Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-10-26 / 40. szám
Thursday Oct. 26. 1989. 7. Benedek Ferenc ^ MAGYAR SORSKERDÉSEK Mint minden évben, ebben az évben is otthon töltöttem a tavaszt, azaz május hó második felét és junius elejét. Sajnálatos, hogy pár nappal a "temetések" előtt vissza kellett jönnöm. Ahányszor hazamegyek, mindig kevesebb barát vár. Regi ismerős faluk ismerős utcáin mindig több az ismeretlen, uj arc. Alig- alig találkozom a régiekkel, a temetőkben mindig több az ismerős név, a nemrégen hantolt sirdomb.A vadonatúj márványkövek- röl neveikkel, utolsó búcsút intenek tiatalsá- gom regi ismerősei. Nagy a temetőkultusz otthon. A háború előtti időkben csak itt-ott; lehetett találni a büszke márványköveket. A legtöbb sir fejénél csak szerény iából készült tejfa volt. Ma meglorditva van. A legtöbb sir lejénél szebbnél-szebb marványkovek hirdetik hozzátartozók gondoskodását es egyben anyagi körülményeit isimért hiszen egy sírkő, egy átlagos keresetű dolgozónak fél évi keresete. A gólyák is zavarban vannak, mert nincs többé nád és zsuppíedeles ház, anova regebben a fészkeiket rakták. Az újonnan épült kétszintes falusi házak, egymás mellett sorakozván^ szinte le akarják zárni egy régi falusi elet maradványait. Szabadságom ideje legkiforratlanabb időszaka volt a magyar politikai életnek, hiszen a "temetések" jelentették a "reformkorszak" első sokatmondó határkövet^ Hazánk jelen korszaka: "Történelem". Minden egyes nappal egy történelmi napot zárunk oe, amelyik, jól vagy rosszul, szerves alkotó része a Haza átfogó történelmének. Es ha a napjainkban történteket igazan meg akarjuk érteni, na igazan ki akarjuk értékelni, ha igazán mérlegre akarjuk tenni és mindezek fölött, ha igazán léltő szeretettel aggódunk hazánk sorsa iránt; akkor nem elég a jelen napokat értékelni es mérlegre tenni. A haza jelen történelme az elmúlt öt évtizedes magyar történelemnek elszakithatatlanul szerves része. Az eltévedt magyar politika a hadsereg szelleme, amelyik "Sátánt" látott az orosz előnyomulásban - hiszen erre neveltek bennünket - véres narctérré tették az egész országot. A kegyetlen ősi mondás "Jaj a legyözőttnek" orkánszer'ú pusztítással dühöngött az ország területén és a hitleri hadsereg összeroppanása után egy "kő-kővön" nem maradt ország a háború és a bosszú vérétől gőzölögve siratta önmagát. Mindenki siratott valakit, vagy valamit. Az anyák a hősi halott iiaikat, vagy éppen az elhurcol- takat. A csecsemők a megszégyenített és naiáira kínzott anyjukat. A tízéves lányok széttépett testűket és lelkűket. A nyolcvanéves nagymamák önmagukat és szegyenü- ket. jjgy hozta sorsom, hogy a háború közvetlen beiejezése után több mint a fele Dunántúlon keresztülgyalogoltam. Kevés laiu kivételével a taivakban nem maradt semmiféle náziállat, igavonókról nem is beszélve. Házak, laivak rommá lőve. városainkra a szonyegbombázás rátentette a szörnyű pusztulást és városrészek voltak földig rombolva, hidak, utak, vasutak tönkretéve. Budapest, Középeurópa ékszerdoboza felrobbantott hidaivai a teljes pusztulás képét mutatta. De mindez nem volt elég. a minden részében megsebzett nemzet élere, bosszútól lihegve olyan ember került, aki a sztálinista politikát is túlteljesítve, évek hosszú során át szörnyű diktatúra alatt tartotta az egész országot. Mindez nem volt elég. Megteltek a börtönök, a munkatáborok. A bírósági perek sorozatával folytották bele a szót mindenkibe, nem kímélve a Fárt öreg harcosait sem. Az íaól-es "kitelepítés" újabb rettegést hozott. A hajnali csengők női itt, hol ott szólaltak meg. a nemzet megtanult nailgatni. lervkól- csönt, Békekölcsönt jegyzett, romokat takarított, hidakat épitett. A nemzet dolgozott, túrt és hallgatott. Már-már úgy látszott, nogy elveszítette egyéniségét. A sorsa iránt érzett fájdalom, a nyugati nagyhatalmak felé érzett teljes kiábrándulás, már-már úgy látszott, hogy teljes fásultságba taszítja... De nem... a lelkek szunnyadó tüzének namutakarója alatt, még mindig parázs volt. Es elég volt egy szikra, hogy egyhangúlag és visszavonhatatlan erővel lángba boruljon az egész magyar nemzet. így jött el 1956. október Ti. Az ezt követő pár nap a magyar nép megdicsőülése. De volt aggasztó tünet is: a szinte pillanatok alatt keletkezett sok párt plakátjaival, köztük pl. a Habsburg párté is. Aztán azon a bizonyos hajnalon ismét tűz alá került a város. A tankok nem csak a szavakat fojtották el, de megfojtották a lelkeket is. Valakinek el kellett vállalni, valakinek át kellett venni az ország vezetését. Valakinek tovább kellett vinni, vezetni az országot. Ez volt Kádár János. Az elkövetkező évtizedek bebizonyították, mindent elkövetett amit a lehetőségek megengedtek. Amikor először hazamentem 2U év után 1976-ban, Kádár "kádár apánk" volt és mindenki attól félt, hogy betegeskedik és mi lesz, ki jön, ha meghal? A New York Times 1976 október 17—i számának "Magazin" melléklete van előttem, amelyben Charles Fenyvesi iró és szerkesztő, aki maga-, is 56-os menekült és 18 éves volt, mikor elhagyta az országot, tehat fel tudta mérni a helyzetet - a következőket írja: "Twenty years after a revolution that shook the world, Hungarians enjoy an era of peace and prosperity... Other East Europeans flock to Budapest and are amazed at the permissiveness... Hungarians are proud ot their capital's reputation as the Paris of Communist Europe.... In Hungary the popular belief is that the Kremlin will pay almost any price to make sure that there will not be another Hungarian October and that it trusts the party boss János Kádár...Like the Austrian Emperor Franz Josef, who was hated at first for crushing the rebellion of 1848, Kádár gradually earned respect, even admiration. Both the Emperor and the former locksmith promoted a compromise of the head with the nationalism of the heart; both are regarded as Puritans committed to rescuing the achievements of an old order. While curbing its excesses...It is to Kádar's credit everyone agrees, that wages have risen substantially, consumer goods are plentiful. Virtually every Hungarian family owns a TV-set... Hungary is again a quiet provincial country. ...It is a society beyond nationalism and communism. Hungarians are contemptuous of the East and disappointed of the West, they no longer believe in believing. They have seen everything, nothing suprises them anymore." Tovább folytatva Fenyvesi így ír: "Kádár declared himself ready to work with any Hungarian, regardless of his political views... Within a few years the poverty of the Stalin era was overcome...Today there are new upper classes; an haute bourgoisie of private enterpreneurs... from car repairmen to gynecologists. With unreported incomes..." "...and it is Kádár's great achievement that he has convinced Hungarians that he is on their side and that he and they are accomplices in a conspiracy to get as much out of the Russians as possible." Így irt a New York Times 1976 október l7-i számában Fenyvesi Károly író magyar- országi látogatása után. Hazánk közel öt évtizedes történelme két tényezőből alakult: a Nyugat teljes nemtörődömsége és a sztálinizmus diktatúrája. Magyarország ezeréves történelme alatt mindig idegen volt és idegen is lesz Európában, végre egyszer meg kellene találnia önmagát és erre a "Rátalálásra" a jelen idők a legalkalmasabbak. De a "ráta- lálás" helyett ismét és ismét az átkos szétnú- zás uralkodik. Hazánk a sztálinizmus alatt gúzsba volt kötve, de épített, felépítette az országot és épített egy szocialista társadalmi rendszert. Ez a rendszer, ha módosításokra szorul is, de világviszonylatban is a jövő rendszere. Temetésről beszélünk?.... Nem, nem .. •• • temethetünk. Nem temethetjük el a múltat, ezt a keserves, sokszor vérrel és könnyel öntözött történelmet. És nem temethetjük el azokat sem, akik meghaltak a szocialista gondolatért, a magyarságukért, a népükért. Nem temethetjük el azokat sem, akik élnek még, mert minden nazáját szerető emberre szükség van. Shakespeare "Julius (Jaesar"-a jut eszembe: "Temetni jöttem Gaesart nem dicsérni, a rossz, mit ember tesz, túléli ót, a JÓ gyakorta sírba száll vele." Mi a rosszat temetjük el, mert a Jóra...... minden molekulányi jóra a Hazának most szüksége van. Az egypártrendszer: Diktatúra. A kétpart- rendszer Önbecsapás. A több párt-rendszer: egészséges társadalom. A sok-párt-rendszer: Elbukás. Beszéljünk őszintén. Beszeljünk kendőzés nélkül... ha tetszik... ha nem. A jelenlegi politika:, körülményeit Hazánk elsősorban Gorbacsev politikájának köszönheti. Most nincs szovjet diktatúra. Most teljes egészében az otthoni vezetők kezébe van letéve a Haza sorsa es a szocializmus sorsa is. Mert tudomásul kell venni azt is, hogy örököltünk, kötelezettséget vállaltunk. A meghaltak hagyták ránk ezt az örökségét. A történelmet, az öt évtizedes történelmet, úgy kell elfogadni, ahogy volt. Az akkori vezetők a hátukat tartottak az orosz diktatúra felé. A hidak, a városnegyedek, a lakótelepek a magyar nép véres, keserves verejtékével épültek főj. En nem voltam sohasem büszke a földes, közöskonyhas és sokcsalados zsellérlakásokra. Nem voltam büszke az Auguszta telepre. Nem voltam büszke a munkásosztály kizsákmányolására. Nem voltam büszke a kisparasztok keserves tengődéseíre. De (folytatás a 10. oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ
