Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-06-21 / 25. szám
Thursday, June 21. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Katasztrofális biztosítás A fejlett, ipari államok közül egyedül az Egyesült Államokban nincs érvényben országos egészségügyi biztosítás. A nagyközönség már évek óta követeli, de hatalmas szervezetek áskálódnak ellene és eddig megakadályozták bevezetését. 1966-ban végzetes kompromisszumot kötöttek e kérdésben a javaslat pártolói. A közönséggel elfogadtattak, hogy az egészségügyi biztosítást a polgároknak kell fizetniük. De "adunk nektek bizonyos könnyítést és pedig Medicare-t az időskori biztosítást hüzó személyeknek, valamint Medicaid-et a szegények számara." Ezen utóbbit a szövetségi kormány es az egyes államok 50/50 arányban fedezik, de olyan feltételek mellett, amelyek szinte garantáltak a korrupciót, a pazarlást. De Reagan elnöknek még ez is túl sok volt. 1980-ban panaszkodott, hogy a Medicaid - betegek túl sokáig "henyelnek" a kórházakban. "Amikor olyan emberek, mint te és en - mondta az elnök- kórházban vagyunk, akkor mindig azt számoljuk, hogy mennyibe kerül es igyekszünk minél hamarabb kijutni onnan. De amikor ezek bejutnak a kórházba, akkor csak fekszenek és várják, hogy kiszolgálják őket." A Medicare-Medicaid biztosítási rendszernek két alapvető hiányossága volt. Az egyik az, hogy nem tett semmit a 65 even aluli amerikaiak erdekeben. A másik még végzetesebb fogyatékosság az volt, hogy az illetéke^ hivatalok az orvosi szervezetek, korházak es a^gmenházak (nursing homes) vezetőire bíztak annak a megállapítását, hogy ezek a programok mennyivel járuljanak hozzá az egészségügyi költségekhez. Ez szabad utat nyitott az orvosoknak, kórházaknak az árak csaknem korlátlan emelésére. Az orvosi költségek a Medicare bevezetese óta kétszerié, háromszorta nagyobb mértékben emelkedtek, mint az infláció rátája. Az Egyesült Államok most nemzeti jövedelmének 12 százalékát költi egészségvédelemre, sokkal többet, mint azok az országok, amelyek bevezettek az állami egészségügyi biztosítást. Az egészségügyi biztosítás ennek következtében súlyos teherré vált az üzleti világ számára is, amit igyekeznek a dolgozókra áthárítani. Az egészségi ellátás költségeinek rohamos emelkedéséért a kórházak a (technológiai fejlődést okozzák. De a technológiai fejlődés az iparban rendszerint az árak csökkenésére vezet, de a kórházak és orvosok - miután tudják, hogy számláikat a Medicare fizeti- a lehető legnagyobb árakat számítják fel. Az orvosi hivatás fejlődése üj alkalmat adott a politikusoknak, ho{*y üssenek egy nagyot az idős polgárokon es őket okolják az egészségi költségek rohamos emelkedéséért. "Miért élnek olyan sokáig?" Ez a ki nem mondott vád ellenük, vagy ahogy Richard Lam, Colorado volt kormányzója kifejezte: "Az idős polgároknak kötelességük meghalni és ne akadályozzák a fejlődést." A képviselőház egy külön bizottsága szerint az idősök számara egyre terhesebb az egészségvédelem. Mig 1966-ban átlag 300 dollárt azaz jövedelmük 15 százalékát költötték orvosi kiadásokra, addig 1980-ban 2.394 dollárt, jövedelmük 18 százalékát. Mindezek ellenére a N.Y. Times (arcpirulás nélkül) irta, hogy a szövetségi kormány deficitjét a fegyverkezés mellett elsősorban a társadalmi biztosítási kiadások okozzák! TERJESSZE LAPUNKAT .1 Varsói Szerződés a kezdetektől napjainkig 1949. április 4. Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália képviselői aláírták a NATO alapitó okmányát. A nyugati katonai tömbhöz 1952-ben csatlakozott Törökország és Görögország. 1954.október 22. A NATO miniszteri tanácsa a párizsi szerződés jóváhagyásával lehetővé tette, hogy az NSZK csatlakozzon a NATO-hoz. 1955. május 14. Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió kormányfői megkötötték a Varsói Szerződést a háborús veszélyre hivatkozva. Ugyanakkor azt ígérték: tiszteletben tartják az államok függetlenségét és szuverenitását, tartózkodnak az erő alkalmazó• l * • • • l . i t satol, nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldjak meg. 1956. november 1. Nagy Imre kormánya felmondta a Varsói Szerződést, ezt a lépest azonban a szovjet csapatok bevonulása után törvénytelennek minősítették. Az állampárt több vezetője nyilatkozott ügy, hogy parlamenti döntés nélkül ilyen horderejű lépést egy kormány sem tehet meg. 1958.május 24A VSZ felhívása a NATO-hoz megnemtámadási egyezmény megkötésére. Ezt a javaslatot a későbbiekben többször is megismételték. 1968. julius 1. Atomsorompó-szerződes. 1968. augusztus 20. A VSZ ót tagországának csapatai bevonultak Csehszlovákiába. 1968. szeptember Albánia kilépett a Varsói Szerződésből. 1982. Spanyolország csatlakozik a NATO politikai szervezetéhez. 1983. november Amerikai rakétatelepités az NSZK-ban. 1985. márciusa Mihail Gorbacsov korszakának nyitánya. Alapvetően megváltozott a Szovjetunió külpolitikája. Új alapokra helyezték a nagyhatalmak viszonyát, elérhető közelségbe került a hadászati fegyverek csökkentése. 1985. április 26. A VSZ tagországai megállapodtak abban, hogy szerződésük további húsz évre érvényben marad. A meghosszabbítást aláíró felek: Todor Zsivkov,Gustav Husak, Wojciech Jaru- zelsky Kádár Janos, Erich Honecker, Nicolae Ceausescu, Mihail Gorbacsov. 1987. május 29. A VSZ javaslata a NATO-nak a két szövetség katonai doktrínájának óssze- vetesere a bizalmatlanság felszámolására. A VSZ deklarálta: sohasen fognak elsőként nukleáris fegyvert alkalmazni. Nincsenek területi követeléseik. Senki ellen nem kezdeményeznek katonai tevekenyseget. 1989. decembere A Varsói Szerződés hat tagállaipa az 1968-as csehszlovák bevonulást a szuverén ország ügyeibe való beavatHeten voltak. 1986 júniusában a budapesti VSZ- csúcson. Zsivkov, Ceausescu, Husak, Gorbacsov, Kádár, Jaruzelsky és Honecker. közősként elitélte. A Brezsnyev-dok- trinát Gorbacsov érvényét vesztettnek minősítette. 1990. márciusa A VSZ külügyminiszteri találkozójára azt követően kerül sor, ho^y Kelet- Európában politikai földindulás következett be, s rendszerváltás célját hirdette meg több új kormány. Ennek ellenére jelentette ki Sevardnadze: a NATO és a VSZ létezése tény. A miniszteri találkozó résztvevői a VSZ további tökéletesítése mellett foglaltak állást, s reményüket fejezték ki, hogy hasonló folyamat megy majd végbe a NATO-ban is. Kilépésről szó sem volt egyetlen tagállam részéről sem. 1990.április 14, Antall József nyilatkozatából: "Ami a VSZ-ból való kilépést illeti, Magyar- ország 1956 novemberében egyszer ezt már bejelentette. A kérdést tehát már történelmi hagyományként értékeljük, most pedig az európai biztonsági rendszerről folyó tárgyalások részének tekintjük." 1990.április 16. Antall József: "Mint kis ország, Magyar- ország nehezen fog tudni szabadulni a NATO-n és a VSZ-en alapuló európai biztonsági rendszertől." Azt is érzékeltette azonban^ ho^y a kelet-európai helyzet megváltozása megkérdőjelezi a VSZ létjogosultságát. Magyarország ennek ellenére nem akar azonnal kilépni a szervezetből, mivel az súrlódást okozna a Szovjetunióval. 1990.május 8. Jazov szovjet honvédelmi miniszter: a VSZ egyesitett fegyveres ereje a NATO hadászati ellensúlyaként a nemzetközi biztonság fontos tényezője. Csak kölcsönös alapon képzelhető el a VSZ és a NATO politikai-katonai szövetségekké történő fokozatos átalakítása. A térképén vízszintes csíkozással a Varsói Szerződés tagállamait, pontozással pedig a NATO tagállamait jelölik.
