Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-16 / 7. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 16. 1989. POLITIKAI TÓZSDEBOTRÁNY PÁRIZSBAN (folytatás az 5. oldalról) gyanú. Ez a mai milliomos egyszerűi környezetből származik. Iskolái úgyszólván nincsenek is, a Renault gyárban volt munkás, ahonnan huszesztendös korában spanyo- országi önkéntesnek jelentkezett a nemzetközi brigádba. Az ellenállás hozta össze Mitterranad- dal, hadifogoly lett, akárcsak a mai államfő, és a szökése harmadszorra sikerült, mint Mitterrand-nak. Azóta elválaszthatatlan barátok, jóllehet a természetük teljesen különbözik. Az egyik a klasszikus kultúrán nevelkedett, megőrizte vidékies jellegét, a föld és a természet vonzza, (ez az elnök), Palet viszont tipikus párizsi. Az üzletember a rendszeres meghitt magánvacsorák vendége, sót ennél is több. Kocsija rendszerint már kora délután ott parkol az Elysée-palota közelében, bemegy, majd néhány perc múlva felöltőben és sildes sapkában együtt hagyják el a hires épületet gyalog, hogy fölkeressék a könyvesboltokat, antikváriumokat, kedvükre böngész- szenek a csemegék között. Sétájukban szó esik regényekről, művészetről, a kor hangulatáról, és természetesen politikáról is. A kapcsolatuk olyannyira szoros, hogy Palet-t szűk baráti körben egyszerűen csak "alelnöknek" hívják. Hogyne volna hát roppant kellemetlen, hogy a tőzsdebotrány vihara ilyen magasra röppentette a sivitó szeleket. Ismervén Mitterrand megvetését minden iránt, ami üzlet és pénz, teljes érdektelenségét a vagyon iránt, senki nem meri, nem is kockáztatja meg az Ő személyét belekeverni a történtekbe. Még ha barátairól van is szó. Azt azonban kizártnak nem tartják, hogy a fülesnek nagyon magas helyről kellett kiindulnia, és itt kezdenek suttogni a gazdasági es pénzügyminiszter kabinetfőnökéről, aki jelenlegi beosztása előtt az Elysée- palotának volt az egyik tanácsadója, mar a Mitterrand-korszakban. Fej vagy li | fi Néhány evvel ezelőtt R.D. Ryno texasi autókereskedő nagyban kapacitálta Lee Tyra olajkereskedőt, hogy vásároljon egy BMW márkájú autót. (Bayerische Motor Werke.) Ára mindössze 12.500 dollár. Tyra ur ezt soknak találta. Ryno megunta az alkudozást, és azt mondta Tyranak; dobjunk fel egy 25 centest, ha a fejre esik, a tied lesz a autó ingyen, ha az írásra, akkor kifizeted az árát. Tyra belement az alkuba. Ryno feldobta a pénzt és fej jó'tt ki. Tyra megkapta az autót ingyen. De nagyon busult Ryno. Hogy milyen szamár voltam! Hogy milyen hülye voltam! Ingyen adni egy 12.500-as au Addig búsult, amig végül elhatározta, ho^y ez az üzlet ( igazságtalan volt. Száz szónak is egy a vége: visszalopta az autót Tyrá-tól. Tyra törvényre vitte a dolgot, ahol Ryno azzal védekezett, hogy a pénz feldobása hazárdjáték volt, ami törvényellenes. De a biró azt mondta, hogy miután a pénz feldobása után Ryno tényleg odaadta az autót Tyranak, az alku végre lett hajtva. Most azután Ryno úr újra elkezdheti a büsulást! it valakinek! Faragó Vilmos “ŐRZŐK VIGYÁZZATOK A STRAZSÁN” (Ady Endre) (Különös veletlenseg következteben ugyanazon a napon érkezett meg Budapestről Faragó Vilmos mélyenszantó cikke Gíinter Wallraff német iró riportjáról, amikor a N.Y.Times beszámolt a nyugat-berlini neo-náci párt szenzációs előretöréséről. E pártnak egy volt SS tiszt az országos vezetője és hitleri taktikát utánozva, ók is a kisebbségeket, a bevándorolt külföldi munkásokat okolják a "piaci rendszertől" elválaszthatatlan pangásért, munkanélküliségért. A következtetéseken, amelyeket Faragó levon Wallraff riportjából, GONDOLKOZZANAK EL OLVASÓINK -DE ALAPOSAN! / Szerk.) "1983 márciusában a következő hirdetést adtam fel különböző újságokban: "Eros külföldi munkát keres, mindegy, milyet, nehéz és piszkos munkát is, alacsony bérért. Ajánlatokat a 358458-ra. " Nem sok kellett hozzá, hcjgy kivetetté váljak, egy kitaszított kisebbséghez tartozzak és legalúlra kerüljek." A világhírű német riporter, Gunter Wallraff írja ezt, első oldalán Legalul cimü könyvének, mely csak mostanában került a kezembe. Az a nem sok, ami ahhoz kellett, hogy legalúlra kerüljön, a következő volt:- Két vékony, nagyon sötét szinü, éjjelnappal viselhető kontaktlencse.- Fekete pöthaj.