Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-11-09 / 42. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 9. 1989. Haraszti Endre EGT KIS “PAFBIKATÖBTÉNELEM” I. Szamos honfitársunkkal lehet találkozni, aki szentül meg van győződve arról, hogy a paprika: "magyar nemzeti fűszer". Ezt a hiedelmet alátámasztja az is, hogy igen sok külföldi is akad, aki a paprikát elva- laszthatatlanul összekapcsolja a magyarsággal. Külföldi nyilatkozatokat lehet hallani, miszerint a magyar étel szinte más sem lehet, mint "paprikás", az angolok, iiémetek, skandinávok, stb. pedig magyarokkal való tapasztalataik alapján gyakran arra gondolnak, hogy ezen ismerőseik túl- érzelmessége, indulatossága is arra vall, hogy a magyar konyhához hozzátartozik a paprika. így válik az indulatos magyar is - a nyugati köznyelvben - "paprikásh"-sa, sot a nemzetközi sport-szlengben is előfordul, mert a külföldi sportellenfelek nem ritkán kijelentik, hogy az a bizonyos magyar vívó, vagy Ökolvivö azért ért el váratlan eredményt, mert "paprikásh" volt. Valóban kizárólag miénk a paprika? ügy vélem, hogy itt az ideje, hogy irjak valamit a paprika eredetéről, s több mint négyszáz esztendős hosszú vándorlásáról. Egy kis "paprikatörténelem" nyújtása még akkor is, ha kerülöm a részletkérdéseket, - úgy hiszem hasznos lesz sok olvasó számára. A paprika Őshazája Uél-Mexíkó és Közép- Amerika, ideértve az Antillák szigetcsoportját is. E trópusi területeken igen sok évelő és egynyári fajtája terem, mégpedig vadon. Valószínűleg - még Kolumbusz előtt - továbbterjedt észak és dél felé. Az északamerikai indiánok - a kontinens délibb részein-már termesztették. Közép-Amerikától délre főleg Brazília területén volt termesztett növény, jóval az európai hóditok megérkezte előtt. A témát logikusan folytatva, most Kolumbusz Kristóf egyik tévedésére kell reflektorunkat irányítani. A nagy hajós alap-tévedését ismerjük: 6 - mint tudjuk-nem új világrészt akart felfedezni, hanem az Indiába vezető nyugati utat. Mivel fogalma sem volt az amerikai kontinens létéről, meg volt róla győződve, hogy "Indiába" került. Szerinte Haiti szigete Japán volt, Kubát pedig "Kina délkeleti sarkának" vélte. Hozza kell ehhez tenni, hogy e felfogáshoz a spanyolok még Kolumbusz után is sokáig ragaszkodtak. Ennek tragikomikus következménye az lett, hogy - éppúgy, mint Kolumbusz, - a későbbi, atlanti expedíciók is délázsiai, vagy indiai embert és termékeket kerestek mindenütt, ahol partra- szálltak. A kolumbuszi alaptévedés zavartkel- tő nyelvészeti eredménye az, hogy mind a mai napig "Indián"-nak nevezi az angol nyelv Amerika óslakóit, akárcsak az ázsiai indiaiakat. A zavar elkerülésére, kénytelenek külön jelzővel megkülönböztetni az "American ln<uan"-t az "Asiatic lndian"-tól. Nekünk,magyaroknak nincsen ilyen problémánk, mert minden iskolás gyerek tudja, hogy mi a különbség az "indián" es az "indiai" (vagy indus) között. Kolumbusz alap-tévedéséből következett a további tévedés-sorozat. Mivel a nagy felfedező tudta, hogy uél-Azsiában terem az európai konyhán oly használatos bors,tehát borsot keresett és a paprikát is borsnak nezte. Innen ered, hogy a spanyolok a Kolumbusz - és hajós-utódai - áltál Európába hozott paprikát "piper" és "pepper" néven adták át az öreg kontinens kereskedelmének, tehát a borsindo-európai nevet alkalmazták a paprikára is. Kolumbusz első útja 1492. augusztus 3-tól 1493. március 21-ig tartott. Ennek során partra szállt a középamerikai Guana- hani szigeten. Annyi majdnem bizonyos, hogy az első útról hozott növényi újdonságok között még nem szerepelt a paprika. A második ut (1493-1496) azért is fontos, mert ekkor az óvilág növényi termékeiből hozott gabonát, cukornádat, retket, hagymát, dinnyét és tokot vitt magával. Irt erről naplójában is, hiszen megírta, hogy Haiti szigetén olyan növényt ültetnek, mint a bors, de a növény valamivel mégiscsak erősebb a borsnál. Hajóján volt egy orvos is, Chanca, vagy Chauca nevezetű. Ez az orvos már 1494-ben jelezte szülővárosának Sevillának, hogy felfedeztek egy különösen erÖs borsiajtát, melyet az indiánok "ági" néven neveznek. Egy darabig aztán Európában is használták ezt az "ági" szót, majd ez a névhasználat teljesen elmerült a felejtés ködében és maradt a "piper" és a "pepper" kifejezés, mely lényegében teljesen azonosította a paprikát a borssal. Most hagyjuk magára a kalandos Kolumbuszt és legyünk - átmenetileg - egy kissé "tudományosabbak": A paprika a burgonyafélék növénycsaládjához tartozik. Latin neve:"capsicum annuum". A "capsicum" elnevezés - persze - latinul van, de valószínűleg a görög "kapszísz" (marás, csípés) szóból származik. "Annuum": annyit jelent, mint "egyéves", a tenyeszido megjelölésére szolgál s már ez is megkülönbözteti az "egynyári" alapfajtát a spanyol földön ma is megtermb évelő fajtáktól. Fajai tehát egyéves, vagy félcserjés-éveló növények. A virágok fehérek és hasonlatosak a burgonya virágjához, de porzószálai nyúlánkabbak, a portokok nem hajlanak össze. Gyümölcsét gyakran nevezik "hüvelynek". Ez lehet hosszabb, vagy rövidebb, néha keskenyebb, néha szélesebb, kiszáradó és megvörösödó bogyó, mely azonban belül üres. Több fajt is termesztenek, természetesen a hüvely húsos falán, a maglécek mirigyeiben fejlődő "capsicin" nevű alkaloidért, melyet ételek fűszerezésére használnak. Magától értetődik, hogy a "borsnak nézett" és nevezett paprikát először Spanyolországban és Portugáliában termesztettek, de 1548-ban, VI. Edward, a gyermekkirály korában (1547-1553) átkerült Angliába. Az angolok kiterjedt földközi-tengeri kereskedelme révén elterjedt olasz földön, aztán az észak-afrikai országokban és igy került el a törökökhöz is, - többek közt a Balkánfélszigetre. II. Szelim, III. Murad és IV. Murad szultánok ideje alatt. Ismeretes, hogy az Ozmán Birodalom a XVI. század második feletol kezdve mar nemcsak az egész Balkánt, azon kívül Moldáviát és Besszarábiát uralta, de hatalmas ék-alakban Magyarorszag legnagyobb területét is. 1570 után hazánkban is ismertté vált. Az, hogy először magyar földön török-, kerti-, és pogányborsnak nevezték, jól mutatja azt, hogy török közvetítéssel jutott hozzánk. Valószínű, hogy a XVI. század végén elsősorban a török hódoltsági területen volt használatos, de az sem vitás, hogy II. (Habsburg) Mátyás korában a császári területen, illetve Bocskai István korától kezdve Erdélyben is ismerték és használták. A XVI-XVII. század fordulóján még mindig a borssal azonosították, nyilván ekkor még mindig csak egy erősebb, különös borsfajtát láttak benne. így aztán a spanyolok által "piper" és "pepper" szavakat átvették, legfeljebb módosították. An^ol földön megmaradtak a "pepper" szónál s mivel a földközi-tengeri görög kereskedők, valamint a török hajósok "peppennek" hívták, így vették át az arabok is. A balkáni szlávok meghagyták a massalhangzókat es ellátták a "ka" szóvégződéssel. Így lett a horvátoknál, szerbeknél a "peppenbÓl" "paprika" és e néven szivárgott ez a fűszer is, a neve is hozzánk, magyarokhoz. Az olahok csakhamar maguk is elnevezték, mégnozza "piparkának", ezzel szemben Németországban és Ausztriában, legtöbb helyen "der türkische Pfeffer" a neve, azaz "torok bors". Persze, használjak néha a "pepper", sót a "paprika" kifejezést is, attól függően, hogy az illető német helység (vendégló) angol-holland, vagy magyar nyelvterülethez esik-e közelebb. A kereskedők és fogyasztók a XVII. században már világosan l elismerték, hogy a spanyolok által árult, később angol-, török- és görög kereskedők áltál terjesztett "bors" egészen más, mint a Velencei Köztársaság által - valóban keletről származó bors. A "pepper" szó ugyan továbbra is raragadt a csípős tuszerre, - tehát Kolumbusz tévedése tovább "kísértett”, - de ettől kezdve már - ha "spanyol", vagy "törők- borsot" emlegettek, tudtak, hogy valójában nem borsról van szó. Magyarországon később már "nemzeti" fűszernek tekintettek a paprikát, de érdekes megjegyezni, hogy ugyancsak "nemzetinek" tekintik pl. a szerbek es a bolgárok is. Mi magyarok, ha - mint nemzeti fűszert emlegetjük, - sokszor Szeded városára gondolunk. Valóban: az elmúlt évszázadok során nagy jelentőségű paprikatermesztes volt Szegeden, ahol fóleg betelepült szerbek honosították meg. A szegedi fekete földben ma is nagyreszt paprikát termelnek. A szegedi paprika a hírnevét a szegedi Pálffy testvéreknek köszönheti. Pálffy János és Balázs egyszerű kovácslegények voltak, de nevükhöz fűződik a paprika kierezése; sőt hengerrel dolgozó őrlőmalmot szerkesztettek a paprika őrlésére. A szegedi paprikát ettől kezdve sokhelyütt "rózsa-paprikának" is nevezték és fokozatosan világhírre tett szert. ^ | KARÁCSONYRA | | AJÁNDÉKOZZON KÖNYVET: | 3 Puskás B. Éva: Foltos emlékek $ 5.- í Ji Deák István: Kossuth Lajos és a ma- J| I gyarok 1848-49-ben $10....és beszeld el fiadnak, zsidó ha- í|> gyományok Magyarországon $20.- % Horváth Hona: Szakácskönyv $ 7.5 (ff Hugó Gellert People's Artist % 1892-1985 $ 5.- f Deák Z-Noble Flame (Anthology) $ 5.- Ä Lutheran István: Versek $ 3.- ?§ Dr. Katz J.: Vérzivataros idők ^ nyomában $ 5.- S Sislay József: Megfizetendő tar- ^ tozásom (versek) $ 2.- m ^|Ács Tivadar: Magyarok az észak- 4 ^amerikai polgárháborúban 1861-65 $ 3.Lanie Clark: Magyarország S m a szivem ( Tape) $ 5.S ..... . ü-Orszagh László: Kozépszótár % 3 angol-magyar $ 17.- ^ j magyar-angol $17ríj Remekírók, Novellák $ 3.4 Petőfi összes versei $ 10.- § Kovács Erzsi: Apróságok $ 5.- ^ Postaköltség $ 1.50 ^ Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 4 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 M
