Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-02-22 / 8. szám
Thursday, Feb. 22. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. S PORT Réti György n. Amióta az eszemet tudom (es a bibliai történetet ismerem), mindig a Dávidoknak szurkoltam a Góliátokkal szemben. Talán most először volt ez fordítva. Történt ugyanis, hogy az Ohioből származó, "Öcskosnek" becézett, alig ismert 105 kilós és 193 centiméter magas James Douglas 1990. február 11-ének boxtörténeti napján Tokióban megmérkőzött a verhetetlennek hitt, nála egy jó fejjel alacsonyabb és 5 kilogrammal könnyebb, de sokkal moká- nyabbnak tűnő sokszoros ^ világbajnokkal, Mike Tysonnal. A mérkőzést mindenki lefutottnak tartotta, hiszen a 23 éves Tj/son évek óta verhetetlen, 37 profi mérkőzése során még egyszer sem került a padlóra, és jószerivel még komolyabb zű- zódást sem szenvedett el. Ellenfelet röviden csak "paradicsomos bádogdoboznak" titulálta. t , ( A 12 menetre tervezett mérkőzés úgy is indult, ahogy a papírforma ígérte. A hórihorgas Douglas-GÓliát bátran ment előre, de nagyhírű ellenfele ügyesen elhajolt és szinte incselkedni látszott 13 cm- rel magasabb ellenfelével. A hangulat csak a 8. menetben forrósodott fel, amikor Tyson- David egy félelmetes erejű felütéssel padlóra küldte Góliátot. A bibliai sors beteljesülni látszott, de Douglas-GÓliát valami hihetetlen erőfeszítéssel i feltápászkodott, és amikor a biró a 9-es számhoz ért, jelezte, hogy kész a mérkőzés folytatására. Egy másodperc és a megváltó gong mentette meg ekkor Douglast a vereségtől. Ezután csoda történt: ugyanis mindenki azt várta, hogy a( következő menetben Tyson bevégzi művét, és végleg padlóra küldi megroggyant ellenfelét. Ehelyett azonban Douglas, akinek édesanyja közvetlenül a mérkőzés előtt halt meg, a szünetben új erőre kapott és bátran rohamozni kezdett. Még ekkor is úgy tiint, hogy Tyson egy újabb keresztütéssel véget vet a mérkőzésnek. A következő menetben Douglas újból rohamra indult, majd egy ütéssorozat végén úgy állón találta Dá~ (folytatás a 7. oldalon) Különben a konyhát Süket Ignác vezeti. Ö az űr a két lábas, két fazék s a serpenyő felett. Avitt Özvegyember, aki miután elhagyták gyermekei, szükségből tanult meg| főzni. Igen jó pityókaleveseket csinál babérlevéllel, ecetesen, s puliszkát is megfelelőt. De még a töltelékes káposztát is igen ízeset, soha sem felejtve ki abból a csombort és a kaprot. Tejfel vagy van hozzá, vagy nincs. De igy is lecsúszik vagy hat töltelék egy ebédre, ami már a torkosság bűnével is felér. Nem szeretem a kövér papokat! Az embernek folyvást nyesni kell a hibáit, s Őrködni saját természetének gyengesége felett. Mert a legerősebb várat is könnyen elfoglalja az ellenség, ha az Őrök ébersége nem szüntelen. Az istállóban két tehénkét tartok. Velük hordom ki a trágyát a földekre, velük szántok, hordom be a szénát a papi rétről, mivel a parókiával járó szalagocska földeket egymagám mivelem meg. A veteményeskertben káposztát termelek a jófajta csik- csiai káposztapalántákból. Csombor, tárkony, fokhagyma, aminek a szárát soha nem felejtem időben letapodni, hogy ne a szárba, hanem a gumókba fusson a hagymák ereje. Vetek minden esztendőben jó teának való fodormentát is, no meg édesanyám hajdani kedvenc virágát, szagos rezedát is. Tyúkokat azért nem tartok, mert csak elkodorognának a szomszédokhoz, kikapir- gálnának ezt-azt, s nem szeretnék vitába keveredni, különösen a fehérnepekkel nem. Mehem két kaptárral van. Ezek ellátnak jó édes mézzel. Ebből naponként két evőkanálnyit eszem, orvosság gyanánt. Jót tesz a gyomornak, s főleg a toroknak. Ha csak egy nap elfelejtkezem róla, már nem tudom, olyan szépen kiénekelni mise közben a dominus vobiscumot. Márpedig a misének a pap hangja adja a fényét, igy tartotta édesanyám, igy tartom én is. Kutam vize szép tiszta, s olyan jóizü, hogy a szomszédok is ide járogatnak vödreikkel. Ezt én jó szívvel engedem. Ámbár most valamelyest neheztelés