Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-04-06 / 14. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 6.1989. 1848 UTÓHANG MÁRCIUS IDUSÁRÓL Az 1848. március 15-ei magyar forradalom úgy él egész népünk tudatában, mint a magyar történelem egyik legtisztább, legnagyobb nemzeti - es tegyük hozzá: nemzetközi - szempontból legjelentősebb eseménye. Emlékezetének napja azonban - talán néhány kivételes évtől eltekintve - csaknem mindig valami megalázó tudatzavarral járt. A március 15—i "diákünnep" része volt ugyan a "forradalmi ifjúsági napok" rendezvényeinek, de olyan megkomponált, kétértelmű protokolláris, nemzetiszinü látványosságok formájában, hogy az már az elemi jóizlést is sértette. Az ostoba propaganda konokul szembeállította március 15—ét a másik két tavaszi ünneppel, a Tanácsköz- tarsasag kikiáltásának és országunk felszabadulásának ünnepével, úgy ítélkezvén, hogy ez utóbbiak szocialista ünnepeink,mig március 15-én "csak" egy polgári forradalom és csupán nemzeti szabadságharc ünnepet ülhetjük meg. így aztán semmi csodálkoznivaló nem volt abban, hogy a fiatalok kisebb-nagyobb csoportja önálló "külön" ünnepléssel is megpróbálkozott s hogy előfordultak kisebb-nagyobb "rendzavarások" vagy annak minösithetö események is. Egészen természetes folyamat volt, hogy az állampolgárok egyre növekvő része egyszerűen hátat fordított volna mindennek, s március 15-én inkább elhagyta volna Budapestet, hogy valahol másutt jusson tisztább levegőhöz. A nemzeti ünnepünket korullengo kétértelműségben es az ünnepnap feszült hangulatán, valamint atrocitásain az itt élő külföldi diákok (es persze szüleik) csodálkoztak a legjobban. Mert - rajzoljanak bármilyen hiányos vagy éppen torz képet Magyarország '48-as forradalmáról a külföldi tankönyvek - legalább az itt élók jól tudták, hogy a budapesti március 15-e az 1848-as év nagy európai forradalmi hullámának volt szerves része. Tudtak azt is, hogy ez a nap egy nagy nemzeti forradalom és szabadságharc kezdete volt, amely még 1849-ben is, magara maradva is hősiesen tartotta magát. Hogy a magyarok az 1848-as európai forradalom "utolsó rendíthetetlen harcosai" (Engels) voltak; hogy ez a forradalom és szabadsagharc az akkori reakció egyik fellegvárát, Ausztriát végveszélybe sodorta, s ezáltal nemzetközi jelentőségű forradalmi háborúvá lett; hogy ezt a forradalmat leverni is csak a cári Oroszország segítségével lehetett. Talán még azt is sokan tudtak, hogy az 1848. év elején jelent meg a Kommunista Kiáltvány; hogy az egész forradalomsorozatnak volt egy radikális proletarforradalmi szárnya, valamint, hogy Petőfi Sándor álma az volt, hogy a "szent vilagszabad- sagért", "vörös zászlókkal" vívott diadalmas harcban veszítse eletét. Hogy a magyar '48 nemzetközi jelentőségű esemény volt, az elvitathatatlan történelmi tény, amit közelebbről tekintve is nemzetközinek kell tartanunk, ha meggondoljuk, hogy nemzeti szabadságharcunkban hány párizsi um A FORRADALOM 200. ÉVFORDULÓJÁRA Franciaország, de különösképpen Párizs készül már az 1789-es nemzeti forradalom kétszázadik évfordulójának megünneplésére. Pontosan még nem érkezett el julius 14. napja, amikor Párizs népe a burzsoákkal karöltve megrohanta a Bastille börtönt, amely az abszolút feudális monarchia intézményét jelképezte a XIV. századtól kezdve és végsó kibírhatatlan elkeseredésében azt a félelmetes óriási védbástyát a porig lerombolta. De már is, ez év februárjában, ennek a véres történeti forradalomnak megemleke- zési lázaban vannak a franciák. Mindenütt és minden formában, megnyilatkozásban készülnek ennek az államot és társadalmat felbolygató, felborító hierarchikus népelnyomó és népet kiszipolyozó ősi királyi osztály politikai rendszerének bukását megünnepelni. Kiállítások, hangversenyek, előadások, színházi felújítások, film, rádió-televiziós előadások, látványosságok készülnek. Máris százával árulják a párizsi és vidékr könyvesboltokban a nagy francia forradalomra vonatkozó történeti rekonstrukciókat. Újra megjelentetik Michelet világhírű müvet a francia forradalomról, tele rokonszenv- vel, megértéssel, sok-sok bájjal, szeretettel, romantikával. Az új könyvek között vannak jók és rosszak. Vannak, amelyeket pénzkereset céljából írtak újdonsült, felületes történészek, sietve, elhamarkodottan, összetákoltan, hogy a ö "müveik" kerüljenek minél