Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-04-26 / 17. szám
Thursday, April 26- 1990. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. AZ UTOLSÓ INTERJÚ SZAHAROVVAL (folytatás a 4. oldalról)- Addig nem volt telefonjuk?- Nem, hét évig telefon nélkül éltűnk.- Nagyon nyugodt élet lehetett...- Igen. Szóval, a KGB-s, amikor elment, azt mondta: holnap keresni fogják telefonon. Mi vártunk a másnap délelőtt tiz óra körűire ígért hívásra. De tízkor nem telefonált senki. Aztán délután három órakor, amikor már indultam, hogy lemenjek kenyeret venni, megszólalt a telefon. Gorbacsov volt, s a beszélgetés igy hangzott: - Azt a döntést hoztuk, hogy terjen vissza Moszkvába. Bonner asszony is jó'het - mondta. Erre en némi keménységgel, mivel az elhangzottak tónusa valamiért nem tetszett nekem, igy válaszoltam: - ft a feleségem.- Igen, igen, nem lesz semmi probléma, nyugodtan visszajöhetnek - mondta Gorbacsov. - Nagyon köszönöm Önnek, rendkívül hálás vagyok. Ezután Gorbacsov megbízásából felkeresett Marcsiuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Néhány nap múlva felmentünk Moszkvába, először csomagok nélkül, majd később a holminkat is odaszállítottuk.- Találkozott ön valaha Brezsnyewel vagy Hruscsovval?- Brezsnyewel találkoztam néhányszor, telefonon is beszéltem vele, egyszer például a Bajkál-kérdésröl, aztán még egyszer megpróbáltam beszélni vele, a leningrádi repülőgép-eltérítők ügyével kapcsolatban. A gépeltérítőket halálra Ítélték, jóllehet valójában nem igazi légikalózkodásról volt szó, mivel a vádlottak a földön foglalták el a gépet, amelyen nem voltak utasok, és nem öltek meg senkit. Természetesen bűntényt követtek el, de szerintem nem olyat, amiért halálra kellett őket ítélni. Nyikita Hruscsovval magánemberként találkoztam néhány alkalommal. Az ötvenes évek elején^ még '55 vagy '56 előtt, amikor néha részt vettem a Politikai Bizottság vagy az SZKP Elnökségének - amit nem tudom már, hogyan hívtak akkoriban- egy-egy ülésén. Ezután 1959-ben találkoztam vele egy fontos konferencián. De a legfontosabb kapcsolat 1961-ben volt közöttünk, amikor eljuttattam hozzá egy feljegyzést, amelyben kifejtettem, hogy szerintem helytelen egyoldalúan megszegni a nukleáris kísérletekre kimondott moratóriumot. Egy hosszú, nagyon hosszú beszédben válaszolt nekem, s ettől kezdve már nyíltan szemben álltunk egymással.- Mi a teendőnk ma?- Mindenkinek, aktivan el kell köteleznie magát. Az új folyamatokkal szembeni passzivitás, ha általánossá válik, halálos következményekkel járhat. A mi peresztrojkánktól nagyon sok minden függ, nálunk is és az egész világon. Most megvan a lehetőségűnk, hogy kijussunk egy zsákutcából, s az egész világnak is segítsünk ebben. Ehhez azonban az kell, hogy aktivan cselekedjünk az élet minden területen. MAGYAR VÁLLALKOZÓK RESZTRE amerikai-magyar befektetési, export-import és turisztikai ügyekben közvetítő, ügy nő ki, képvise leti: | tevékenységet vállalok | Budapest centrumában lévő lakásban. Seres Antal ! 1052 BUDAPEST, Aranykéz u.6. Afganisztán agóniája A kő mindig a sánta ember lába elé pottyan - igy tartja az afgán népi bölcselet. És ha visszatekintünk az elmúlt napok kabuli történéseire, azok újfent megerősítik: egy évvel a szovjet csapatkivonás után változatlanul könnyen belebotlik az ember a békefolyamat belső akadályaiba. A Nadzsibullah-rezsim sáncain belül az elmúlt esztendő során egység uralkodott. Legalábbis látszólag. Úgy tetszett, a központi kormányzatra leselkedő külső veszély (a pakisztáni támaszpontokról irányított mudzsahed fenyegetés) egységet teremtett Kabulban. Az élethalálharcát vivó Afganisztáni Népi Demokratikus Párt igyekezett fölülkerekedni hagyományos belső megosztottságán. Ha valaki a vezetők frakciós hovatarozását firtatta, biztos lehetett a válaszban: ez már a múlté, a párt egysége nem kétséges... Zászlós történelem Pedig a párt belső megosztottsága szinte egyidős magával az "élcsapattal". Két év sem telt el az alapitó tanácskozás után, amidón 1967-ben kettészakadt a mozgalom. Taraki