Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-12-21 / 48. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 21. 1989. BELGIUMI VITA A SZOCIALIZMUSRÓL JEGYZETEK írja: Deák Zoltán Azt hiszik a kedves olvasók, hogy csak nekünk vannak anyagi gondjaink itt a Magyar Szónál? Vannak gondjai, mégpedig nagyok óhazai testvérlapjainknak, mint pl. a Magyar Nemzetnek is, pedig az ő olvasótáboruk valamivel nagyobb, mint a miénk; kb. fél millió ember kapkodja a lapjukat minden reggel. A mienket csak hetenként egyszer kapkodjak el a York- awille-i újságárusoknál, de sokkal kevesebben. Mindamellett testvérlapunk most panaszos levéllel fordult a magyar közönséghez. Ezt írják többek között: "Ki kell bővíteni a szerkesztőségünket. Modernebb írógépekre, computerekre van szükségünk es sok más egyebre. Törekvéseinket megnehezítik az újság folyamatosan romlo anyagi és technikai körülményei. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy terjedelmesebb lapot adjunk ki és a példányszamot is növeljük. Több, mint egy esztendővel ezelőtt szerkesztőségünk már megfogalmazta, hogy meg kell újítania önmagát. Az anyagi eszközök korlátozottsága miatt partnereket keresett. Több meddő kísérletet követően Soros Györggyel körvonalazódtak a megoldás lehetőségei!" Micsoda véletlenség! Micsoda párhuzam! Mi is folyamatosan romlo anyagi és technikai körülményekkel nézünk szembe! Nekünk is szükségünk van modern technikai felszerelésre, de mindenekelőtt penzre. Mi is megfogalmaztuk, hogy szerkesztőségünknek meg kell újítania önmagát. Már vagy 10-20 éve! Sajnos a mi esetünkben egyelőre nem körvonalazódtak a Soros Györggyel való megallapodas lehetósegei. Pedig milyen előnyös volna ez Soros Györgynek is. Mi ugyanis New Yorkban működünk, ahol a "kéz kezet mos" elve alapján segíthetünk Soros Györgynek hirdetések révén jelentékenyen bővíteni üzletet. De mi a Magyar Nemzettől eltérően nem tartjuk a Soros Györggyel való együttműködést az egyedüli értelmes és hatékony kiutnak a jelen helyzetből. Mi elsősorban a mi rendületlen, hűséges, kitartó olvasótáborunktól reméljük megtalálni a kiutat. De ha Soros űr jelentkezne, azért az ö támogatását sem utasítanánk vissza! MOST MÁR VEHET TULAJDONJOG LEHETŐSÉGÉVEL 15-től 50 éves használatra LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON uéUU, hogy külföldi állampolgárságát ____________és Jogait feMja._____________ Hotel, lakás, iroda építkezéshez és ipari vállalatok felújításához tőkés társakat keresünk VEZERKEPVISELET: RETUR REALTY CORP. Empire State Building 350 Fifth Ave., Suite 5620 New York, N.Y. 10118 Telefon: 212/695-2245 Este: 212/68 Csaknem ugyanabban az időben, amikor Dr. Bánlaki György a szocializmus mp magyarországi helyzetéről tartott előadást a new yorki New School for Social Research diákjai és más érdeklődők előtt, a belgiumi Le Soir szerkesztősége és a RTL TV 1 televízió hasonló jellegű vitát rendezett. Yvon Toussaint, a Le Soir elnök-főszerkesz- toie nagy rutinié a vitavezetésben. Voltaképpen mi is az a szocializmus? - kérdezte Vszevolod Ribakovtól, az SZKP nemzetközi osztályának tanácsadójától, Gorbacsov egyik munkatársától. A moszkvai vendég tökéletes franciasággal hosszas elméleti fejtegetésbe kezdett, kifejtvén, hogy eddig ez csak eszme, távoli ideál volt, de sehol még nem valósult. A válasz nem elégítette ki Olivier Todd párizsi politikai kőzirót, aki nyomban ellentamadasba ment át. "Nézzen csak körül uram az országában - mondta -, ön elvont gondolatokról beszel, miközben ott a gazdasági csőd, a nemzetiségi háborúság, az összeomlás. Feleletet az ön rendszere eddig semmire sem adott." A pokol szabadult el az asztal körül. A partnerek zöme kommunista pártvezető: Ancet Le Pors, volt miniszter, az FKP központi bizottsági tagja, régi reformer, Louis van Geyt, a kicsiny belga párt elnöke, mérsékelt, higgadt, nagymííveltségü politikus, Ernest Mandel, a trockista Internaci- onálé egyik teoretikusa és Ludo Martens, a belga maoista part elnöke. KÍNA ÉS BUKAREST Nem kommunizmus van válságban - hangoztatták többen -, hanem a kapitalizmus. A XIX. századi liberalizmus csődöt mondott a gyermekmunkával, a fektelen kizsákmányolással, amire fölhördülés volt a válasz. Nézzenek kicsit körül a kommunista párt- vezetők a mai világban. Hogyne - igy a replika - tessék, ott van Ázsia, Afrika. Latin-Amerika, a nyomora betegség, ehezés, tömeges halál, az imperializmus és a kolo- nializmus következményei. Természetesen - állt készen a másik tábor - elsősorban