előbb az olvasók kezébe. Ez ma a kereskedelmi versengés törvénye. A leghíresebb párizsi napilapok, mint a jobboldali Le Figaro és a liberális Le Monde c. esti napilap versengenek szintén egymással, pazar mellékleteikben, hogy melyik fogja a legjobban, legobjektivebben, legöszintébben, a történelmi hűségnek megfelelően feléleszteni ezeket a nagyszerű, uj világot hirdető, jósoló, de mégis rettenetes, kíméletlen vérben úszó forradalmi éveket 1789-tÓl, a lelkesedés, a szenvedélyek, a lefojtott több évszázados harag, bosszúvágy, a megtorlási vágy spontan kirobbanásától egészen 1794 thermidor 9-én bekövetkezett nemzeti forradalom tragikus összeomlásáig. Ugyanis azon a napon, amikor a forradalomnak igazi értelmi szerzőit, szervezőit, irányítóit: az erkölcsileg feddnemzet fiai vettek részt életüket is áldozva a "magyar ügy" győzelméért. A magyar honvédseregben cseppet sem volt jelentéktelen az osztrák-németek, a lengyelek, az olaszok, a szlovákok számaránya, de küzdöttek soraiban szerbek, románok, sőt bizonyos számban horvátok is. Ünnepünk napján ne a megosztottságról essék szó, hanem arról, hogy milyen sokan tudtak akkor együtt küzdeni, felismerve, hogy az ügy közös. Méltó lenne a '48-as forradalom hőseihez, ha egyszer végre nemzetközi ünnepség lehetne ezen a napon (nem minden alap nélkül éppen Magyarországon). Velünk ünnepelnének azok a nemzetek is, amélyek- nek fiai a honvédségben küzdöttek, még akkor is, ha némely nemzet tömegei a reakció oldalára sodródtak. Sot a forradalmat leverő orosz nemzet képviselői is, hiszen akkor zsákmányolt zászlainkat annak a nagy országnak az "utódállama" már régen visszaszolgáltatta nekünk. Tikei Ferenc hetetlen tiszta jellemű megvásárolhatatlan Robespierre-t, a republikánus érzésű es gondolkozású Danton-t, a lángoló lelkű Saint Just-Öt, még ifjan 27 éves korában a hatalomra áhítozó szélsőséges államcsínyre készülő Sieyes abbék, a Barrasok.a Napóleonok klikkje a gillotin alá kergettek. Ma, 1989-ben a nagy francia forradalom bicentenáriumának megünneplésekor úgy a napi, heti lapok és folyóiratok, mint a legmegbízhatóbb uj történelmi munkák értelmezései, meglátásai, koztuk a legjobb, a legokosabb, a legintelligensebb, Francois Fürét történetiró szépen illusztrált müve: (Histoire de France: La Revolution-1770- 1880 Paris, Hachette kiadó 525 oldal. Számos gyönyörű reprodukció - irta: Francois Fürét.) elismeri a francia forradalom idején elkövetett vérengzéseket, kilengéseket, visszaéléseket, túlkapásokat, törvénytelen kivégzéseket, fejetlen, meggondolatlan elhatározásokat, s ugyanakkor a jelenkori franciak többsége már nem szavazta volna meg XVI. Lajos kivégzését, minden jellembeli gyengesége, fogyatkozása, határozatlansa- ga miatt, mert végeredményben, mondják ma a franciák, nem volt "rossz ember", felesége Marie Antoinette intrikált a forradalom ellen. Ma,1989-ben a francia televízió "itélószéke" előtt a franciák már "fölmentették" Fouquier Tinviíle akkori fanatikus kozvádlöt a francia királyra hárított "bűnei" alól. Egyébként a hírhedt, türelmetlen Fouquier-Tinvilié sem kerülte el végzetet. Ö is "megbünhödte" kegyetlenségeit, a gillotin bárdja alá került az o feje is. Ma úgy a lapok, mint az új történeti munkák hangsúlyozzák, hogy a francia forradalomnak, amely egész európát felrázta tespedéséból és a rákényszeritett tehetetlenségéből, érdeme marad 1989-ben is az emberi szabadság és egyenlőség alapelveinek meghirdetése, az egyetemes emberi jogok gyakorlati bevezetése, a nemzeti és társadalmi élet fejlődéstörténetében való alkalmazása. Ez marad, lényegében minden idők szamára a nagy francia forradalomból levont tanulság, ez maradt meg voltaképpen a francia forradalomból: az egyéni szabadság és egyenlőség eszméinek, filozófiájának megszületése, annak tiszteletben tartása és az univerzális emberi jogok valóraváltása és érvényesülése Franciaországban, a demokrácia alapján, a köztársasági államrendszer keretében. Gerlóczy Tibor Párizs DR. GERGELY ANNA belgyógyász szakorvos kórházi affiliációval (magas vérnyomás, cukorbetegség, szív tüdő, máj, gyomor és egyéb megbetegedések) RENDELES ELŐZETES BEJELENTÉSRE HÉTFŐ, SZERDA: délután 3.30 - 6 óráig KEDD, PÉNTEK: délelőtt 9 - 1 óráig Teljes kivizsgálás 330 East 79th St. #1-D (1st és 2nd A ve., között) Tel.: (212) 737-0370 Medicare-t és privát biztosítást elfogadok
