Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-25 / 4. szám
MUSIC BOX, Hollywood magyar filmszenzációja Amerikai Cikk a 3. oldalon ARA 50 CINT Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Ért as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. Vol. XLIV. No. 4. Thursday, Jan. 25. 1990 AMERICAN HUNGARIAN WORD INC. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 HOVÁ, MERRE MAGYARORSZÁG? Beszélgetés Szelényi Iván, a Californiai Egyetem tanárával a "Harmadik ut"-ról. Vegh Antal: Fohász Erdélyért Az alanti Írást még karácsony előtt, a romániai forradalom idején irta Végh Antal, amikor még nem lehetett tudni, mi lesz annak kimenetele. Az ilyen iras az, amelyről Pál apostol azt irta, hogy "elhat a szívnek és leieknek, az izeknek és a velőknek megoszlásáig". (A zsidókhoz irt level: 4. 12) A cikk az Élet és Irodalom budapesti lapban jelent meg. Nagyobb a baj Ninivében, mint gondolnád. Ha mar a Hitetlen Lélek és a Pogány S zív sem talál más menedéket, mint a Hozzad való imát, nagy lehet a baj! Nincs már hova menekülni, csak Hozzád. Uram, fordítsd el most rólunk Orcádat, másfelé fordulj most, arra, amerre a legnagyobb szükség van Oltalmazó Kezed melegére. Uram, a Leghűségesebb Szolgáidért szól hozzád ez az Imádság, ha igaz. Te nem teszel különbségét imádság és imádság kozott, ha csakugyan nem vagy személyválogató, hallgasd meg ezt a könyörgést. Szolgádat és Szolgalólányodat mentsd ki az oroszlán szájának égő kemencéjéből. Tőkés László Tiszteletes Urunk na^y segítségre szorul. Nem tudom, hallottal-e már erről, figyeltél-e rá: Üldözik Szolgádat Családostul. Uram, adj jászlat a Kisded megszületéséhez, a Kisdednek, akit Tiszteletes Asszonyod a Szive alatt hordoz. És adj meleget a jászol föle hajló barmaid szájába, hogy az Életnek oly fontos melegségéből jusson néhány marékkai Gyermekednek. Uramisten, siess! Adj Igéket az emberiség szájába, hogy Földet és Mennyet egyaránt betolthessen Tiltakozó Szó. Egyesítsd most Népedet az Imádságra, a Könyörgésre, az Összeszoritott Fogak dühére és az ökölbe rándult Kezek kisimulására, hatha ezzel tudna segíteni Szolgaid megmaradását. Uram, ne vesd oda Szolgáid testet a Ragadozóknak. Ne büntesd most azt, akit szeretsz. Hagyd a büntetéseidet szelidebb időkre. Nagyon nagy a baj most Ninive országának minden zugában, megannyi szegleteben. Egekig ér bajaink habja, tajtékzó bánata, csillapítsd le a Tenger Háborgásait, mert sorra elvesznek a Te Szolgáid. Fordítsd az Orcád Sütő András szomorúságai fele is, oltalmazd meg öt nekünk, nyújtsd ki feléje oltalmazó karod, védelmező kardodat. ( Ne velünk törődj most, Hivebb Szolgaid, méltóbb cselédeid, alkalmasabb Angyalaid szárnyat vagdossák, tépik. Nekik segíts most. Uram, felhallik-e Szentséges Tornácodig a Mezők Liliomainak jajkiáltása, öldökölt Madaraid kétségbeesett visongasa? Ne zárd el Füleidet a megmaradás jajkiáltásának hangjai elöl. Uramisten, ne engedd leverni Gyimes, szárnyaid oltalma alá igyekvő faluvegi kis házainak eresze alól a Fecskefeszkeket. Uram, ne engedj farkascsordakat a Hargitán legelésző Nyájak nyakára, ne hagyd, (folytatás az 5. oldalon)- Most az embernek általában két utat kinálgatnak. A régit, amely az állami tulajdoné nagyiparra és a kollektiv nagyüzemi mezogazdasagra épül es azt, amelyik a külföldi tőke becsalogatásával, a nagyüzemeket magántulajdonba adva próbálja őket hatékonnyá és nyereségessé tenni. Mi a harmadik lehetőség? Nagyon érdekelt bennünket egy különös társadalmi réteg, az a paraszt-munkás tömeg, amelyik a szocialista iparosítás során falun rekedt. A tőkés tipusu fejlődésben az iparosítás törvényszerűen azzal jár, hogy a munkásság beköltözik a városba. Nálunk a munkások nagyobbik hányada falun maradt - elsősorban, mert nem épült számukra elegendő lakás. A hatvanas évek közepétől szamithato a kádárizmus aranykorszaka, amikor ez a rendszer ennek a rétegnek megengedte, hogy kísérletezzen a háztájival, a második gazdaság megteremtésével. S ezt ez a falun élÖ réteg, mely a magyar munkásságnak ötven-hatvan százaléka, kitűnően fölhasználta. Nemcsak