának lakója volt. Végre nagy bátran beköltöztem a Gellért szállóba. Egy napig maradhattam ott. Két detektív jelent meg nálam és felszólítottak, hogy azonnal költözzem ki a szállodából. Megint hajléktalan lettem és vissza kellett mennem ismerőseimhez. A KÜLDÖTTSÉG (Megemlékeztünk arról a Vaszary János- cikkröl, amely a Pest cimu lapban látott napvilágot. A rendőrség szigorú nyomozást indított: ki küldte a klórral átitatott levelet az iró-szinigazgatonak. A magyar ellenállási mozgalom emberei voltak: a rendőrség nem tudott eredményt mutatni.) Ebben az időben a Pesti Izraelita Hitközség vezetőségének háromtagú küldöttsége jelent meg a belügyminisztériumban vitéz Endre LászlónáL Stern Samu elnök vezette a küldöttséget.- Mit akarnak? - kérdezte Takács, a mindenható főszolgabíró, Endre László jobbkeze. Folytatjuk Tragikus, hogy Kelet-Europára olyasfajta kapitalizmust akarunk ráerőltetni, amilyet mi már nem kockáztatnánk meg. A műit században, mikor Marx alkotott, a kapitalizmus eredeti és tiszta formajavai szemben sokaknak merültek fel kétségeik. A hatalom es jövedelem munkaadó es munkás közti megoszlása nagyon egyenlőtlen volt. A munkavállalókat, ha nem volt rájuk szükség, , egy fillernyi jövedelem nélkül utcára tettek. A nőket es gyermekeket kegyetlenül kizsákmányolták. A legfélelmetesebb - ahogy azt Marx előre latta - a gazdasági válságok periodikus visszatérése volt, amely milliókat taszított munkanélküliségbe és szegénységbe. Ebból származott a düh es az elidegenedés és sokak számára az a mar-már bizonyos tudat, hogy a rendszer halálra van ítélve. A rendszer azonban megmaradt, mert a jóléti társadalom sokban enyhítette a kezdeti kapitalizmus keménységét. Legalizálták a szakszervezeteket, amelyek el is kezdtek ellenhatalomként működni. A keynes-i forradalom - ha nem is tökéletesen - az allam kezébe adta a gazdasági élet periódikuss&gának és a velejáró nehézségek és elkeseredés elsimításának felelősségét. A tömeges munkanélküliség megakadályozása és a gazdasági növekedés biztosítása vált a kormányzatok alkalmasságának próbakövévé. Beszéljünk világosan: amit a kelet-euro- pai országok a szocializmus - vagy közkeletű néven a kommunizmus - alternatívájának latnak, az nem a kapitalizmus; ha ez a klasszikus kapitalizmus volna, egy pillanatig sem vágynának a változásra. Az általuk kívánt alternativa a modern állam, amelyben nagy szerep jut a kormánynak a stabilitás megteremtésében és a különbségek lágyitásában. A szocializmusnak - érési folyamata során - olyan feladattal kellett .megbirkóznia, amelyet Marx és Lenin nem láthattak előre: fogyasztási javakat kellett volna előállítania minden lehetséges színben és formában, a legkülönbözőbb kiegészítő szolgaitatásokkal. Ezt a modellt állította eléjük a nem-szocialista világ. A központi tervezéses es parancs utasitásos rendszer nem volt képes megbirkózni ezekkel a követelményekkel. Nem birkózott jól meg a mezőgazdaság speciális problémáival sem, ama termelési ágéval, amely csak akkor funkcionál jöl, ha része lehet az egyéni tulajdonos önérdek által motivált igyekezetének áldásában. További hatalmas baja volt a szocializmusnak a bürokrácia egyre növekvő és később teljesen elhatalmasodó szerepe. A kapitalizmus nem élhetett volna tovább eredeti, illetve kezdeti formájában. Ám - a körülmények nyomására - alkalmazkodott. A szocializmus eredeti formájában es első feladataiban sikeres volt. De később nem alkalmazkodott, hanem kifejlesztett egy igazságtalan és elnyomó politikai szerkezetet. Két dolog világos. Az egyik, hogy azon nem kevesek, akik lazán az Adam Smith-i kapitalizmushoz való megtérésről beszélnek, nemcsak tévednek, hanem elmeosztályi kezelésre is szorulnak. Ez olyasmi, amit mi nyugatiak nem tűrnénk el, nem élnénk túl. Államilag vedett eletet élünk. A kelet- európaiak eppen úgy nem örülnének a tiszta, szigorü kapitalizmusnak, mint mi magunk. Azokra sem szabad hallgatni, akik a gyors sokkolásban es nehézségekben látják a javulás igeretet, azzal, hogy a szenvedésből valami jónak kell kisülnie. A megnyomorgatandó állampolgárokat minden bizonnyal nehezebb lesz ennek a helyességéről meggyőzni, mint azokat, akik a nagy távolságból vagy sajat kényelmes helyzetükből adódóan erényt latnak a szenvedésben. A politikai következmények sem vorjzoak. Ez a rég áhított szabadság eljövetelének nagy pillanata Kelet-Európábán. Valóban tragikus volna, ha a szabadságot azonosítanák az elfogadhatatlan gazdasági megfosztott- sággal. Ha tanácsadó volnék Kelet-Európábán, azt tanácsolnám, hogy a kevésbé fontos cikkeket es szolgáltatásokat bocsássák piacra, tegyék ki először a piac hatásainak. E folyamat megkönnyítése érdekében, kölcsönök kiadására ösztönözném az állami bankokat. Óvatosabban bocsátanak piacra az alapvető élelmiszereket, a lakbéreket és az egészségügyi szolg<atásokat, mivel itt akut nehezsegekkel kell szembenézni. Minden nagy ipari ország támogatja például saját mezőgazdasági termelését. Ennek eredményeképp a mezőgazdasági termékek ára magasabb, illetve a fogyasztási cikkek árai alacsonyabbak, mint efféle beavatkozás nélkül lennének. Egy ponton semmi helye a késedelemnek: a nyugati országok és japan az adósságszolgálat azonnali es nagyvonalú felfüggesztésével segíthetné a kelet-európai országok liberalizálödási folyamatát. Segíteni kelL Mint már mondtam, nem szabad megengedni, hogy a szabadságért tül nagy árat fizessenek. A Nyugatnak megvannak a forrásai. Az utóbbi hónapok egyik tanulsága még a bürokratikus igazságok .leghevesebb képviselői szálúara is, hogy a katonai fenyegetés csökken; ez meg kell hogy látsszék a közpénzek elosztásán is. Elemi igazságnak kellene lennie, hogy e felszabaduló forrásokat használjuk fel az átalakításhoz egy gazdaságilag sikeresebb, politikailag szabadabb, katonailag biztonságosabb világ fele. Kelet-Európa es a Szovjetunió most élik át történelmük egyik legnagyobb pillanatát. Elz a pillanat a miénk is. Újítsa meg előfizetését! Br. GÉBIG! KLUB Cornell-diptomás, urológus szakorvos RENDELŐK: 120 E 70 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Btvd. Forest Hills, N.Y. 1137S MMbét oflbo tahién: (212) 744-9700 . .£2**—* • mouHvsm»* 24 (MÁS DÜTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk
