Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-20 / 39. szám
Thursday, Oct. 20. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Haraszti Endre: Egy muzsikus lélek,-egy bohém fiú (Emlékezés a 40 éve elhunyt Zerkovitz Bélara.) Mottó: "Mi muzsikus lelkek, mi bohém fiúk, Mi kóborló gazdag szegények, Az életünk nem holmi vásári fény, Az éveink tarka regények." Meg csak nagyon apró gyerek voltam, még tán elemista sem -j de arra tisztán emlékszem, hogy édesapám egy alkalommal szokatlanul vidáman jött haza a hivatalból, s már akkor fütyorészett, mikor az átmeneti kabátját az előszobában a fogasra akasztotta. Az apámat mindig kissé bohém embernek ismertem, de a hangos fütyőrészés mindig szokatlan dolog volt a mi öreg, biedermeier bútorokkal telitett lakásunkban. Csodalatomat fokozta, hogy ezúttal szigorú nagyanyám sem vonta össze szemöldökét es édesanyám - aki a párolgó húslevest apam ele a damaszt abrosszal bevont ebédlőasztalra helyezte -, még ráadásul játékos mosollyal és röpke simogatással is nyugtázta a füttyszót. Apám hamiskásan hunyorított az, e^yik szemevei, s most már ketten dudoltak-ene- kelték e dallamot: "Van a Bajza utca sarkán egy kis palota, Kisasszony, ha boldogtalan, jöjjön el oda..." Túlságosan kicsi gyerek voltam ahhoz, hogy értsem a romantikus légkör dalba foglalt lényegét, de jólesett, hogy édesanyámat - kit születésem óta beteges, gyenge asszonynak ismertem -, hirtelen ennyire csillogó szeművé tette, ennyire megfiatalította, megszépítette apám virágos hangulata és a dal. A kora délutáni nap is valahogy jobban bevilágítottá az öreg ebédlöt a csipkefüggönyön keresztül, s hirtelen sokkal fontosabbnak tűnt a szobában a fikuszon és a leanderen megcsillanó fény, sötétbe vesző, lényegtelen kulisszává homályositva az ódon bútorokat, a kredenc szürke, méltóságteljes _ márványlapját, a falióra tompa-sar^a felületét. A sárgaréz csillár zöldes gyóngylánc-függöin végig- borzongott valami ismeretlen eredetű tavaszi fuvallat és én - mintegy varázsütésre nagyhirtelen arra gondoltam, hogy - Istenem, milyen nagyszerű dolog lesz majd felnőni, vidám fiatalemberré serdülni és valami finom, kenyes kisasszonyt várni egy kis palotában, melynek "...az ajtaja nyitva, tárva..." Ez volt az első - nem tudatos - "találkozásom" Zerkovitz Bélával. Slágerjeit mar itt-ott hallottam énekelni, nemcsak széphangú nagyanyámtól, de a kornyék valameny- nyi szerelmes cselédlányától is. Ezek közül az "Újjé a ligetben nagyszerű!" olyan népszerű volt, hogy szinte már el sem lehetett képzelni e dal nélkül nagyapaink-apaink és jómagunk népszerű "lizse"-jét. Elmúlt jó néhány évtized. Szegény apam régen meghalt. Halálakor annyi idős volt, hogy most - a kisöcsém lehetne. A napokban véletlenül elém villant Zerkovitz Béla születési-halálozasi ideje: 1881-1948. Tehát - nézzük meg csak a . halálozás pontos keltét: 1948. október 23. - éppen négy évtizede halt meg! Arra gondolok most, hogy mi, Öregek, sajnos, könnyen felejtünk és az emigrációba-sodródás viharai, élményéi is ködbe vonják a múltat, szürkitik távolodó ifjúságunk emlékeit. Nem hagyom; - ne hagyjuk! Emelkedjék hát Jel méltóságteljesen a nehéz, biborszinű bársonyfüggöny és tegyük Zerkovitz Béla szmókingos, hajlongó figuráját a reflektorfény bűvös körébe. Zerkovitz Bélát igazán nem lehetett Liszt Ferenchez, Erkelhez, Lehárhoz hasonlítani - de a maga nemeben, a maga műfajában -6 is egy emlékezetes, nagy tehetsege volt a régji Pest-Budanak. Ö is letette a maga tégláját a magyar operett, a magyar műdal falában. "Béla bácsi" eredetileg építésznek indult. A Műegyetemen építészi oklevelet is szerzett. 1911-ben lett közismert az "Aranyeső" c. operettje. Ezt követően az 1913-ban színre került "Katonadolog" aratott sikert. Mikor megírta a "Százszorszép" c. darabját, addigra már neve népszerűvé lett a lelkes színházlátogatók világában. Harmath Imrével - ki egy időben szövegírója volt -, együtt vitték színpadra az "Aranymadár" c. operettet. Az emberek vörösre tapsoltak a tenyerüket, s hamarosan nem volt senki az országban, aki ne énekelte volna azt, hogy "Párizsban huncut a lány..." A "Csőkos asszony" - melyhez apró-koromnak a bevezetőben elmondott emléke fűző- dő'tt -, már-már szinte a nagy Kálmán Imre magaslatáig emelte Zerkovitz Bélát. A "Van a Bajza utca sarkán egy kis palota" szövegét