Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-02-16 / 7. szám
Thursday, Feb. 16. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. A MAGYARORSZÁGI HELYZET írástudók felelőssége Részletek Nemeth Miklós beszédéből Uj politikai szervezetek PÁRBESZÉD A HATALOMMAL A hetvenes évek végén forrófejű fiatal újságírók gyakran nekiszegezték a következő kérdést az illetékeseknek: Van-e létjogosultsága Magyarországon a többpártrendszernek? A válasz: Nincs. Indoklás: Lehet, hogy súlyos politikai hiba volt 1946-1948-ban a politikai pártok megszüntetése, de ma (a 70-es évek végén) még súlyosabb hiba lenne ugyanezeknek a pártoknak a visszaállítása. Tiz ev sem telt el, s úgy tűnik, a politikailag tüneményesen gyorsan változó Magyarországon helyet követel magának a politikai pluralizmus, a többpártrendszer. Nem könnyű számbavenni a napjainkban zajló sokszínű, demokratikus politikai szervezkedést, mégis néhány vonassál, megkísérelünk némi tájékoztatást nyújtani. A Magyar Demokrata Fórum karácsonyig csaknem négyszáz helyi szervezetet hozott létre és taglétszáma meghaladta a tízezret. Egyik vezetője, Dr. Fúrj Lajos történész igy ismertette szervezetük programját: Szellemi-politikai koalícióra törekszünk. A hatalom es a kifejezetten radikális ellenzék között koalíciós jelleggel kívánunk működni. Nem fogadjuk el sem a kormánypártiság, sem pedig az ellenzekiseg cimké|et. A Magyar Demokrata Fórum nem part, de vannak pártszerú vonásai. Ezt jelenti a tagság, a tagdíj, és az a szándékunk, hogy indulni kívánunk a legközelebbi választásokon. Egyelőre mégsem az a célunk, hogy párttá alakuljunk, mert nem a hatalomra toriink, sokkal inkább a hatalmat ellenőrizni és befolyásolni igyekszünk. A fokozatos, következetes átalakítás, a szó szerinti reform hívei vagyunk. Az Új Márciusi Frontot meg kevésbe lehet mozgalomnak, vagy pártnak tekinteni. Nincs tagsaga, nincs vezetősége. Tagjai szabadon léphetnek más szervezetek soraba is. Nincs kötelező politikai irányvonala, tagjai, pontosabban az Új Márciusi Front nyilatkozatának aláírói, Önnállóan és autonóm módon alakítják ki kapcsolatukat a politikai vezetéshez, valamint a többi politikai alternativ szervezethez is. Az Új Márciusi Front népfrontos jellegű, tagjai között megtalálhatók a kormány tanácsadóitól kezdve, egyetemi tanárokon, újságírókon túl meg a politikai bizottság tagjai is. Ami mégis közös a politikai élet legkülönbözőbb területeiről érkező tagok állásfog- lalasaban, azt leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy kritikai tolerancia és a többi szervezettel való párbeszédre törekvés. A szervezethez csatlakozott Gombár Csaba es Hankiss Elemer szerint a lényeg, hogy egyénileg alakítják ki a jelenlegi politikai hatalomhoz való viszonyukat. Nem mindenáron való ellenzékieskedes, sót éppen ellenkezőleg, a szövetséges keresése a legfőbb szándékunk. Mivel a jelenlegi vezetést heterogénnek tekintjük, amelyben konzervatívok, radikális reformerek és a regi hatalomból még ittragadt opportunisták is megtalálhatók - a hatalomhoz való viszonyunk is meglehetősen differenciált. Vannak olyanok, akikkel könnyen szót tudunk érteni, es vannak olyanok, akikkel semmiképpen sem tudnánk szövetséget kötni. B. (folytatjuk) Részletek Németh Miklós beszédéből. Lapunk február 9~i számában röviden utaltunk már a miniszter^ elnök beszédére a budapesti Gazdasági Kamara ülésén. Alant idézünk néhány figyelemreméltó részletet megjegyzéseiből: "A sajtó területén lázas forrongás tapasztalható. Ez természetes, és majd letisztul. A kormánynak a hibák vagy bűnök takarga- tása nem érdeke, ezért egyenesen kéri a sajtót azok feltárásara. Ez azonban olyan terület, ahol az újságírónak is vigyáznia kell, nehogy ártatlan embert hurcoljon meg, nehogy rágalmazzon! Bízom abban, hogy a sajtó világában a szocialista ^megújulás iránt elkötelezett műhelyek fejlődnek ki, és a sajtót nem külső politikai diktátumok, hanem bensőből vezerelt etikai elvek fogják mozgatni. Hogy az igazat mondják, ne csak a valódit... "Ha valamit a múltból meg kell tanulnunk, akkor az az, hogy nagy hiba, és még nagyobbakhoz vezet, ha a történelem mindig rendkívül összetett jelenségeit vagy folyamatait egyszavas ítélettel minősítjük. A történelmi esemenyek sohasem egyneműek! Nem vitatható, hogy a párttagok és a pártonkivú- liek