ellátta élelemmel az országot, azaz megoldotta azt, ami addig szocialista országok számára elérhetetlennek látszott: hogy elegendő friss zöldség, gyümölcs, hús legyen az üzletekben, hanem maga is egy kicsit megtollasodott. Egészen egyedülálló jelenség, hogy a magyar lakosság hatvan százaléka foglalkozik még ma is mezőgazdasági termeléssel, a falvakban élőknek pedig kilencven százaléka. A legnagyobb hányad ebből persze parasztmunkás, olyan, aki egyik lábával az iparban, másikkal a termőföldön all. Megtermeli a saját szükségleteit, esetleg megjelenik a piacon az árufölösleggel. A falusi népességnek mintegy tiz százaléka azonban olyan nagyüzemeket tartott fönn a nyolcvanas évek elején, hogy abból szármázott a családi jövedelemnek már a nagyobbik része. Az ö( életük középpontja mar áthelyeződött az állami szektorból a magán- szektorba. Ók tehát azok, akik továbbviszik a polgárosodás folyamatát... A magyar társadalomban évszázadok óta megy egy polgárosodási folyamat, amelyet történelmi drámák többször megszakítottak. Ilyen dráma volt a török hódoltság kora, a második jobbágyság kialakítása, a múlt században a reformkor bukása és ilyen történelmi dráma volt a kommunizmus, mely 1949-ben szétzúzta a '45-ben újra megindult polgárosodási folyamatot. Egyébként valóban nem totalis megszakitottságról van szó. Ezek a rétegek sok polgári értéket megőriznek és átmentik magukat - vállalkozó mentalitásukat, munkakulturájukat, szorgalmukat stb. jobb időkre. Magyarországon a polgári demokratikus fejlődés nem 1988 májusában kezdődött. Nem azóta van polgárosodás, amióta az értelmiség ellenzéki pártokat kezdett létrehozni. Ez a folyamat nálunk két évtizede NYILATKOZAT A MAGYAR - ROMAN VISZONYRÓL Ötvenegy Amerikában és külföldön élő magyar és román tudós, iró, egyházi és más közéleti vezető aláírásával nyilatkozat jelent meg a New York Times január 16-i számában, üdvözölve a romániai forradalom üdvös eredményeit. Azon reményüknek adnak kifejezést, hogy az újonnan alakuló szilárd és nyitott társadalmak keretében állandósulni fog a jó viszony a két szomszédos, a magyar és román nép között. Az aláírók kozott volt Szelényi Iván közgazdász, a Californiai Egyetem professzora is, akinek legújabb művét a C. Wright Mills díjjal jutalmazták. Szelényi Iván néhány héttel ezelőtt egy interjú keretében mélyenszántó elemzései adta a jelenlegi magyarországi politikai és gazdasági helyzetnek. Rendkívüli időszerűségére való tekintettel itt közlünk belőle néhány igen fontos szemelvényt. indult meg újra, akkor, amikor még az értelmiség volt néma. Magyarországon az elmúlt húsz évben lezajlott egy csendes forradalom. Egy olyan alulról induló forradalom, amelyben az emberek napi cselekvéseikkel átalakították a mindennapok világát a maguk számára. Ök csináltak maguknak a kommunizmus szűk, korlátokkal teli házából egy lakható épületet. A kádárizmus nagy érdeme abban van, hogy volt annyi esze, és nem fojtotta meg ezeket a kezdeményezéseket. A válság emlegetése csak kétharmad igazság. Mert az igaz, hogy az állami szektor _ válságban van, de a magánszektor egyáltalán nincs válságban. Kialakult itt egy legalább félmilliós réteg, amely igencsak jó minőségű termékeket, tűrhető áron, elég nagy megbízhatósággal tud előállítani. Létrejött egy olyan szektor - a legutóbbi időkig rettenetes jogi korlátozások között, és mind a mai napig esztelen adóterhekkel sújtva -, mely mindezek ellenére virágzónak mondható. Növekedett, ma is növekvő- képes, káderenyaga, utánpótlása megvan - szerintem ez a réteg a magyar társadalom legnagyobb reménysége. Ha valami ezt a társadalmat megmentheti, és nemzeti- leg független, gazdaságilag prosperáló, politikailag demokratikus társadalom ma teheti, az csak az lehet, ha ez a réteg most egyszer tényleg zöld utat kap, megindulhat es a piaci versenyben bebizonyíthatja, hogy mire képes.- Óvatosabban kéne bánni azzal a külföldi tökével. Ha sietve nyitjuk ki kapuinkat a nyugati töke előtt, nem Ausztriához válunk hasonlóvá, mint sokan képzelik, hanem Törökországhoz vagy Brazíliához. (folytatás az 5. oldalon
