Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-12-22 / 48. szám
AMERIKAI r ( Hungarian Word Inc.- 130 E 16 St. í New York, N.Y. 10003 ESN 9194-7990 Second Class Postage Paid at New York, N.Y. Vol. XLÜ. No. 48. Thursday, Dec. 22. 1988. Advent / • I Mar a szónak is varazsillata van. Mert az ádventi szent idő türelmet, bojtólest kivan ugyan, de ki ne tudná, hogy hamarosan megérkezik a Megváltó: itt a karácsony, az Örómilnnep. Gyermekkoromban hajnalban keltem ilyenkor, hogy iskola előtt még összekulcsolhassam kezeimet a rorátén, / I s kívánják valami szépét - magamnak, persze. Mesekönyvet, kardigánt, villany- vasutat. Meg azt, nehogy megbukjak matekból, mert akkor se könyv, se vonat, se kötöttkabát. Várakozom most is, bár a türelmem fogytán, böjtölni meg nem szeretek kényszerűségből, csak a magam akarata szerint. Varakozunk itt valahányan, nem annyira a Messias eljövetelére, de hogy magunkat sikerűi vegre megváltani. A Főidőn ez már csak igy megy. A hivő is tudja; azzal, hogy Jézus meghalt érte a keresztfán, nem nyílik ki automatikusan a Paradicsom kapuja, neki is meg kell tennie a magáét az üdvözüléshez. S ha valaki e siralomvölgyben is szeretne kicsikét emberi módon élni, az sem ülhet ölhetett kézzel. Várakozunk hát, s szégyenkezve hallgatjuk némely ügyeletes nyilatkozónkat, hogy a válságért bizony mi vagyunk a felelősek. Mert nem úgy dolgoztunk, mert mindent föléltünk. Bár az advent a bünbánat ideje is, s én többnyire belátom hibáimat, ezúttal szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy a helyzet ilyetén alakulásáért nem érzem vétkesnek magam. Millió és millió honfitársammal együtt ugyanis kirekeszttettem abból a döntési és végrehajtási folyamatból, amely a szakadék szélére sodorta az országot. Felnőtt választópolgár vagyok 1965 óta, de engem eddig csak arról kérdeztek, elfogadom-e képviselőnek vagy tanácstagnak azt az ismeretlent, akinek a nevet rányomtatták egy immár nem kék cédulára. Senkit nem érdekelt, akarom-e az uj mechanizmust, hozzájárulok-e honvedeink felvidéki kivonulásához, beleegyezem-e a reform visszafogásába, szükségesnek itelem-e a szénbányák bezárását, majd kinyitását, mit gondolok a dunai vízerőműről. Ha szólni akartam - hogy: ácsi, itt valami nem stimmel, jóindulatúan figyelmeztettek. Hozzanemérte- semre. Naivitásomra. Az európai realitásokra. A vezetők bölcsességére, hqgy majd hosszú távon. De be kell látni. Es legyek türelemmel. Advent van, várakozom hát, de mind nyugtalanabbul. Bólintok rezignáltan, megértem, segítek, együttműködők. ' itt "akarok élni, ezt (folytatás a 2. oldalon) OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Lapunk következő száma 1989 január 5-i dátummal jelenik meg. Erl. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y..N.Y. AMERICAN HUNGARIAN WORD, INC. 130 E 16th SE^Ney^York; N.V. 10003. Tel: (212) 254-0397 Nemzeti összefogás kell és nem politikai válság GROSZ KÁROLY JELENTOSEGTELJES NYILATKOZATA A BUDAPESTI PARTAKTIVAN BUDAPEST« Több, mint tízezer MSZMP parttag részvételével pártaktivat rendeztek nemrég a Budapest Sportcsarnokban. A rendezvény előadója Grosz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára volt.