vezetésével javarészt pastu nyelven beszélő vidéki értelmiségiek alkották a Khalk (Nép) frakcióit, mig Babrak Karmai lobogója alatt tömörültek a főleg perzsául beszélő városi entellektüelek - Parcsam (Zászló) párt néven. A két szárny tulajdon nevével fémjelzett baloldali lapot adott ki - azok "törvényszerűen" bekövetkezett betiltásáig. A meghasonlas híven tükrözte Afganisztán évszázados törzsi, nemzeti, nemzetiségi es nyelvi megosztottságát. A két frakció külön-külön, sőt egymással versengve szervezte saját pártsejtjeit a fegyveres erők körében. Ezen a térén a jelek aszerint a Khalk-csoport toborzómun- kája bizonyult sikeresebbnek. Miután külső (nem utolsósorban a "nemzetközi munkás- mozgalomnak" tulajdonított) közvetítéssel 1977-ben ujraegyesült a két szárny, együtt hajották végre 1978 áprilisában a mai rendszer megszületéséhez vezető hatalompolitikai fordulatot. Am az "áprilisi forradalom" után szinte pillanatok alatt kiújultak a máig tartó frakciós belvillongások. A parcsamistákat pár hónap múltán kiszorították a hatalomból és a helyi "hagyományoknak" megfelelően nagyköveti megbízatással eltávolították mindazokat, akik megúszták koncepciós perek és börtönbüntetés nélkül... Karmait ekkor "száműzték" Prágába, legfontosabb szövetségeseit a világ végeire. Nadzsibullahot pedig Teheránba küldtek. Am a khalkista kormányzás nem bizonyult órökéletÜnek. Maguk között is kiéleződtek a hatalomféltő harcok, aminek csupán az intenzív szovjet segédlettel végrehajtott 1979. decemberi újabb fordulat vetett véget - egy időre. Akkorra a "forradalom" első vezéralakjai, Taraki es a mérhetetlen ambíciójú Amin is természetellenes halallal távozott az élők sorából. A vezéri székbe ültetett Babrak Karmai ismétj meghirdette a partegyseg helyreállítását es meghatározott részarányoknak megfelelően mindkét csoportosulás kapott a hatalmi funkciókból. Nadzsibullah például ekkortól irányította éveken át a majdnem mindenható belbiztonsági apparátust, amit ellenfelei máig sem tudnak megbocsátani neki. A kormányellenes mudzsahed gerillák azonban minden korábbinál hevesebb harcot kezdtek az "istentagadó" kommunisták Je, H Kormányőr a romos Belügyminisztériumnál. ellen. A szovjet katonai segítség ellenére sarokba szorult kabuli rendszer folyamatos belső tisztogatásokkal igyekezett elejét venni a (frakciós feszültség kiújulásának, vajmi kévés sikerrel. A moszkvai törekvésekkel összhangban újabb hatalompolitikai fordulatra került sor. A part- és állami vezetés tengelyébe Nadzsibullah került, aki meghirdette a nemzeti megbékélés politikáját. Az ellenzékkel folytatott tárgyalások kévés eredményhez vezettek, ám - kivált a katonák köreben - sokan ellenezték a békés alkudozásra hajló "likvidátor-politikát". Időközben bebizonyosodott, hogy az afganisztáni válság megoldása háborús eszközökkel lehetetlen. A szovjet csapatokat az ENSZ közvetítésével folytatott tárgyalási folyamat eredményeképpen - tavaly február 15-éig vontak ki az országból. "A hitetlen külső agresszorok kiszorítására szent háborút" hirdető mudzsahedek legfőbb érve megdőlt. De megosztott mozgalmaikat ók sem tudták egyesíteni, igy a harctéren holtpontra jutottak. Kabuli hadoszlopok A Nadzsibullah-rezsim, sorainak egyesítésével, tartani tudta magát. A folyamatosan érkező szovjet hadiszallitmányok elegendőnek bizonyultak az önvédelemhez, de kevésnek ahhoz, hogy legyűrjék az ellenzéki gerillacsoportokat. A jó Ötmillió menekült közül alig 200 ezren tértek vissza. A nemzetközi újjáépítési segélyek pedig nem érkeztek. A városok elleni rakétatámadások és az általános bizonytalanságot állandósító bombarobbantások nem hagyták alabb. A szélsőségesebb mudzsahed vezérek (mindenekelőtt a leghajthatatlanabbul fundamentalista Iszlám Párt irányitója, Gulbuddin Hekmatjár és hívei) Nadzsibullah távozását követeltek. Állításuk szerint kiépítették "ótódik hadoszlopukat" Kabulban, s még a rezsim legbelsőbb köreiben is akadnak híveik. A legutóbbi napok afganisztáni puccskísérlete igy gyarapítani látszik a kételyek körét. Terjessze Lapunkat
