Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1989-06-15 / 24. szám

6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 15. 1989. GALGÓCZI ERZSÉBET (1930-1989) Néha milyen sokszor!- úgy kopog a telex^ ahogyan a legelső rögök koppannak a koporsón. Május 20-án azt kopogta: meghalt Galgóczi Erzsébet. Azután tovább zakatolta a gép: 1930-ban, Menfőcsanakon született, húszéve­sen tűnt fel a Disz felszabadulási novellapályázatán, 1959-tó'l kezdve csak az irodalomnak élt, háromszor kapott József Attila dijat, 1978-ban pedig Kossuth-dijat is: keményen közéleti riportokkal, regényekkel, és elbeszéléskötetekkel: Félúton, Öt lépcső felfelé, Fiú a kastélyból, Kinek a törvénye?, Bizonyíték nincs, Közel a kés, Pókháló, A közös bűn, Törvényen kívül és belül, a szépprózájából átdolgozott tévéjátékokkal, színpadi művekkel - A főügyész felesége, Vidravas - irta be a nevet a legújabb irodalmunk históriájába: es a legutolsó telexinformáció: a Kettósünnep cimü kötete csak a halála után jelenhet meg immár. A közelmúltat faggatta a jelen megannyi bajával, kevesnek érzett örömével viaskodott Galgóczi. És mindezek ellenére - de az sem lehetetlen, hogy mindezek okán - bízott a jövőben. Nem valamiféle reggeltől estig ragyogó szivárványban, hanem egy felhöfoszlányoktól szürkitett mindennapi égen. Esztendeje egy folyóirat kérdésére ezt válaszolta: "Biztosítéka nincs tehát a jóvönknek? Maradjunk ebben a reménytelen gondolatban? Ne maradjunk, mert van garancia: a nép. Ez a nép amit úgy hívnak, hogy magyar. Ez a nép ezer éven át, rokonok, testvérek, pártfogók nélkül megállta a helyet ezen a nem szerencsés *huzatos* Dunavolgyben, háborúk nagyhatalmak *atjáróházában*, sok-sok rosszul politizáló országvezetoi, vesztói alatt. Ez a nép - amelyből én is vétettem - életrevaló, életképes, tehetséges, szorgalmas, leleményes... Ez a nép olyan, mint egy remekmű: eldobhatják az elejet, meghamisíthatják a végét, kihúzhatnak belőle száz *kényes* mondatot - hacsak az egész könyvet el nem égetik, hacsak az egész népét rács möge nem dugják, nem tudják *kiherélni* életképtelenne tenni. Ök a garancia. S ez nekem elég, hogy továbbra is értelmét lássam a munkámnak." Az idézethez kiváltképp a legutolsó mondathoz odakivánkozik: Galgóczi Erzsébetet a szülőhazában érte utói a halál. Május 30-án GyŐr-Ménfócsanakon a temetőben örök nyugalomra helyezték. Ravatalánál ott álltak kulturális életünk képviselői, irótársai, barátai, tisztelői, a csaladtagpk és szinte mind egy szálig eljött a szülőfalu népe, Az irótársak nevében Cseres Tibor a Magyar írók Szövetségének elnöke vett végső búcsút Galgóczi Erzsébettől. A Műve­lődési Minisztérium nevében Pusztáli Ferenc miniszterhelyettes mondott gyaszbeszédet. A szőkébb pátria képviseletében Jankovits György, a Gyór-Soporn Megyei Tanács elnök- helyettese búcsúzott. Az elhunytnak a katolikus vallás előírása szerinti végtisz- tessséget Dr. Pataky Kornél győri megyés Horthy ezerötszáz pengője Fürst Pál nagybátyjára, Fürst József tengerészre emlékezik Fürst Pál,Westport N.Y.-i honfitársunk kérésére alant közöljük nagybátyja,Fürst József, az osztrak-magyar hadiflotta egykori tengereszének tragikus történetét. < Nagybátyámat gyermekkoromban sokszor meglátogattam. Tengerészfényképe - kipöd- rött, hosszú hegyes bajszával, három kitün­tetésével - ágya fölött a fejenel logott. Nagybátyám az akkori idők (1917) legmodernebb magyar csatahajóján, a Navarón teljesített szolgálatot, Horthy Miklós altengernagy parancsnoksága ala tartozott. Az utolsó útközetben Raguzánál súlyosan megsebesült, száz százalékosan rokkant lett. Állandóan a kaposvári kórházba járt kezelésre, de nem tudták , az ágyekcsontjába melyen befúrodott szilánkot kivenni. A kaposvári izraelita hitközség es mészá­ros baratai tartották el. Józsi nagybátyám magas, csontos, igen erős ember volt, de sohasem tudott mészáros ismerősénél 2-3 • i | oranal többet dolgozni. Egyszer sikerült kikérdeznem az öregedő hőst arról, hogyan sebesült meg... "Tudod öcsém, az úgy történt: Kaposváron soroztak be, ijjy kerültem