Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1990-02-22 / 8. szám

Thursday, Feb. 22. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. INTERJÚ A NAGYKÖVETTEL Mark Palmer ambiciózus ember, s ezt sohasem rejtette véka alá. Erről és ma­gyarországi ténykedéséről készített vele interjút Zentai Péter, a Magyar Rádió munkatársa.- Tulajdonképpen mi az Ön célja, miért olyan ambiciózus? Azt hiszem I azért, mert annak I idejen a mi polgár-1 jogi mozgalmunk-! ban is igen aktiv j voltam. Tüntetése­ket szerveztem | diákkoromban, hit­tem a demokrá­ciában, az emberi I jogok / kiteljesedé-1 seben. Es nem volt igazam? Nézzünk csak körül a világban. Kínában, Latin-Amerikaban mindenütt teret nyernek a szabadságjogok, s azok nyomán a gazdasági eredmények. Ez bi­zonyítja, hogy a kettő mennyire összefügg. Tehát optimista vagyok Kelet-Európával kapcsolatban is. Megjósolom, hogy ugyan­olyan aranykor köszönt a század végén magukra, mint az elmúlt század végén.- Mégiscsak furcsa, hogy maga min­dent előre lát. Állítólag már budapesti kinevezése előtt megmondta, hogy mi fog nálunk történni, jóllehet ezt akkor nálunk senki sem tudta.- Azt hiszem, maguknak pesszimista hagyományaik vannak és ez roppant Szeren­cseden dolog. Egészen egyszerűi a megol­dás. Legyen önbizalmuk. Higgyenek saját magukban, küzdjenek céljaikért. Bevált úgynevezett jóslataimhoz pedig annyit, hogy megérkezésem évében, 1986-ban, sőt már egy évvel korábban, Magyaror­szágon elkezdtek beszélni a változások szükségességéről, azután pedig egyre nyíl­tabban a válságról. A válság pedig min­dig valami nagy dolgot eredményez. Tehát nekem csak látnom kellett és le kellett vonnom a következtetéseket. •-Gorbacsov a Szovjetunióban valami egé­szen új dologba kezd, olyanba, ami eddig még tényleg nem volt. Maguknál pedig nyíltan elismerik a bajokat, ebből már tudtam, hogy itt hamarosan fontos dolgok történnek. Azt persze én sem láttam előre, hogy pontosan mikor és miként zajlanak majd az események. Viszont egeszen bizo­nyos voltam á sikerükben. |(- Sokakban ezután erősödik a gyanú, hogy az amerikai nagykövet valamiképpen beavatkozik az ország belligyeibe. Említet­te például, hogy kik a barátai, lehet, hogy befolyásolta vagy befolyásolni akarta okét.- Nem hiszem, hogy erről van szó^ azért ne túlozzuk el egy nagykövet lehetőségeit, szerepét. Nézze, itt van szovjet kollégám, Sztukalin. Pontosan ugyanezt érezte Magyar- országgal kapcsolatban, velem egy időben. Mindketten tudtuk, hogy itt nagy változá­sok lesznek. Egyébként gyakran szoktunk errŐl beszélni Sztukalinnal.- Én nagyon boldog vagyok, úgy tudom, hogy legalább még egy évig itt maradok. Szerintem ez a létező legizgalmasabb hely, pontosan Budapest. Varsó es Moszkva a világ legérdekesebb fővárosai a maguké mellett korunkban. Nekem most az az igazi ambícióm, hogy minden elképzelése­met húsz pontból álló ütemtervemet valóra váltsam. Ugyanis húsz különböző területen tudnánk konkrétumokat elérni. (Például diákokat, ösztöndíjasokat szeretnénk ki­„A szovjetek végső válsága...” Egy feltűnést keltő tanulmány a peresztrojka borús kilátásairól. A közelmúltban nagy feltűnést keltett az a tanulmányrészlet, amelyet több ameri­kai lap ismertetett. Az eredeti teljes tanul­mányt - "Z" aláírással - a Daedalus, az Amerikai Művészeti es Tudományos Akadé­mia folyóiratának teli száma közölte. Alább az International Herald Tribune alapján rövidítve ismertetjük a tanulmány végkövetkeztetéseit. ... Sikeres lehet-e Gorbacsov? Segitsúk-e? Hogy ezeket a kérdéseket értelmesen meg­válaszolhassuk, előbb fogalmazzuk at őket. Miben sikeres? Miben segíteni? Ha a peresztrojka sikerén egy olyan kom­munista rendszer kialakítását értjük, amely gazdaságilag hatékony és politikailag demok­ratikus, akkor a válasznak nemnek kell lennie. A leninista rendszer alapvető struk­túrái megoldatlan zsákutcába jutották a hetvenes évek végen es a peresztrojka növekvő ellentmondásai azt jelzik, hogy a rendszert nem lehet átalakítani va^y megreformálni, csak stagnálhat vagy felszá­molhatják, és idővel piaci intézményekkel helyettesíthetik. Ebben az esetben bármilyen segítség, amelyet a Nyugat azért nyújthat a szov­jet államnak, hogy megmentse vagy javít­sa a jelenlegi helyzetet, hasztalan marad­na: e tekintetben Gorbacsov segítségünk határain kívül esik. Egy ilyen segély a türel­metlen szovjet népek érdekei ellen, s igy a nemzetközi stabilitás ellen is dolgozna. Mint az Edward Giereknek és a lengyel pártállamnak a hetvenes években nyújtott nyugati hitelek, a szovjet kormány megse- gélyezése is csak az agóniát hosszabbítana meg. Másrészt, ha a peresztrojka sikerén a pártállam és a parancsuralmi gazdaság- irányítás átmenetét értjük a demokráciá­ba és a piacgazdaságba, akkor a válasznak, sajnos, ismét csak nemnek kell lennie. Először is Gorbacsov peresztrojkájának a célja nem egy ilyen átmenet; annak célja sokkal inkább az, hogy megmentse, ami megmenthető a fennálló rendszerből a gazdasági és az emberi realitásoknak tett felemás engedményekkel. Másodszor, ami még fontosabb, egy ilyen átmenet elhozná a kardinális vezető szerep vegét és ilyen­formán a kommunizmus önfelszámolásába torkollna, amit Gorbacsov szemmel látható­an nem szándékozik megtenni. Mégis, az események a rendszer elfogyá­sának irányába hatnakj bármi legyen is a szovjet vezetés szándéka és bárki legyen is a vezető a jövőben. És itt játszhat épitő szerepet a nyugati segítség. Először, a fegyverkezés kölcsönös terhei­nek csökkentése, ha a legitim biztonsági megfontolások kellő figyelembevételével hajtják végre, enyhítheti a szovjet válság súlyosságát (bár nem változtatná meg an­nak szerkezeti okait). És Gorbacsov világosan jelezte szándékát, hogy fegyverzetcsökken­tésbe bocsátkozzon, miközben gondoskodik róla, hogy a Szovjetunió nemzetközi visz- szavonulása ne váljék fejvesztett mene­küléssé. vinni az Egyesült Államokba, amerikai üzleteket hozni Magyarországra, ameri­kai árukat, es kiépíteni a magyar autóipart. Örömmel mondom, hogy a Nyugatnak az a közös célja Magyarországgal, és a többi kelet-európai állammal, hogy mindnyájan részéi legyenek a modern, iparilag fejlett, demokratikus világnak. (A fenti interjú a nagykövet lemondatasa előtt készült.) Másodszor, jóllehet a nyugati segélyek­nek nem kellene arra irányulnia, hogy alá­támassza a szovjet gazdasági intézmé­nyeket az állami szektorban, hasznosan alkalmazható lenne párhuzamos struktúrák apránkénti fejlesztésére a piaci elveken működő magánszektorban, hopjy elősegít­se a gazdasági és nyilvánvalóan politikai pluralizmust. Ez olyan formákat ölthetne, mint például a Nemzetközi Valutaalap feltételei alapján müködö szabadkeres­kedelmi zónák olyan helyeken, mint a balti államok, Örményország vagy a szovjet Távol-Kelet. Ebben az esetben azt lehetne elvárni, hogy ilyen párhuzamos szektor, esetleg saját, szabadon átváltható valutájá­val, esetleg elterjed az egész Szovjetunió­ban. Ez a politika, valóban, mérsékelt változata annak a hozzáállásnak, amelyet a kormány jelenleg Langyelország irányában folytat. De amit Gorbacsov elfogad kelet-európai külső birodalmában (ahol gyakorlatilag valamikor 1988-ban veszítette el hatalmát), azt sokkal nehezebben fogadhatja el a belső birodalomban, mivel a külföldi befek­tetések a szovjet nemzeti szuverenitást veszélyeztetnék. ' le/: r , ta>io<sL.-. Úgyhogy a nyugati befektetéseket, vegyes vagy más vállalkozások formájában Orosz­országban, a kapitalizmus felsőbbrendűsé­gének diadalmámora nélkül, a szovjet nem­zeti büszkeség iránti kellő érzékenységgel kellene kezelni. Nyilvanválóvá vált, hogy ezeknek a lehetőségeknek egyike sem túlságosan vidám, es egyikkel sem lenne könnyű a Nyugatnak együttélnie. De jobb, ha reálisan tekintünk az igazi lehetőségekre Keleten, amelyeket egy kudarcot vallott utópia hetven éve alakított ki, mintsem, hogy fantáziákba bocsátkozzunk Gorbacsovről, az azonnali demokrácia föistenéről, vagy a történelmi konfliktus végéről. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy at^ommunizmus, habar szinte minden alkotó területen katasztrófa, egy dologban mindig kimagaslóan sikeres volt: találékonyság és szívósság a hatalmi monopóliumához való ragaszko­dásban... MOST MÁR VEHET TULAJDONJOG LEHETŐSÉGÉVEL 15-től 50 éves használatra LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON aaélkfli, hagy kAtfXdl állampolgánágát ________éa Jogait fofaktfa._______ Hotel, lakás, iroda építkezéshez és ipari vállalatok felújításához tőkés társakat keresünk VEZÉRKÉPVISELET: RETUR REALTY CORP. Empire State Building 350 Fifth Ave., Suite 5620 New York, N.Y. 10118 Telefon: 212/695-2245 Este: 212/684-2175

Next

/
Thumbnails
Contents