- Joggal vetődik fel a kérdés - kezdte előadói beszedet Grósz Karoly -, hogy van-e valami rendkívüli oka ennek a mai találkozónak? Szerintem nincs. Egy politikai párt természetes létezési módja, hogy időről időre ilyen formában is megbeszéli teendőit, s megfogalmazza véleményét az időszerű politikai kérdésekről... - Mi a biztató, mi az értékes a mai megélénkült politikai légkörben? Mindenek előtt az, hogy csökken a közömbösség es no az érdeklődés a jelen és a jövő sorsfordulót i« jelentő kérdéséi iránt. A felelősen gondolkodó emberek nagy többsége úgy akart változást és megújulást, hogy vállalja a négy évtized értékeinek a folyamatosságát is. Nem a szocializmust tagadja, hanem azt a modellt, ami 1948 és 1956 között jellemző volt, s mely az utolsó harminc évben eltűnt az életünkből... Divat lett egyes körökben mindent megtagadni^ akár van indoka, akar nincs. Nyugtalansagra ad okot a módszerek radikálizálódása. A sztrájkokkal való fenyegetőzés, a mértéktelen követelozés, az eleve teljesíthetetlen igények tömeges megfogalmazása. Nyugtalansagra ad okot az egyoldalú, csak az elosztással foglalkozó szemlélet.- Úgy tűnik mostanában, hogy a legnagyobb tekintélyű államhatalmi szervezet, a Parlament lejáratásával és a választások előrehozatalának kierőszakolásával akarják a vezetést kényszerlepésre késztetni. Zavarják nemzetközi kapcsolatainkat. Védelmi rendszerűnk lejáratására és szétzilálására törekszenek. Hangulatot keltenek a hadsereg ellen, a közbiztonsági erők ellen, azon a címen, hogy sokat fordítunk rajuk. Követelik a munkásőrség megszüntetését azzal az indokkal, hogy nem törvényesen működő testület. Latszik tehat, hogy célirányos, végiggondolt koncepció alapján akarjak szejjelzilalni a szocializmus intezmenyrend- szerét.- A kérdésre tehát - amit feltettek - az a válaszom: a magyar párt es társadalop jo irányban halad előre, de rögös az ut es benne van a bukás veszélye is. Ellenségeink is tudják ezt és spekulálnák rá. Osztalyharc ez a javából. Eredménye csak tőlünk függ; (folytatás az 5. oldalon) usn trrgvri rrrfrttrl Ha a föld megrendült volna Izráel alatt, talán az sem okozott volna nagyobb megrázkódtatást az ország politikai életeben, mint az amerikai kormány döntésé a P.LO.- val es annak vezérével való tárgyalás megkezdésére. Shultz külügyminiszter bejelentette december 14-én, hogy a P.L.O. és Arafat kielégítette Washington minden feltételét, beleértve Izrael jogát állami létezéséhez es fogadalmat a terrorizmus minden válfajának feladására. Reagan elnök helybenhagyta Shultz döntését, aki hangsúlyozta, hogy a Palesztinái Felszabaditási Szervezettel (P.L.O.) való tárgyalások megkezdése nem jelenti azt, hogy USA elismeri az Arafaték által néhány héttel ezelőtt bejelentett önálló palesztin államot. Az amerikai döntés annál meglepőbb, mivel néhány nappal azelőtt Shultz megakadályozta, hogy Arafat megjelenhessen az ENSZ new yorki nagygyűlésén. De Arafa- tot ez nem csüggesztette el. Genfi beszédeben mar teljesítette az amerikai követelések egy részét. Később Stockholmban több amerikai zsidó vezetővel - Rita Hauserrel, Sheinbaummal^ Drora Kassal, - valamint Anderson svéd külügyminiszterrel való tárgyalása folyamán még több engedményt tett. Izrael létjogultságát azonban még mindig nem ismeri el kategorikusan Azt csak a dec. 13-án tartott sajtókonferenciáján tette meg. Ezt követően döntött Shultz az Arafattal való tárgyalások megkezdéséről. Ez Tuniszban már meg is történt. ( Samir izraeli miniszterelnök USA súlyos tévedésének minősítette a P.L.O. es Arafat elismerését. Ugyanakkor azonban az izraeli társadalom számos vezető személyisege, nem beszélve a zsidóság olyan szószólójáról, mint Morris Abram ■ helyesli Shultz döntését. Úgy vélik, hogy Izrael nem folytathatja vég nélkül a belháborót a megszállt területeken élő másfél millió arab lakossággal. Az amerikai döntésben kétségkívül szerepet játszott annak felismerése, hogy az arab világban az eddiginél is nagyobb befolyásra tehet szert a Szovjetunió, ha a nyugati világ, elsősorban az USA nem talál módot a Palesztinái farab nép önrendelkezési jogának érvenyesitesére.
