Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-09-22 / 35. szám

Thursday, Sep. 22. 1988.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

7.

Beregi Tivadar (Párizs):

A100 EVES TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ

Nem hittem volna, hogy még megérem az időt, amikor Tersánszky Józsi Jenó a jelenkori magyar irodalom egyik legeredetibb es legtehetségesebb regényírójáról és novellistájáról én írom külföldön azt a liodoló irast, amelynek, tudom, ma nagyon örülne, mert az ó szeretett "Todorkája" nem számító, hátsó gondolatból, hanem egyenesen a szivböl írja azt. Tisztelegni akarok nemcsak rendkívül rokonszenves egyéniségének, hanem egész életét betöltő oeuvre-jének, a XX. század modern regénymüvészetének, az igazság, az emberiesség, a humanizmus magasrendü szolgálatában.

Mert Tersánszky Józsi Jenő egész életében javíthatatlanul és változtathatatlanul könnyelmű, álmodozó, kissé romantikus, jó ivó, szeretkező, kártyázó, önfeledten tekozlo ember, óriási szívevei termékenyen alkotó írói zsenialitással. Ez a bohémlelkű szentségtöró, az egyéni szabadságot és a szellemi függetlenseget imádó művesz ontotta a regényeket és a novellákat oly sikerrel, ho^y elárasztottak irodalmi i dijakkal és nepszerlísege nemcsak országos lett, hanem az utódállamokban is^ előszeretettel olvasták a legtragikusabb, de mindig utánozhatatlan humorba mártott regényeit, novelláit. A legkétségbeesett, elbirhatat- lan szorongásokig feszitett regényeiben közbelép a mindent feloldó humor és sajátos pesszimista iróniája, hogy olvasóit ne taszítsa mégsem a reménytelenség menthetetlen árkába, hanem mosolygós, megbocsátó derűjével illusztrálja, hogy van az életnek más oldala is, amiért érdemes tálán küzdeni, verekedni, szenvedni is, ami, igaz, sokszor kikerülhetetlen, mert a bajok az előre beláthatatlan dolgok hozzátartoznak az emberi végzethez.

Tersánszky Józsi Jené a Cendrarok, a Pierre Mac-Orlanok, a Panait Istratik, a Gorkijok fajtájából való volt, akik szenvedélyes szabadságszeretetükért, igazságrajongásukért megvetettek mindenféle konformista, álszemermes, társadalmi rendet, amelynek nem akartak alávetni magukat, mert az ó lelki és szellemi magatartásuk alapjaban ellenkezett a társadalom ( ^elfogadott erkölcsi dogmájával es bevésődött opportunista i előítéleteivel.

Nemcsak iroi egyéniségében, hanem szellemi beállítottságában is megtalálható egyik legnépszerűbb regényalakjának, Kakuk Marcinak feszélyezetlen, zabolátlan, a napi gondokat elhessegető jelleméből, aki nem tűri a féket, a mesterséges korlatokat, ahogyan a francia Baudelaire, Rimbaud sem tudta elbírni a polgári társadalom puritan nyűgét és konvencionális hazugságait. Tersánszky Kakuk Marcija is a feudáliskeresztény "jél-gondolkodo" polgári társadalomba nem illő nem ildomos hibákat, erénytelenségeket, gyatraságokat követett el, talán iszákosságból, kilendúléseivel árt önmagának, de az iró mindent megbocsát ennek a szabados nyelvű, kissé szeszélyes, szertelen, komikus, savanyú humort arasztó groteszk Marcinak, mert mindenek előtt szabad, kötésektől független akart és tudott maradni olyan sötét időkben is, amikor bátorság, vakmerőség kellett ahhoz,

hogy az emberi életet passzívan szemlélje azzal a nyugalmas filozófiával, hogy történjék, ami történni fog, legyen úrrá a magyarok szent keleti fatalizmusa. Nézzük csak, ahogyan a világ kereke fordul, mi \s forduljunk vele, de a legfontosabb, hogy hirmi történlek is. ellünk, vediuk meg

szabadságunkat, szellemi önállóságunkat, amely a legnagyobb kincs. Hiszen szabadságra születtünk, ez a magasrendü etikai érték adja meg minden embernek az élethez való jogát és értelmét.

Ennek a szabadságfilozófiának üdítő törvénye bontakozik ki Tersánszky Józsi Jenő műveiből még akkor is, amikor komor realisztikus események tárgyát göngyölíti, fel a regeny es a novellaszövés keretében, így egyesül igazmondásában az irodalmi fikció, a valóság és a művészi ábrázolás, a fantázia meghatározatlan sodródása a finom pszichológiai megfigyelés szemléleti készségével és a kifejezés varázsával. Ebből a két alkotó tényezőből rakódik Ösz- sze Tersánszky Józsi Jenő regeny- és novel- lavilaga.

