Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1990-04-26 / 17. szám

HiimriK'di ARA 50 CERT Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Ert. as 2nd Class Matter Dec. 31.1952 under the Act of March 2.1879. at the P.O. of NY., N.Y. Vol. XLV. No. 17. Thursday, April 26. 1990. AMERICAN HUNGARIAN WORD INC. 130 E 16th St. New York, N.Y.10003. Tel: (212) 254-0397 HAZAMEGYEK Benedek Ferenc beszéde a NY. Magyar Társaskör április 22 - i bankettjén. Elsősorban nagyon szépen köszönöm a megtisztelő meghívást a mai délutánra és végtelenül boldog vagyok, hogy még egyszer együtt lehetünk. Búcsúzunk, de búcsúzásunk inkább csak formai. Tulajdonképpen nem megyek messzi­re: hazamegyek. Haza, a szülőhazámba, ahova tartozom és csak oda tartozom, őseim ott születtek, ott temetkeztek, ott véreztek, ott voltak boldogok és ott sírtak, siratták önmagukat és a hazát. Ezen a nyáron lesz 31 éve, hogy erre a földre léptem. 31 év nagyon nagy idő, ha az ember rövid eletéhez viszonyítjuk, nekem majdnem a fele életem. Ezalatt a 31 év alatt sok minden történt a világban, sok minden történt itt is és otthon is. Sok minden történt velem is. A sok élmény között a legcsodálatosabb és a leggazdagabb volt az évről évre erősödő magyarságtuda­tom. A lánc, amely hazámhoz kötött, mindig erősebbé vált. A lassan múló évek folya­mán megmaradt nekem eleiem legnagyobb élménye: megtaláltam a hazámat. Nem szavakkal, nem politikával, nem acsarko- dással... csak egyszerűen megtaláltam. Lehet úgy is mondani, hogy rátaláltam. Es ebben a "rátalálásban" van valami kü­lönlegesen és fennkolten nagyszerű: az odatartozás érzése. Minden kis sejtemig, gondolataimmal és teljes lelkiségemmel tudom és érzem, hogy odatartozom. Van a vilá^ térképén egy kicsi kis terület es ez az en hazám és az ott élők az én népem. Heltai András washingtoni tudósitó jelentéséből: USA t “aggasztják erdélyi helyzet WASHINGTON KÍVÁNCSIAN FIGYELI, MILYEN GAZDASÁGI POLITIKÁT HIRDET MEG AZ MDF an nem foglalhatunk állást, de meg kell mondanom, aggódtunk, hogy a szavazatok jobban megoszlanak, s hogy egyik vagy másik párt csak minimális többséget szerez. "Antall József az ősszel járt itt. Mivel tudtuk: az egyik lehetséges kormányfő, nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy minél több illetékessel találkozhassék. A tárgya­lások kitűnőek voltak, Antall igen pozitív benyomást tett Washingtonban. Képzett, felkészült politikus. Most érdeklődéssel várjuk, hogyan osztják fel a kormanyposz- tokat a koalícióban, kik kerülnek a kulcspo­zíciókba: a belügyi, a honvédelmi, a külügyi tárca élére. Feltételezhető, hogy az utóbbi személyt már ugyancsak ismerjük, hiszen Jeszenszky Géza Antall kíséretében ugyan­csak itt járt... Kíváncsian figyeljük, milyen gazdaságpolitikát hirdet meg az MDF: amikor novemberben Budapesten veze­tőikkel erről beszéltem, gazdasági elgondo­lásaik még általánosak voltak, feltételezem, hogy azóta megfogalmazódtak a részletes tervek." A kérdésre, hogy az új, demokratikus Magyarorszag megszületése, a törvényes kormány hivatalba lépése nem indokolná-e az eddiginél nagyobb, minőségileg más politikai-erkölcsi és gazdasági támogatást az Egyesült Államok részéről, a vezető diplomata rámutatott, hogy nézetük szerint az államközi viszony fokozatosan fejlődött, s most, a választások után mar magas szint­ről, jó alapról fejlődik tovább. Magyaror­szággal immár olyan kapcsolataink vannak, mint több nyugat-európai országgal; Buda­pestet partnernek tekintjük, nincs olyan (folytatás a 12. oldalon) Varhato, hogy Antall Józsefet a jövendő korámnyföt, valamint! az új magyar külügy­minisztert még az| idén meghívják Washing­tonba. Ott - természe­tesen - nem kívánják I kommentálni a válasz-j tások kimenetelét, de nagyon elégedettek j azok sikeres lefolyá- j sával, s azzal, hogy szilárd többség szüle­tett - igy hatékony Antall József kormányzás válik lehetővé, ami vonzza a külföldi beruházásokat is. Az amerikai kormány nem óhajt állást foglalni az erdé­lyi viszályban, de úgy véli, hogy az ENSZ, vagy a helsinki folyamat országai megfigye­lőket, békefenntartókat küldhetnének s talán a jövendő román kormány engedménye­ket tehet majd a kisebbségnek. Egyébként Charles Thomas, az új budapesti amerikai nagykövet várhatóan május-juniusban~ el­foglalja posztját. Erről nyilatkozott az amerikai külügy­minisztérium egy vezető munkatársa, aki nevének a mellőzesét kérte. Az amerikai kormány első részletes állas­foglalásában a választások után az illetékes hangsúlyozta: nemcsak a hivatalos körök, hanem - hála a széles körű sajtó-févé nyil­vánosságnak -, az amerikai lakosság jelen­tős része is tudatában van annak, hogy szabad, rendezett, s valóban történelmi fontosságú szavazás zajlott le Magyaror­szágon. "A kimenetelt illetően nyilvánvalo­1956 után az Egyesült Államokba - tudo­másom szerint - kb. 120,000 magyar jött. Ezek jó része - a régebben itt élőkkel - elérte a nyugdíjas kort. A statisztika szerint az átlagos Social Security fejenként 500 dollár. Ha a nyugdíjasok 10 %-a menne haza, az személyenként átlag 500 dollárt alapul véve, havi 10 millió dollárnyi valu­tát jelentene az országnak. Olyan valutát, amely minden ellenszolgáltatás nélkül áramlana be. A szavak helyett a tettek beszelnének. Visszatekintvén az itt töltött 31 évre, köszönöm azt a kis erdő szegélyezte terüle­tet a cattskilli hegyek déli lejtőjén, ahol megteremtettem az én magyar világomat, ahol a ház előtti pázsiton minden tavasszal kinyíltak az ibolyák, nem egy, vagy kettő, (folytatás a 6. oldalon) A litván válságról Irta: John B. Oakes, a N.Y. Times ny. szerkesztőségi főmunkatársa Az helyénvaló, hogy Bush elnök figyel­mezteti Gorbacsovot, ne használjon erősza­kot a litván függetlenségi mozgalom elnyo­mására. De talán még fontosabb volna, ha figyelmeztetné a litvánokat is, hogy ne kényszerítsék Gorbacsovot erőszak alkalmazásara. Ha a litvánok tovább folytatják jelenlegi politikájukat abban a hitben, hogy Amerika támogatja őket, a következmények katasztro­fálisak lehetnek a litvánok számára, súlyosak Gorbacsov számára és veszélyes Amerika számára. Mi, amerikaiak természetesen rokonszen­vezünk a litvánok törekvéseivel a szabad­ságukért. De a sors iróniája, hogy pontosan Gorbacsov az, aki a legnagyobb reményt nyújtja nekik és balti szomszédaiknak sza­badságuk elnyerésére a sok évszázadra visszanyúló orosz, lengyel, nemet es svéd fennhatóság után. A két világháború kozott a balti államokat katonai diktatúrák vezet­ték, mig végül Sztálin bekebelezte őket a Szovjetunióba. Vigyázzanak a litvánok, ne feszítsék túl a húrt. Sajnos erre olyan felelőtlen egyének, mint D'Amato szenátor is csábít­ják őket. D'Amato legújabb önreklámja a litván határon többek között azért, hogy elterelje a közvélemény figyelmet a vele kapcsolatos szenátusi vizsgálatról, újabb bizonyítéka annak, hogy ez az ember baná­lissá teszi a legfontosabh"kúlpolitikai prob­lémákat. Ilyen lépes egy amerikai szenátor részé­ről, amelynek csaknem provokációs jellege van, arra buzdítja a litván vezetőséget, hogy hazárdjáték politikát kövessenek, hiszen Amerika támogatja őket. D'Amato nem látja be, hogy egy nagyhata­lom nem mehet bele abba, hogy az állam bármely tagországa egyoldalúan és azonnal kilepjen belőle, még akkor sem, ha ezt az államot eredetileg illegálisan vették fel a szövetségbe. De a kilépést igenis meg lehet szervezni tárgyalások útján. ( t Azáltal, hogy a litván vezetőség visszau­tasította Gorbacsov ajánlatát: a lassúbb, (folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents