Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1990-03-22 / 12. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 22. 1990. (Q/ttatóiné AiáÁ KANSAS. Csak pár soros levelet kaptunk Deák Zoltán szerkesztőtől, de nekünk meglepetés volt, mert arra nem gondoltunk volna, hogy Önöket érdekelné az, hogy mi hogy vagyunk itt Kansasban. Egyszer beszélgettem valakivel aijról, hogy milyen csodálatos is az életünk útja. Mi most költöztünk ide Fairfieldröl, ott éltünk 40 évig. Két kislány unokánk van, akikre most mi vigyázunk. Sajnos még nemigen találkoztunk magyarokkal. Ezért nagyon örülünk, amikor küldik a Magyar Szót. El is olvasunk belőle minden szót, mosolygunk néha egy jó magyaros viccen, mert azt csak mi ketten értjük meg. Sajnos a gyerekek már nemigen beszélnek magyarul. Tehát köszönöm, hogy Írtak nekünk és érdekli . Önöket egy messze Kansasba került magyar család elete. Csak küldjék a Magyar Szót továbbra is. Mrs. J. Sz. FLUSHING, N.Y. Itt küldöm előfizetésemet. Köszönöm az évkönyvet, élvezettel olvastam. Legjobban Thury Zsuzsa: Mi az, ami nincs cimu irasa tetszett. Köszönöm az írónőnek és Önöknek azokat az emlékeket, amelyeket újból átéltem. őszinte barátsággal üdvözlöm Önöket, sok sikert és egészséget kívánva. Torok Maria COLORADO. Nagyon szeretjük a Magyar Szót, mert színvonalas és tájékoztat minden fontos eseményről. Az Évkönyv szintén tartalmas és színvonalas. Megrendeljük Romániába, de félünk, vajon megkapják-e? Száz Csaba és Irenke FLORIDA. Szives elnézésüket kérem hosszú hallgatásomért és nagyon köszönöm, hogy küldték az újságot. így figyelemmel tudtam kisérni a romániai eseményeket és külön hálás vagyok a közölt^ "Fohász Erdélyért" c. cikkért. Küldöm előfizetésemet és jó egeszseget kívánok. D. P. I. WINDSOR, Ont. Az Évkönyvet megkaptam és nagyon tetszik, mert sok olyasmi van benne amin én is átgázoltam gyermekkoromban. A helyzet nagyon megváltozott, nem lehet tudni, hogy mi lesz. Sok boldogságot kívánok a világ munkásságainak és a szerkesztőségnek. , Kovács Marton Dr. SZABÓ EI1DRE BELGYÓGYÁSZ* SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemig tanar Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 th Street NEW YOHK.NZ 10021 Telelőn: (212) 628 5626 Appointment csak dősetea bejelentéssel látogatásom Izraelben- Zsigovits Edit riportja Ha Budapesten meg nem kérnék egy baráti szívességre, adnék át egy apró csomagot annak a családnak, amely nemrégiben vándorolt ki a Szovjetunióból, úgy jövök el Izraelből mint boldog turista. Olyan látogatóként, aki néhány nap alatt elkoptathatta a csizmája talpat az ősi köveken, s masszív izomlázt kaphatott a magas lépcsők százainak, és a katakombák sikos labirintusának a megmászásakor. Hogy ma mikent élnek valójában a közel-keleti országban, milyen félelmek határozzak meg a napjaikat, arra az a kétórás vallatas vezetett rá, amelybe gyanutlan- ságom kergetett. Vallatás Nem történt más, mint hogy a keresett csaladot majd egy hétig nem érhettem utói. A nekik szánt csomagocskát viszont kiscserkész módon mindenképpen ott akartam hagyni számukra, ezért az elutazás reggelen a repülőtéren odafordultam az akkor mar "kezelésbe vevő" biztonsági emberekhez, továbbitanák-e a kis küldeményt. Nos, a hibát hibával tetéztem, fölfedtem újságíró voltomat, igy azon a reggelen a Ben Gurion repülőtéren én lettem a "nagy fogás". A faggatások mint a penge vágtak, rövid szavakkal, tőmondatokkal, s ha egy kissé bővebben kezdtem volna magyarázni, rám ripakodtak: "Arra válaszoljon, amiről kérdezzük!" Ha egy másodpercig tétovaztam, mit is akarnak éppen tőlem, rám förmedtek: "Milyen nyelven ért maga?" Erre kicsit fáradva azt mondtam, magyarul. Ok ezt természetesen komolyan vették, s nyomban elókeritettek egy öregurat, akinek végül is megörülhettem volna, hogy majd ó megmagyarázza, miről is van szó. A kisoreg rettenetesen törve a magyart megrettenve motyogva, 8 csak azt mondhatja, amit kérdeznek. Azután el is párolgott. Azt tudakolták, mi a fenének húztam alá itt-ott a sorokat az angol nyelvű Jerusalem f Post cimú napilapban. A kérdések tovább pörögtek: Ki fizette az útját, milyen célból? Na ne mondja, hogy azért vesznek meg egy repülőjegyet, hogy cikket Írjon? Ki a megbízottja, mikor