Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-03-16 / 11. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 16. 1989 PETŐFI A SZABADSÁG ES FORRADALOM KÖLTŐJE (folytatás a 7. oldalról) Minden versén keresztül átlobog a költő őszintesége, harcszeretete, nagylelkűsége és meggyőző ereje: Ha majd a bőség kosarából Minkenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! ft f f .. .. Az, Apostol cimu veseben mar köszönti 1848-ban az uj világot, egy uj korszak érkezését, amely meghozza minden elnyomott népnek a szabadságot, a békét, az igazságot, a boldogságot: Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság! Szabadságért kell küzdenem, Mint küzdtek érte oly sokan, Es hogyha keU, elvérzeném, Mint elvérzettek oly sokan! Mikor ezeket az emberi lelkiismeretet, az emberi közönyt föltépő verseket irta, Petőfi tele volt hittel és reménnyel, aki a jónak diadalát látta közeledni 1848 márciusától fogva a rossz fölött, amikor nemzetünk legnagyobb költője másra nem gondolt, csak világszabadságra, a deszpotiz- mus önkényének kipusztulására, s akkor tele volt szive világmegváltó, a régi világot felgyújtó, világújitó álmokkal, tervekkel, csodákkal, kimondhatatlan lelkesedéssel. Kossuth 1848 áprilisában fegyverbe szólítja nemzetet az "örökös" ellenseg ellen; Petőfi izgató, lázitó, bujtogató, harsogó verseiben toboroz a szabadság és a függetlenségünk győzelméért: Föl, föl, hazám, előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve meg a lánc! S amidőn 1849 elején a szabadságharc tragikus elvesztésének hírei kezdenek szárnyra kelni, Petőfin úrrá lett az elkeseredés, kigyúl Európa iránti haragja, mert a nyugati demokráciák semmit sem tesznek a magyarok segitséghivása érdekében és ölhetett kezekkel, némán nézik a nemzeti szabadságharc elvérzését és lassú haldoklását: Tekints reánk, tekints, szabadság, Ismerd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, ' Mi vérrel áldozunk neked. Ha az európai államférfiak süketek és némák voltak a magyar "ügy" iránt, Petőfi még nem tudta, hogy Norvégiában Ibsen, Franciaországban Michelet, Proudhon, Louis Blanc, Lamartine írásaikban elitélték keményen á magyar szabadságharc véres megsemmisítését az orosz cári haderők segítségével. Petőfi a Szörnyű idő cimü versében már érezte a magyar sors tragédiáját. De igy is Petőfi költészete a nemzeti forradalom és szabadságharc viharvert lírája: benne sistergett egy uj embertmegváltó világrend kialakulasa? amely a magyarságnak történelemformálo küldetését jelentette. 1849 julius 6 és 17 között éppen Mezöbe- rényben volt Petőfi, amikor megírta a magyar szabadságharc hattyúdalát, amely még ma is minket megrendít lelkünk legmélyéig: HZ ELTÖRT ZOnGORRPEDOL A fenti némileg szokatlan címmel figyelmet érdemlő cikk jelent meg az Élet és Irodalom c. budapesti folyóirat feb. 24-i számában. A cikk írója egy Róna Péter nevű úr, aki a cikk némely kitételéből ítélve, new yorki lakos. (Alant közöljük a cikk leglényegesebb részeit: "Otthon voltam szilveszterkor. Rögtön az új év után láttam a televízióban egy nagy magyar zeneművész küzdelmét körülményeivel. Egy zongoraversenyt próbált a zenekarral, mikor egyszer csak észrevette, hogy a zongorapedál nem működik. Felpattant, és jogos felháborodással fakadt kü "Hát lehet ho^y ebben az országban még egy zongorapedal se..." stb. stb. “'Kitörése elgondolkoztatott. ( A bedöglött zongorapedal és a vele járó felháborodás persze tapasztalható itt, New Yorkban is. így járt nemrég Sura Cserkaszky — nem is próbán, hanem koncert közben. Am amig Cserkaszky mellőzte az Egyesült Államok dicsőségének kétségbevonását, és azonnal kirugatta volna a pedálfele- lőst, mi magyarok — szinte első Ösztönként — minden bajunkért a hazát vonjuk felelősségre. Ott marad a haza — ne is beszéljünk aztán a kormányról vagy éppen a Központi Bizottságról — a szégyenteljes bűnben, de a pedálfelelős megtartja állását. Mert hát, szegény, mit is lehet elvár- > ni tőle az adott körülmények kozott, ha ez a haza egyszer ilyen?! Ez a hazaszeretet/hazagyúlolet, ez az, egyén és haza között mindent átfonó kapcsolat a vérünkben van, s ez nagy baj. Most, hogy történelmi jelentőségű társadalmi és gazdasági átalakulásról lehet sző, azt hiszem, időszerű elgondolkozni erről a hazanagyitásról és egyénkicsinyitésről.