Angoláján, Vietnamban, Etiópiában, Kambodzsában, ahol a magukat marxista-leninista pártoknak nevező alakulatok vannak kormányon, es országaikat sikerült a legsze- genyebbek közé taszítaniuk. A figyelem hamarosan az uj mozzanatokra, mindenekelőtt a lengyel, a magyar és a keletnémet változásokra terelődött. Kérdések özöne zúdult Konstanty Geberthre, a Szolidaritás lapjának, a Gazeta Wyborczanak a publicistájára és a Magyar Nemzet szerkesztőségének képviselőjére; a meghívott NDK-hólgy nem lehetett jelen, mert a köd Berlinben marasztalta a repülőgépet. A közönségben föltétlenül osztatlan rokon- szenv fogadta a demokratikus átalakulás híradásait, a gyors, gyakran követhetetlen iramot, de nem úgy a vita kommunista résztvevői részéről. A maoista Ludo Martens azzal vádolta Varsót és Budapestet, hogy a kapitalizmust állítja helyre, könyörtelen kizsákmányolásba taszítja munkásosztályát, Lengyelország és Magyarország hamarosan az imperialisták gyarmata lesz. Holott ott lenne előttünk a példa: Kina ragyogó eredményei. A trockista Mandel indulattal tette szóvá, hogy a budapesti parlament megfosztotta a köztársaságot a "népi" jelzőtől, ez mondjuk - jegyezte meg - belűgy. De, hogy ugyanez a parlament kimondja, az üzemekben ezentúl nem működhetnek pártok, ez már a demokrácia lábbaltiprása, jogfosztás, amire a munkásosztály a későbbiekben minden bizonnyal indulatosan fog reagálni. Nyugodjon meg - igy a Magyar( Nemzet képviselője -, a magyar munkásosztályt eppen ez fölöttébb nem nyugtalanítja, mert nem a politikát száműzték a gyárakból, munkahelyekről, hanem a semmittevő, semmihez sem értő, de azért mindenbe beleszóló funkcionáriusi réteget, az úgynevezett nomenklatúrát, amely jobbára többet ártott, mint hasznait. Az már külön epizód, hogy Ribakov a vita után, immár pezsgőspohárral a kezében, megkérdezte a budapesti meghívottat, mióta tagja a Magyar Nemzet vezetésének, és a válaszra; idestova három éve, hozzátette: de hát akkor ón is részese volt a nomenklatúrának, mégha pártonkivűli is. NYERS A PARTNER Csillapodott az indulat, amidőn Gorbacsov egyenisege, jelene és jövője került szóba. Yvon Toussaint ismertette a Le Soir közvélemény-kutatás eredményét, amely szerint a megkérdezetteknek 76 százaléka úgy latja, a kommunizmus inkább kudarc, 73 százalékuk szerint a gazdaságban kifejezetten csőd, az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében 80 százalék negatívnak Ítéli, viszont Gorbacsov személyéről, történelmi szerepéről a túlnyomó többségnek, csaknem hetven százaléknak kifejezetten jo benyomása van. Vajon nincs-e ebben ellentmondás? - kérdezte -, és a magyar meg lengyel vendégekhez fordulva az ő álláspontjukról érdeklődött. Nem - igy a budapesti és varsói újságírót, teljes egyetértésben -, a Szovjetunió se nem ellenőrzi, se nem befolyásolja országaik folyamatait, es aggályuk sincs abban a tekintetben, hogy beavatkoznék, ha túllépnék az egyébként nem létező törési határt. Sőt, tették hozzá, Gorbacsov megjelenése nélkül valószínűleg el sem kezdődhetett volna az alapvető átalakulás, legalábbis történelmi késedelmet szenvedne. Az már más kérdés, és az aggály él mind a Visztula, mint a Duna partján, miképpen alakul a szovjet vezető személyes sorsa, mert jóllehet, bíznak stratégiai es taktikai érzékében, de nem becsülik le a reá leselkedő veszélyeket sem. Az utóbbi megállapítással Vszevolod Ribakov nem értett teljesen egyet. Szerinte az SZKP irányításában tökéletes az egység az úgynevezett Ligacsov- probléma csak a szenzációvadász nyugati sajtóban létezik. Hajnali egy óra felé azonban volt egy érdekes es bizonyára fontos megjegyzése. A körúlállók, föltűnően jól tájékozott belgák, megkérdezték, mi lesz a szovjet párt és a moszkvai vezetés reagálása, ha az előzetes Ígéretek szerint december közepén, netán Grosz Karoly főtitkárságával kongresszust tart a régi MSZMP, és ott folytatja, ahol abbahagyta. "Nézzék - igy Ribakov -, emlékeztetem önöket, hogy a Magyar Szocialista Párt megalakulásának másnapján Gorbacsov táviratban üdvözölte Nyers Rezsőt, az elnököt. Mi egy országban nem szoktunk két partnert elismerni. Ez a távirat egyértelmű jelzés volt. Az SZKP Budapesten félreérthetetlenül az MSZP mellett tette le a garast, és erre nem lehet se imi- fele hatása, befolyása annak, mer.../ien kérik fölvételüket, az uj pártba. Nem mondom, kicsit aggaszt bennünket az MSZP lassú szerveződése, de Gorbacsov távirata semmi kétséget nem hagyott. Ez teljesen egyértelmű álláspont, nem ingathatja meg semmilyen fejlemény."