leterdeke a szocialista múlt értékelése, a főbb tendenciák bemutatása, a hibák, Szakítani kell a sztálinista maradványokkal BUDAPEST. Pozsgay Imrének, az MS7MP Politikai Bizottsága tagjának vezetésével ülést tartott az a történelmi albizottság, amely az MSZMP KB által a társadalom és a gazdaság elmúlt négy évtizedes fejlődésének elemzésére életre hivott munkabizottság részeként tevékenykedik. A munka- bizottság megalakulását az 1988-as májusi országos pártértekezlet határozta el. Az ülésen neves szakértők is megjelentek, s megvitatták azt a több, mint 100 oldalas dokumentumot, amelyet Berend T. Iván, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az albizottság vezetője terjesztett elő. A rendkívül élénk vita részvevői - Csaky Csaba, Huszár István, Ormos Maria, Tókei Ferenc, Balogh Sándor, Bayer József, Földes György, Hajdú Tibor es Radies Katalin - hozzászólásaikban utaltak arra, hogy hasonló színvonalú történelmi-politikai dokumentum az MSZMP égisze alatt még nem készült. A tanulmány rendkívül Őszintén elemzi az 1960-as, majd kiváltképp alaposan az 1970-es és az 1980-as évek folyamatait, bemutatva a társadalomban jelentkező gazdasági, szociális, művelődéspolitikai feszültségeket, es feltárva azok kiváltó okait. A hozzászólók hangsúlyozták: az MSZMP-nek radikálisan, egyszer s mindenkorra szakítania kell a sztálinista örökség valamennyi maradványával, őszintén fel kell tárnia a múltat, mert a párt csakis ilyen formán alapozhatja meg a megtisztult szocialista politikát, s az ország, a nemzet a maga továbblépését a következő évtizedben s a XXI. században. tévedések okainak feltárása, a személyes felelősség megallapitása. Ehhez közös erőfeszítés kell, de úgy, hogy ne uj sebek ejtésével próbáljuk gyógyítani a régi sebeket. Vigyáznunk kell, nehogy a hibák feltárásából, a rehabilitációkból a társadalmat megosztó politikai kampányokat csináljanak. A feszültségkeltés veszélyei "Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetünkből való elmozdulás konfliktusokkal jár. Ezeket (vállalni kell, mert kiker'úlhetétlenek. Túl kell jutni rajtuk. De végzetes lehet, ha a politikai élet szereplői, a különböző politikai erők a meglévő feszültségeket nem mérsékelni, hanem élezni kívánjak. A politikai destabilizálódás - bekövetkezése esetén - gazdasági ó'sszeomlást és nemzeti katasztrófát idézne elŐ. A nemzetközi pénzvilág ugyanis érzékeny ( a politikai destabilizálódás minden jelenségere... Bármilyen színekben küzdjön, bensejében mindenkinek a nemzet színeit kell hordoznia. S a nemzet érdekét nem szolgaija, ha a nemes küzdelem helyett bárki orvul hatba szúrja ellenfelét. "Ebben a helyzetben a kormány neveben arra kérek minden magyar embert, párttagot és pártonkivülit, fiatalt és öreget, vallásost és ateistat, hogy a nemzet sorsáért érzett felelósségtól vezetve, minden erejével akadályozza meg, hogy környezetében a szélsőséges indulatok elszabaduljanak, a felelőtlen acsarkodás és a pártütÓ torzsalkodás uralkodjon el." Kiutasitották Romániából Peter Klebnikovot.a New York City Tribune cimű lap tudósítóját. Kolozsváron kapta a parancsot, éppen akkor, amikor Tókés Istvánnál találkozott volna. A SAJTÓ A sajtó legfőképpen: nemzeti önarckép. Egy nemzet elemzökészségét, tárgyilagosságát és jövóérzékét - nevezhetnénk stratégiai gondolkodásnak is - az újságjai mutatják meg. A lapokból derül ki, mennyire ért saját sorsához egy nép. A vezércikkekből és a hírekből, a cimbetükból és a hallgatásokból derül ki, milyen a vérmérsékletünk, és milyen az Önérzetünk. Mennyi igazságot viselünk el, és mennyi hazugságra van szükségünk, hogy elviseljük egymást és a jelent. Talán semennyire sincs szükségünk. Elessegeben es lovagiasságában,. színvonalában és igényességében (és abban, hogy miképp gondolkodik önmagáról), a sajtó azt mutatja meg, mennyi jövője, van még a nemzetnek. Mennyi és milyen. Es mennyi múltat viselünk el, mennyi múltra van szükségünk, hogy történelemként fogjuk fel a jövőt. Es ha szemben állunk is egymással, egyazon nemzeti félelem és remeny alattvalói vagyunk. Valljuk be, az elmúlt évtizedek nemigen kedveztek az újságíró fúggetlenségenek és társadalmi tekintélyének. Magyarország tökéletesen elfelejtette, hogy Kossuth - újságíró volt. Csak legalább mi, újságírók, ne felednénk e^*** (Diumus Budapest)