Nagybányán, a magyar Barbizonban született 1888-ban. Már fiatalon a festészet érdekelte. Gimnáziumi tanulmányainak végeztevei apja kívánságára jogot tanult az eperjesi jo^akadémián, majd a budapesti jogi fakultáson kellett volna befejeznie a tanulmányait, de a tandijat könnyelműen elherdálta. Apja beszüntette anyagi támogatását. Mit tehetett mást, mint elment segédmunkásnak egy gyárba, hogy kenyerét megkeresse.

De már akkor felébredt benne az irói tehetség ösztönös egyéni vénája. Megírja első novelláját a Csöndes emberek-rŐl; elküldi a Nyugatnak. Osvát Ernő új irót fedez fel benne es leközli folyóiratában.

1911-ben a fiatalon beérkezett írónak egy novelláskötetét adja ki a Nyugat-Könyv- tór. 1914-ben kitör az első világháború. Az irót, mint önkéntest mozgósítják. De

1917-ben megjelenik a háborús irodalom legerőteljesebb regénye: Viszontlátásra

drága, amellyel megalapozta irói hírnevet.

Ebben a zűrzavaros, nyomasztó háborús légkörben lejátszódó regényben elmondja egy galíciai faluba tévedt fiatal leány,

u.7. ---------------------------------1. .1.: j___. _ J _. ,

lanságát a háborús körülmények kíméletlen^ kényszerítő hatasa alatt és a tisztaságát elveszítve, a szégyen es a bánat a halálba kergeti.

Ennek a regénynek realisztikus képei, színezése már mutatják Tersánszkynak a kikerülhetetlen vegzetbe torkolódó világszemleletét, amely at cselekvések fatalisztikus helyzetét és drámái sorsát magyarázza. Ezt az érdekfeszito, nagy jelentőségű háborús regényt követte, távollétében,

1918- ban egy uj novellaskötet: Kísérletek, Ifjúság, amelyben embereket, sorsokat, élményeket ábrázolj a( hinni nem tudás iróniájával, a keserű, fájdalmas, mosolygós humor hozzaadasaval. Ugyanabban az évben fogságba esik az olasz fronton és amikor leszerel 1919 julius végén es pár nappal később visszamegy Budapestre, a Kommün Összeomlása fogadja.

Alig érkezik meg a fővárosba, maris hozzáfog új regények és novellák írásához.

1919- tol jelennek meg újabb müvei: Két gondviselés, amelyről csak egy bizonyos, A két zöld asz, amelyben egyszerű homályban maradt emberek kicsinyes, jelentéktelen életet rajzolja meg biztos megfigyeléssel és a művészi kifejező érzékével. 1923-ban jelenik meg először főműve: a Kakuk Marci, amelyben egy haszontalan, semmireképes, elzüllott, az élet és a társadalom meredélyen élő parazita alakját rajzolta es örökíti meg rokonszenves vonásokkal, megértéssel, majdnem szeretettel.

Egyik legtermékenyebb íróink közé tartozott Tersánszky Józsi Jenő. Müveinek bibliográfiai száma túlhaladja az ötvenet. Kiemelkedik belőlük a Sámsonok, egy család szövevényes története, Céda es a szúz, a Rossz szomszédok, a Margarétás dal, Legenda a nyúlpaprikásról, a Félbolond, Nagy árnyakról bizalmasan,, Vadregény, A tiróli kocsmaros, pittoreszk helyzetregény, tele humorral és reális képekkel.

Mindig újat alkot és ebben a megújító irodalmi törekvésben meglátható szellemi és technikai befejezettségre valló tudatos hajlama, amely irásmüvészetének a legkarakterisztikusabb vonása, s amely biztosítani fogja elsőrendű helyét a jelenkori magyar irodalomban.

Soha nem tagadta meg emberi méltóságtudatát, amely egész lényének jelképe volt. "Hazudni csak az tud, akinek érdeke élni a hazugsággal, akinek a hazugság a lélekzete" - mondta nekem egyszer Párizsban.

Voltaire, Rousseau és Diderot szabad irók, filozófusok, szociológusok voltak és szabadon haltak meg. Mindig ezekre a szellemet, észt, szivet irányitó géniuszokra kell gondolnunk, amikor a szabadság védelméért való harcot vállaljuk.

Tersánszkynak is az egyetemes emberi szabadság volt az egyedüli hitvallása.

Ez a nagy magyar iró engemet is barátságára méltatott. A hozzám irt levelezőlapjai, amelyek azóta megjelentek a budapesti Irodalomtörténet c. tudományos folyóiratban, példásán dokumentálják e rokonszenves, meleg barátságot.

Büszke is vagyok, hogy személyesen megismerkedtem vele Párizsban és hogy mar több mint negyven évvel ezeló'tt megismertettem müveinek esztétikai, pszichológiai és irodalmi értékét a francia olvasókkal és benne olyan embert ismertem meg, aki nemcsak kiváló regényíró volt, de a