van bennem a kútrajárók iránt. A múltkor beleejtették a vödröt, s éppen ama Balog Juliska, kiről imént kellett szót ejtsek az ördög kisértése miatt. Annak a vödörnek a kivétele miatt egymagám kellett fizessek kereken 100 lejt Kutasé Marcinak. Igen nagy pénz ez ma kedves testvérem az Urban, ha azt veszem, hogy fizetésként mennyit kapok kézhez havonta. * Ruházatom háziszőttes posztóból készül, népem viselete szerint, harisnya és zeke, kendervászon ing, melyen pucigombok vannak. Ha jövünk este a mezőről együtt a nepemmel, bizony nem tudnád kiválasztani közülük, melyik a pap, s melyik az egyszerű foldmives férfiú. Lábbelim csizma, amit eppen most fejeltettem meg Kopasz Péterrel. Ezért is 100 lejt kellett fizessek. Sok pénz, de a legzsirosabb marhabörból történt a munka, s úgy tűnik, Isten segítségével holtig kiszolgál most már. Papi ruházatot csak Isten szent szolgálatban hordok. Egyrészt, mert reverendában se szántani, se vetni, se kaszálni nem lehet, másreszt a tekintély okából. Ugyancsak ez utóbbi okból szoktam meg, hogy ha mint pap állok szemben magamnál derekabb terme- tüekkel, megtartom a három lépés távolságot. Fejemet emeltebben tartom, vállai- mat hátrahúzom, úgy gondolván, igy talán valamivel többet mutatok. A reverendát mindennap jól kikefélem, nincs azon egyetlen folt sem, megbecsültén külön szekrényben áll. De igazán jól csak a szegről leakasztott földmiveló gúnyában érzem magamat. El ne ítélj testvérem, bizony eképpen elég sok időt kell eltöltsek Öltözködéssel. De kerül mód mindenre, ha elég serény az igyekezet. A hajnali kakasszó már nem talál az ágyban. Mosdom jó hideg vizben. télen gyakran öklömmel kell beverjem a jeget a mosdőviz felett. Kitakarítom a szobát, a hivatalt, s indulok a templomba. A mi nagy harangunk kondul meg legelőször, ő ébreszti fel a szentmihályi, borzsovai harangozókat. Kötele igen nehezen jár, ha nem vigyáz az ember, könnyen faltól falig csapja, mert nagy az ereje a nagyharangnak. Elmondom a szentmisét, minist- ránsom hétköznap nincs, magam csengetek magamnak, s töltöm a kehelybe a bort és a vizet a szentáldozathoz. Megáldoz- tatom azt a néhány öregembert, kikben már csak az Ur teste tartja a lelket, s indulok betegeim látogatására. Tudom hol állnak a házak kulcsai, nyitom az ajtókat, kézbe adom az ételt, az italt, mivel a házbeliek olyankor már az erdőn, mezőn vagy a réteken dolgoznak. A gyermekek vagy iskolában vagy minden munkában éppúgy benne, mint a felnőttek. Rázárják az ajtót a haldoklóra is. Nem kegyetlenségből, hanem mert kemény nálunk az élet, a rossz köves talajból úgy kell kicsikarni a megélhetést, a mindennapi betevő falatot. No meg úgy is tartják, a halál ha jó, megtalálja akit keres, s vele mindenkinek egymagában kell szembenézni. Rideg a szó, de tudni kell, hogy ha egy kicsit jobban megnyomja az ember az ekét, már kavicsot fordít ki földből. Gyengén terem a rozs, még gyengébben a búza, a kukorica be sem érik. A fakitermelés, ha van, az se könnyű. Sötét hajnalon indulnak az emberek, s késő este kerülnek haza az erdőből. Amig a szálfa a hegyoldalakból az udvarokra kerül, sárral, hóval kell istenesen küzdeni, védeni az állatokat, a kicsi szánt, hogy bajuk ne essék, össze ne tö’rjenek. En amikor kicsi gyermekként segítettem édesapámnak, mig ók rakodtak, a tehenek hasa alá kellett álljak, hogy a metsző szélben meg ne fagyjak. A temetéseket híven az ősi szokásokhoz, illőn rendezi a nép. Kántorom, Vasnagy István igen szép hangú ember, ha 6 rázendít a koporsó mellett, hangos lesz ott a zokogás. folytatjuk u*»uumiüii»äräR Dr.GEORSE KIÉIN Comell-diplomás, urológus szakorvc: RENDELŐK: 120 E 79 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 ! Mindkét office telefon: (212) 744-8700 • Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő * Vese- és hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medieare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk FÉNYKÉP MANYA ANNA« A győztes: James Douglas
