Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-09-15 / 34. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 15. 1988. BORÚRA... DERŰ AZ IRAN-IRAKI HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI Dr. Blikkhegyi László mim mmimtsi is summsi T'OZSZÜNET- Micsoda vesztesegek!- Nekem mondja— Meg vége sincs a háborúnak, de az irakiiráni tűzszünet hírének kapcsán a gazdasági szakértők már most azt latolgatják, milyen hatalmas vállalkozásokra lesz szükség a két ország talpraállitasához. A nyolc évig tartó rombolás helyrealh'tasanak ősz- szegét több százmilliard dollárra becsülik az elemzők. Lehet, hogy ebben az esetben valóban nem lesz elkoptatott az "évszázad üzlete" minősítés, s a vállalkozók már ugrásra készen várjá(k a valódi beke beköszöntet. A napokban például az olasz külkereskedelmi miniszter folytatott megbeszéléseket Teheránban. Renato Ruggiero és Mu- szavi iráni kormányfő eszmecseréjén már az is szoba került, hogy Olaszország mikent kapcsolódhatna be az újjáépítésbe. Szakértők szerint erre legjobb esélyük azoknak a cégeknek van, amelyek ^a vészterhes napokban sem hagytak el a ^süllyedő hajót". Komoly megrendelésre számíthatnak igy mind Iránban, mind Irakban a del-koreai, a tajvani, a tőrök vállalatok. A hosszas harcok varosokat, olajkikötóket, olajipari létesítményeket tettek teljesen tönkre, s óriási azoknak a beruházásoknak a száma is, amelyek az 1980-ban kitört háború miatt félbeszakadtak. Bar mindkét ország kimerült - Irak jócskán el is adósodott - a nyolc eves csatározásokban, mégis hatalmas olajtartalékaik révén bízvást számíthatnak a különböző pénzügyi intézmények hiteleire. A Közel-Kelet egyik legismertebb fegyverkereskedője, a világ egyik leggazdagabb embere, ^ Adnan Kashoggi szaudi vállalkozó már évekkel ezelőtt azt hangoztatta, hogy nem a háború, hanem a beke, a két ország újjáépítésé lesz a századvég legnagyobb üzlete. Kashoggi akkoriban 170-200 milliárd dollárra tette a vállalkozás nagyságát, feltehetően az azóta eltelt időben ez az összeg tovább nőtt. Ami a vállalkozóknak öröm, a világszervezet illetékeseinek gond, hiszen az irakiiráni tűzszünet ellenőrzése hatalmas terhet rak az ENSZ-re. A pénzügyi gondokkal küszködő világszervezet béketevékenységét rokonszenv kiséri, a kellő források azonban hiányoznak a megszaporodott feladatok ellátásához. Az Egyesült Államok jelezte, hogy kész nagyobb anyagi áldozatot vállalni a tűzszünet ellenőrzése érdekében. Polgármestereink, kormányzóink, a szövetségi kormány magasrangu tisztviselői keringenek a glóbus körül, hogy megkíséreljék omladozo kormányzatuk pénzügyi összeomlásának elodázását, megakadályozásai. Pénzügyi szakembereink kötvényeket (államkötvényeket) terveztek azzal a jövőbeli szándékkal, hogy külföldi befektetéseket csábítsanak be az országba; városok és államaink külön hivatalokat tartanak fenn külföldön ebből a célból, s a "Polgármesterek U.S. Konferenciája" félévenkénti konferenciákat tart Ázsiában és Európában, hogy az amerikai városokat külföldi pénzhez, befektetésekhez segítse. Külföldi befektetők "békés kikötőket" találtak az amerikai partokon, meggazdagitották életünket kultúrájuk behozatalával (ami egymagában nem lenne még nagy baj) és egyre jobban, növekvóbben beavatkoznak politikai folyamatainkba. Amerika a legpragmatikusabb nemzet a világon. A legtöbb amerikai nem törődik vele, honnan jön a pénz, ameddig az állasokat nyújt es ösztönzi a gazdasági növekedést. A legtöbb amerikai nem törődik vele, hogy kinek dolgozik, felteve, hogy fizetésük és munka- körülményeik jók. A legtöbb polgármester es kormányzó nem törődik vele, ki áraszt pénzt pénzügyileg ostromlott, ( kényszerű helyzetben lévő városaikba és államaikba, hogy felélessze omladozo gazdaságukat és a legtöbb szövetségi (magas rangú) tisztviselő nem látszik törődni, ki finanszírozza a nemzeti adósságot. Nyomás alatt, hogy a külföldi befektetéseket serkentsek, a politikusok alig szenteltek figyelmet a hosszú lejáratú gazdaságnak, országuk e^yre melyülő függőségének a külföldi pénztől, tőkétől es figyelmen kívül hagyták annak politikai és szociális hatását. A világosabban látók szerint az Egyesült Államok "rabja" a külföldi tőkének; ez a "túlfüggés" sebezhetővé teszi Amerikát a külföldi befektetések szeszélyeivel szemben, és a külföldi befektetések hirtelen visszavonása katasztrofális csapást jelenthet az amerikai gazdasági, pénzügyi helyzetre. D. Lamm, korábbi Colorado-i kormányzó szerint "Arra kényszerítenek, hogy arra a zenére táncoljunk, amit külföldön játszanak." A gondolkozó kritika ezert azonban nem a külföldi befektetéseket, befektetőket hibáztatja, hanem az amerikaiak saját kapzsiságát a külföldi pénz után, hogy finanszírozzák azt az életszínvonalat, melyről a világ többi részé nem is álmodik. Több mint $1.5 trillió (valójában mindenütt a világon $1.5 billió) külföldi befektetés özönlött az Egyesült Államokba mindenünnen a világból az 1974 évbeli $196 billió helyett. A külföldi befektetések teljes mértéket pontosan senki sem tudja. Az azonban tény, hogy külföldi befektetők tartanak kézben több, mint $200 billió dollárt^ vagyis 1/10—ét Amerika $2 trillió dolláros nemzeti adósságának. Azonfelül külföldi befektetők birtokában van közel $445 billió dollár banktőke, több mint $300 billió dollár értékű tőzsdei papír és kötvény, több, mint $100 billió dollár értékű ingatlan, s $200-300 billió dollár közvetlen _ befektetés gyárakban, áruházakban es Összeállító üzemekben. Nagyobb befektetők az Egyesült Államokba: Japán, Kanada, Anglia^ Nyugat-Nemetország, Svájc, Franciaorszag, Kuwait, Ausztrália és Svédország. Külföldi befektetők megnövelték U.S. m. banktőkéjüket $32 billió dollárról 1S73- ban $445 billióra 1986-ban és most több, mint 1696—át tartják kézben a teljes U.S. értékeknek. Nyilvánvaló, hogy "külföldiek" a bankaraink. Az a félő, hogy a külföldi befektetóktól való függés elvitathatatlanul a szabadság elvesztéséhez is vezethet, amint a külföldiek gazdasági és politikai befolyást nyernek az amerikaiak élete felett. Külföldi befektetők, akik most a U.S. kötvények 1596-át tartják kézben, befolyást tudnak gyakorolni külföldi kormányzatok érdekében es alakíthatják, befolyásolhatják a nemzeti döntéseket, az u.n. "pénzfegyvereket" tartva kézben. Az amerikai gazdasági, pénzügyi függetlenségnek ez idő szerint vége., s ez a kereskedelmi túl— nagy (mondhatnánk: óriási) deficitnek köszönhető. A külföldiek növekvően befolyásolhatják az inflációt es gazdasági visszaesést az Egyesült Államokban. Alan Greenspan szerint 1987 első 3 hónapjában Japán, Nyugat-Európa és Kanada központi bankjai szolgáltatták a pénz legtöbb részét, melyre szükség volt a U.S. kereskedelmi deficitjenek finanszírozására. Es meddig fogják a külföldi befektetők befektetéseiket folytatni, hogy "kiváltsák" az Egyesült Államokat? Megbízható bizonyíték van rá, hogy némely külföldi befektető, különösen a "japánok" felvásárolták U.S. i vállalatokat, hogy' megszerezzék technológiájukat és ve^ül is megszüntessék a U.S. versengest a kulcsiparokban, hogy uralják az ipari világpiacot. Az ^ amerikai gazdasagi-pénzügyi hanyatlás fényes bizonyítéka, hogy külföldi befektetők egyre tömegesebben vásárolnak fel U.S. bankokat, ingatlanokat, farm-területeket és amerikai felvásárolt ingatlanokkal spekulálnák. Pl. a torontói Reichman testverek, a világ legnagyobb tulajdonosai irodai épületkomplexumoknak, 896-ban tulajdonosai az összes irodahelységeknek Manhattanben. Kanadaiak tulajdonosai a 86 uj irodai épületkomplexum közül 43- nak, melyeket Denverben építettek az 1980-as évek során. Mivel a japán yen legalább 6 0%-kal emelkedett a dollárral szemben 1984 és 1986 között, a japánok amerikai értékeket mintegy 60%-os kedvezménnyel képesek vásárolni. Amerika éhsége külföldi pénzalapokért - bármilyen forrásból - - az országot kétes értékű nyereségek tárházává tette, a világ leghirhedtebb diktátorai és szövetségesei (törvénytelen) nyerészkedéseinek elhelyezéséhez. Ahelyett, hogy a tókét saját országaikban fektették volna be, állásokat teremtve, uj épületeket emelve, kórházakat, vasutakat, utakat, csatornákat létesítve, ezek a diktátorok pénzüket biztonságos menedékhelyeken - akár csak az Egyesült Államok - helyezték el. Ahelyett, hogy az életszínvonalat emelték volna fel országaikban, szociális intézményeket létesítettek volna, igyekeztek volna a nyomort* éhínséget megszüntetni, az összeharácsolt pénzt elszórták óceán-parti kondominiumok- ra, es vidéki birtokokra. Folytatjuk TERJESSZE LAPUNKAT! ( Megjelent: PUSKÁS-BALOGH ÉVA S. könyve: j EMLÉKEIM ■ Ára: $12.00. * Kapható: PÚski-Corvin könyvkereskedésben 251 E 82 St. New York, NY.Y. 10021 Telefon: (212) 879-8893