járt a nyugati parton, kivel találkozott, honnan tud az indifádáról... Na jó, akkor kezdjük elölről, mit csinált az elmúlt hónapokban, elhiggyük, hogy Jeruzsálemben ennyi látnivalót talált? - s rutinszerűen ismetelten közbevetették, mikor járt az arabokat es zsidókat elválasztó zöld vonalon túl? Közben eltelt majd két óra, az ember szája addigra kiszárad, a tehetetlenség is elfogja, hogy úgysem tud semmit megértetni velük. Miként mondhattam volna el, hogy egy hideg, esős napon valóban beültem egy lesó arab iránytaxiba, s elmentem Nabluszba, a hírekben annyit szereplő 1 palesztin varosba, ahol a nyomor többet megértetett a belső feszültségből, mint bármennyi szenvedélyes nyilatkozat. fvlvlvta Nem a félelem, hanem a kilátástalan- ság késztetett taktikázásra, hiszen ha vétlenségen tudata sem készteti őket belátásra, mi történnék, ha bevai anám, láttam a másik oldalt is? Természetesen engedtek fölszállni a gépre, a kijáratnál azonban még egy kísérletet tettem, hogy azt a szerencsétlen kis csomagot otthagyjam. A megszólított kemény arcú no elutasítón nezett rám, mondván: "En nem ismerem magat, sem azt a csaladot, maga eleget tenne egy ilyen kérésnek?" S nem az előző két óra tortúrája, hanem ez a mondat ébresztett rá arra a védtelen félelemre, amelyben az emberek ott élnék; hogy nincs barát, szívesség, és nekünk, az elmúlt évtizedekben felnőtteknek szerencsére fogalmunk sincs arról, milyen idegháboru bontakozott ki ugyanezen idő alatt a világnak ezen a pontján. Merthogy az a szegény kis csomag "tesztelte" a másik oldalt is. A szálloda, ahol Jeruzsálemben laktam, praktikus okokból arab negyedben volt. Szemben a Damaszkuszi kapuval, igy csak át kellett menni az úttesten, hogy az évezredek alatt a zsidó alapokra rakodott kultúrkincseket megcsodáljam. Egy saroknyira volt Jézus feltételezett sírja, ahonnan feltámadt, előttem a Getsemáni kert, s koros-körül felcsendült a müezzinek éneke a megadott időben. A Siratófalnál fekete kalapos, kaftános zsidók imádkoztak réveteg hajla- dozasok közepette, fölöttük pedig néhány meterrel a sziklamecsetben a mohamedánok borultak a földre ugyanolyan mély hittel. A szálloda palesztinoké volt, s megkérdeztem, nem hagyhatnám-e náluk e csekély küldeményt. Mire a válasz: "Ha a zsidók nem félnek érte jönni?" Ezen egy kicsit akkor még csodálkoztam, ugyan már, egyazon város, ezek meg roppant készséges nepek, ám amint megtudták - együttérzési szándékkal mondtam -, hogy orosz emigránsokról van szó, kirobbant az indulat. Akkora gyűlölettel omlott belőlük a már ismert sérelem, miszerint az új jövevények elfoglalják a földjüket, hogy beláttam, e kérés itt reménytelen. Hiszen előző napon tartottak éppen emiatt tiltakozásul általános sztrájkot, megbénítva Jeruzsálem életét, s fokozottabb készültségre késztetve a katonaságot, és a rendőrséget. A boltok zárva tartottak, az utcákon viszont rendre megállították az arab kocsikat s motorhaztől a csomagtartóig mindent átkutattak. Az óváros amúgy is ellenőrzött kapuiban, ( átjáróiban megdupláztak a kiska- tonak számát, s néhány helyen dulakodás támadt, noha éppen a palesztin szállodás mondta, talán megnyugtatásként, Kelet- Jeruzsálemben nyugalom van. Az összecsapások színhelyei a falvak. Nyomor Lehúzott redőnyök sora, amelyeket össze- maszatoltak festékkel, elmarasztalva azokat, akik kollaborálnak, az üres hotelek, a pangó turistairodák, mert a kétéves indifada elriasztotta a külföldi vendégeket, ránézésre is jelzi: minden korábbinál nagyobb feszültség uralja Izraelt. Háborús állapotok vannak, s az megviseli mindkét felet. Az arab területeken kezdeményezett engedetlenségi mozgalom válasz volt a zsidó "területrendezésre", vagyis, hogy a "nem esztétikus" falvakat, táborokat buldózer el lerombolták. A meghirdetett indifáda az egyik részről fegyvertelen, a palesztinok csak kövekkel szerelkezhetnek föl, a másik fél viszont a "terroristákat" sakkban tartandó megszállta a falvaikat, még a háztetőket is, a városaikban pedig hatosával járó'rőzik az utcákat. A katonák látható félelemmel, cikcakkban szökdécselve figyelik az erkélyeket, ablakokat, nem tudva, honnan leselkedik rájuk a( veszély. A zsidó állam eevéb intézkedéseket is (folytatás a 10. oldalon)