- Külföldies beszed: néhány rag elhagyása, átalakított mondatszerkezetek, tőrt kölni dialektus.- Végül egy személyi papír, amely Levent Sigirliogu török vendégmunkás nevére szólt, de Wallraff azt mondta, szólítsanak csak egyszerűen Alinak, mert legalúlra az kerül- es ő oda akart kerülni -, aki bármilyen török nevet visel is, egyszerűen Alinak szólítható. Aki módszeresen halad előre Günter Wallraff könyvének olvasásában, annak érdeklődése több félé is szétszaladhat. Az egyik irány a puszta tényéké. Egy civilizált ország ipari hátsóudvarának tényeié, amelyekről kevesen tudnak és 1 még kevesebben beszélnek. Egy óriásgép tisztítása például^ Wallraff igy Írja le: "...bekúszunk a gép belsejébe. A szűk acéljáratokban fájdalmasan zakatol a fülünkbe a dübörgő légkalapácsok lármája. Olyasmi, mint a füldugó, ott ismeretlen. A szemünk eg, versenyt káromkodunk, az orrunk folyik, köhögünk és horgunk. Ez maga a pokol." A másik irány: a kisebbségi sors érzékeltetéséé. Wallraff a bőrén akarja tapasztalni, ! milyen érzés idegennek lenni egy demokráciájára büszke országban, amelynek múltjában ott kisért Adolf Hitler árnya. Wallraff foljegyzi a vicceket, amelyeket neki, Alinak mesélnek. Például ezt: "Egy török fiú, aki eppen egy német juhászkutyát sétáltat, találkozik egy német felnőttel. Az megkérdezi: - Hova mész azzal a disznóval? - A török fiú erre: - Ez nem disznó, hanem valódi német juhászkutya, törzskönyvezett.- Mire a férfi: - Fogd be a pofádat, nem téged kérdeztelek!" En azonban egyik irányt sem választom most a három közül. Engem valami más kezdett érdekelni a könyv olvasása közben: a szerző egyenes beszéde. Az a már-már elfelejtett természetesség, amellyel csupa alapfogalomban gondolkodik. . osztályoz és Ítél. ö ugyanis munkásságról beszél, sőt munkásosztályról. A szegények testvériségéről. Szolidaritásról az egyivásuak között. "Bármilyen mocskos, gyötrelmes és az utolsó tartalékokat fölemésztő volt BENRHARD ANDRES, a ny. berlini neo-náci párt elnöke is a munka - írja -, bármennyi megvetésben es megaláztatásban volt is reszem: nemcsak sérüléseket szenvedtem mindettől, bizonyos értelemben meg is erősödtem lelkileg. A gyárakban és az építkezéseken... Összetartást tapasztaltam, barátokra tettem szert..." így beszel Wallraff és engem megindít vele, mert elszoktunk az ilyen beszédtől. Attól is, ahogyan a gyárost vagy a munkás- kozvetitő Adler urat kertelés nélkül kapitalistának nevezi, az általuk folytatott tevékenységet pedig kizsákmányolásnak. A fejezetet, amely egy kísérletet ir le: vajon eladja-e törökjei munkaerejét Adler úr búsás haszonért akkor is, ha tudója, hogy munkájuk közben halálos sugárzás éri őket, mottóval vezeti be. így szól: "Megfelelő profit eseten a tőke bátor lesz. Tízszázalékos biztos profit, és mindenütt alkalmazható; 20 százaléknál élénkké válik; 50 százaléknál határozottan vakmerő; 100 százalékért minden emberi törvényt lábbal tipor; 300 százalék - és nincs olyan bűntett, amelyet meg ne kockáztatna..." Az idezet az elmúlt század egyik angol szakszervezeti emberétől való és Marx Károly is él vele A tőke első köteteben. Abban, ahogy Wallraff is egy fejezet élére tűzi, van valami ugyancsak múlt századi, amikor a harc nyíltabb volt még, s a szegények és gazdagok brutális ellentétét nem födték el a modern "jóléti állam" kulisszái. Ez hát az az irány, amely felé a könyv elindított, méghozzá olyan hazai analógiák miatt, amelyekről nem hiszem, hogy kényes utakra vinnének. Egyszerűen arról van szó, hogy diplomáciai és külkereskedelmi erdekek bennünket is leszoktattak az egyenes beszédről. Érzékenységünk eltompult az áru es pénzhitelek eredete iránt, elfordítjuk fejünket a gazdasági liberalizmus árnyoldalairól, kacéran sokjelentésÜ divatfogalmak rajzanak a fejünk körül, ezért én - Gunter Wallraff biztatására - a jó öreg alapfogalmak becsületéért emelek szót befejezésül. Azért, hogy ne felejtsük el teljesen: vannak munkások és van - vagy kellene, hogy legyen - testvériség is köztük; és nemcsak "szelektív iparfejlesztés" van, "hatékony készlet- gazdálkodás", "piaci" meg "célcsoportos beruházás", hanem tisztesség is van, becsület is van, igazság is, jóság is, szeretet, sót szerelem is van. Vagy ha nincs, hát legyen. TERJESSZE LAPUNKAT