* Miért? Mert a vágyott átalakulás nemcsak a szélesebb teret nyert magántulajdoni jogrendszert és politikai pluralizmust kívánja meg, hanem egy mélyebb, gyökeresebb változást az egyén és társadalom közötti hagyományos magyar etikában... Miért tekintendő kisebb értékűnek az, amit az egyén saját magáért tesz, mint amit a közösségért? Egyáltalán nem kézenfekvő, hogy a közösség javára épített érték- rendszer tényleg jobban szolgálja a közösség érdekét, mint egy olyan, amely az egyén értékérdekeit helyezi középpontba, és möge helyezi a társadalmi érdekeket... Megint egy példa, szintén a magyar televízióból. Műsor a budapesti lakáshelyzetről: egy bácsi a szívroham meg éppen in nensö partjáról közli, hogy már hat éve kéri a hatóságokat, javítsák meg a kalyháSzömyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre no. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogyis ne? villog ellenünk A fél-világnak kardja. A magyar szabadságharcot az osztrákorosz cári imperializmus közös haderői letörték, szétzúzták, de az a fekete dátum örökké szégyenfoltja marad e nemzetek történelmének, minden dicsőség nélkül. Ámd^ Petőfi költészete, melynek nem volt más rendeltetése, mint a magyar nép emberi és életsorsának forradalmi megváltoztatásáért folytatott nemesielkti küzdelem, Petőfi végleg beírta nevét nemzetünk civilizációjának heroikus történetébe minden kor szamara. ját, nincs semmiféle fűtés a lakásában. Talán amerikai izének ítéltetik meg a reagálásom, de úgy érzem,' hogy aki hat éve fagyoskodik, mert nem képes a kályháját megjavittatni a koz nélkül, az nyugodtan fagyjon meg... Borzasztó a koldusok és a hajléktalanok száma itt, New Yorkban is. Hogy lehet egy ilyen gazdag országban ilyesmit megengedni? Mi ennek a magyarázata? A kapitalista kizsákmányolás? Nem: vagy legalábbis csak részben és közvetetten. Ezek a lesüllyedt emberek jelentik az itt talán túldimenzionált egyéni szabadság szélsőséges, de bizonyos fokig elkerülhetetlen sötét oldalát. Ha megvan az egyéni szabadságjogod, ha jogod van azt tenni az életeddel, amit akarsz és tudsz, akkor nem lesz senki, aki megment, még akkor sem, ha a kudarc, az elbukás nem a te hibád volt. Még a haza sem. Szóval nincsen rózsa tövis nélkül. De hát másképpen hogyan lehet létrehozni az alkotó, cselekvő, vállalkozó, kezdeményező egyent?-* Mr. Róna elmefuttatása tagadása és visszautasítása nemcsak a "hagyományos magyar etiká"-nak (mellesleg megjegyezve a mai magyar etika nem hagyományos, mindössze 1945-tól datálódik), annakelőt- te hagyták az ínségeseket télviz idején "nyugodtan" meghalni, hagyták a nyomor- gásra ítélteket kivándorolni, vagy koldulni menni. Tagadása ez az állapot az emberi történelem évezredes, tengernyi szenvedés folyamán kialakult humanizmusának. Tagadása ez az érvelés minden vallás: zsidó, keresztény, mohamedán, buddhista emberbaráti tanának. Semmi sem megdöbbentőbb annál a kritikánál, amelyben a jómódban élő, jóllakott emberek részesítik t a szegénysorsuakat, véleményezte a múlt században Herman Melville, a legnagyobb amerikai irók egyike. "Ha egy társadalom nem tud segíteni a szegénysorsuak tömegein, akkor nem lesz képes megvédeni a dúsgazdag keveseket." Ezt a kijelentést nem egy baloldali agitátor, hanem az USA egyik leggazdagabb családjának tagja tette, aki később az ország elnöke lett: John F. Kennedy. JÓ lett volna, ha az Elet és Irodalom elhatárolta volna magát a cikk megállapításaitól. AMERIKA ADÓSSÁGA... „ t (folyt, az 1. oldalról) hogy 1848-49 után is mindig elvesztette háborúit és forradalmait is. Ennek következtében ebben az évszázadban, a húszas- harmincas évektől kezdve nagy, számban érkeztek tudósok az Egyesült Államokba, akiknek hozzájárulása döntő tényező volt az ország vilaghatalmi pozíciójának kialakításában. • A lokhajtásos repülőgépek, a komputerek, az atomenergia, közte az atombomba kifejlesztésében magyar tudósok vittek vezető szerepet. E roppant tehetségek szülőhazája, Magyarország, napjainkban történelme egyik legna^voDb gazdasági, politikai válságán megy at. Megsegítésükre, szerencsére, nincs szükség új Pershingek- re, expediciós hadseregre. Elég volna az adósságteher könnyítése. Nagyon értékelnénk, ha az amerikai nép képviseletében, felmérve a magyar nép hozzájárulását, Amerika szabadságához, felvirágoztatásához, egy illetékes személy kijelentené: "Ko- váts ezredes, Számwald tábornok, Szilárd Leó, itt vagyunk!"