Szilágyi László irta. Ő volt a "szellemi ikertestvére" Zerkovitznak az "Asszony-asszony, csókos asszony" c. dal megalkotásában is. Kettőjüket együtt tette halhatatlanná e darabban ez az - azóta is sziveinket bájolö - sláger: "Éjjel az omnibusz tetején, Emlékszel kicsikém, De csuda volt..." Hadd soroljam fel egypár emlékezetes operettjét: "Vándorfecskék", "Árvácska", "Postás Katica", "Muzsikus Ferkó", "A nóta vége", "A legkisebbik Horváth-lány", stb. Még a darabcimeknél is jobban megmaradt - nekünk öregeknek - az emlékezetünkben egy-egy dalszöveg, pl: "Sokszor úgy szeretnék sirni...", "IV^i muzsikus lelkek, mi bohém fiúk...", "En és a holdvilág", stb. Legtöbb dalának még a szövegét is Ö irta. Egy Mérai nevű szövegíró közreműködése nyomán vált a főváros - majd a vidék - kedvencévé az "Uncili-smuncili, drága kis pofám", majd a zseniális "Béla bácsi" szövegére-zenéjére lett kedvenc ferfi-slágerré az "Asszonykám, adj egy kis kimenőt!..." Sokan voltak, akik a zeneszerző nevét nem is ismerték, s az ezerszer is ujraéne- kelt vagy cigányzene formában hallott dalt - "valódi népdalnak" vélték. A "Hulló falevél" cimút pl. úgy huzatták a cigánnyal, mintha évszázados, zokogó melódia lett volna - talán még Czinka Panna szerzeménye. Mikor felhangzott valahol a "Bözsi, ne sírjon, - Bözsikém drága^felejtsen el..." akkor sok-sok ö’reg, fáradt szem is könnybe borult, mert a szöveg, a dallam, régi, titkolt, sajgó emlékeket bolygatott fel. Nem én voltam az egyetlen pesti gyerek, aki a "Tanulj meg fiacskám komédiázni..." kezdetű éneket, valamiféle réges-régi altatódalnak vélte -, amig meg nem hallotta, hogy ez is Zerkovitz zseniális agyából pattant világra. Ott volt pl. a "Most, amikor minden virág nyílik..." kezdetű dal. Majd mindenki Petőfi Sándort képzelte e szerzemény mögé, pedig ennek is Zerkovitz Béla volt a szövegírója és a zeneszerzője is. Ha Zerkovitz Bélára emlékezünk, akkor ne csak ifjúságunk romantikus estéire gondoljunk. "Béla bácsinak" - tudtán kívül - igazi "nemzeti" szerepe is jutott; - őelőtte ritkán énekelt a magyar ember -, jobban mondva a pesti polgár - magyarul! Pest- Buda jórészt a nemet "sramli" birodalmához tartozott. Zerkovitz élen járt azok között, akik megtanították Budapest és a magyar városok népét magyarul énekelni, mikor megteremtette a magyar operettdalt, és a magyar nyelvű kupiét. Zeneszámai, dalai azért maradtak a mai napig is "örökzöldek", mert Zerkovitz Béla a magyar szive legmélyéig érezte azt, amit elfütyült a füstös kávéház zongoristájának, s melyekből már pár hét múlva "nagy szám" lett a fővarosban. Igazi szinház-rajongo volt! Nemcsak akkor ment színházba, ha a színpad rivaldafényében ünnepeltethette magát; - sokszor szerényen meghúzódott a sötétbe borult nézőtér utolsó sorában is. Évekig volt a Royal Orfeum és a Városi Színház művészeti igazgatója. Világhirü külföldi művészek, mint pl. Grock, a nagy zenebohöc, es Josephine Baker, a "néger csoda" is büszkék voltak "Béla bácsi" barátságára. Azok, akik a könnyűzenei műfajt a sznobok kéz- legyintésével "intézték el", megdöbbenve olvashatták, hogy Giacomo Puccini és Pietro Mascagni is elismertek Zerkovitz Béla rendkívüli képességeit. A II. világháború nagyon megviselte Béla bácsit; - sovány volt és hétrét-görnyedt. Kellér Dezső felkérésére és szövege alapján még mindig tudott maradandót, gyönyörűt alkotni. A "Doktor úr" c. operettben, halála előtt kis idővel ezzel a dallal búcsúzott: "Lehoznám neked a csillagokat is az égből, Tündér vagy te a legtünderibb tündérmeséből" Belvárosi utcák fáihoz A természet öléről leszakítva, kőtenger fagyaban, kőtenger hevében, porban fuldokolva, zajban éltek. S ti vagytok az utcák napernyői, ti vagytok az utcák esernyői, ti leheltek oxigént a romlott levegőbe, ti vagytok madarak biztos menedéke. Ha kés ( mélyed beletek^ némán feljajdultok, sovány (táplálékhoz szennyes vizet isztok. Szomorúbb sorsotok van, mint láncra vert raboknak, tovaszálló sóhajotok hallatán az erdők sírnak. Takács Lajos SOBEL OVERSEAS CORP. IKRA ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 330 East 79th Street SUITE IC New York, N.Y. 10021. Tel: (2ft) 535-6490 Ionmentes küldemények Műszaki cikkek * Kocsik * Televíziók Csemegecsomag * Háztartási gépek Ismét kaphatók azÍK.K.ÁNÁ// Pénzküldés UTAZÁSI IRODA Forduljon irodánkhoz