Polaba, a tenge­részeti kiképzőbe... később a háromkéményes Navaróra. Kétszázötven emberre kellett fÖzni, húst kellett bontani... Raguzában horgonyzott az osztrák-magyar flotta. Mikor is az egyesitett angol-olasz francia hajóhadtól egy váratlan nagy támadást kaptunk, még időnk sem volt kifutni a tengerre, máris megvertek bennünket. A Zenta rombolót két telitalálat érte. A Navaró is kapott. Megszólalt a hajókürt, minden ember a fedélzetre! Borzalmas kép fogadott minket, megcsonkított halottak, sebesültek tömege. A harmadik ágyúállást vették kezelésbe, amikor a Navarót újabb találat érte. Csak arra emlékeztem, hogy elterültem, ömlött belőlem a ver. Salzburgba vittek a kórházba, négy hónap ápolás után pedig Budapestre a katonakórházba, és egy hónap múlva hazaküldtek Kaposvárra." A rokkantsegélyből, amit a magyar állam abban az időben adott, nem lehetett megél­ni, ezert nagybátyám felesege is eljárt dolgozni. Egy alkalommal az izraelita hit­község vezetője azt mondta nagybátyámnak: "Te Józsi, megvan még a tengerész könyved... hat föl kell küldened a várba Horthyhoz, és el kell neki mondanod nyomorúságos helyzetedet." Nagybátyám feleli: "Hogyan tudok én Horthy elé kerülni, nincs egy öltözet rendes ruhám." A válasz: "Felküldöd a könyvedet, és ha fogadnak téged, akkor megvesszük számodra a ruhát, a cipót és költséget is kapsz, hogy felutazzál* Józsi nagybátyám felküldte a tengerész könyvét... 1929. november 28-án kapott a várból hivatalos értesítést, a főméltösa- gú úr december másodikára kihallgatásra várta. Kaposvár lázban volt, mindenfelé erről az eseményről beszéltek. Az. izrae­lita hitközség megvette a szükséges ruhá­zatot, cipőt... A kabinetfőnök bevezette a várakozóterembe... Kis idő múlva Horthy lépett be altengernagyi Öltözetben. Józsi nagybátyám felugrott, vigyázz állásba vág­ta magat, szalutált, mint egykor a Navarón. Horthy kezet fogott vele, leültek és beszél­gettek... Azt mondta nagybátyámnak:"Nézd Fürst József, én mindenről értesülve vagyok, püspök adta meg. A sírnál a fiatalabb iró- generáció nevében Nádas Péter irő búcsúztat­ta az elhunytat. Majd Rupnik Karoly, a győri Kisfaludy Színház művésze elmondta Galgóczi Erzsébet egyik költeményét. de én nem adhatok neked az állam kasszá­jából egy fillért sem, hanem adok a sajá­tomból ezer pengőt." Azzal átadott egy koteg pénzt... Nagybátyám visszajó'tt Kaposvárra... Múltak a hónapok, az évek, az ezer pen­gő már rég elfogyott, nagybátyám olyan nyomorban volt, mint az előző éveiben. Gondolta, kér egy újabb kihallgatást. Sze­rencséje volt, Horthy fogadta másodszor is. így szólt hozzá: "Tudok rólad mindent, most adok a saját kasszámból 500 pengőt és irok Kaposvárra Vetek polgármesternek, hogy Kaposvár körzetében utaljon ki szá­modra öt hold földet. Én vitézi telket nem tudok neked kiutalni, mert te zsidó va^y. A magyar törvények' tiltják, hogy zsidók­nak vitézi telket utaljanak ki... E törvényt nem én csináltam..." A polgármester kiutalta a földet, erről személyesen magam is meggyőződtem. Múltak a hónapok, . az évek. A náci, métely mind erősebben kezdett beszivárogni Ma­gyarországra... dühöngött a nyilas terror... nagybátyám csontja akkor már üszkösödni kezdett... a kaposvári zsidók elszállítása előtt két héttel meghalt. Faludy György, költészetünk Torontóban élő kiemelkedő alakja a vajdasági magyar írók vendége volt Újvidéken. Az újvidéki színházban rendezett ünnepségen Hornyik Miklós irodalomtörténész méltatta a költő munkásságát. A színházban tartották Faludy szerzői estjet, amelynek programjában közreműködtek a legnevesebb vajdasági magyar színművészek. MOST MÁR VEHET 15-30 EVES HASZNÁLATRA LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON anélkül, hogy külföldi állampolgárságát ______és Jogait feladja._____ HOTEL ÉS LAKÁSÉPÍTÉSHEZ TÁRSAKAT KERESÜNK Hívja a magyarországi eladási szerv USA képviselőjét részletes információért. RETUR REALTY CORP. Empire State Building 350 Fifth Ave., Saite 5620 New York, N.Y. .10118 Telefon; 212 695-2245 Este.' 212 684 2175

Next

/
Thumbnails
Contents