Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-02-18 / 7. szám
Thursday, Feb. 18. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. BEREGI TIVADAR (PÁRIZS): Kisfaludy Károly mai szemmel nézve Ez é,v február 5-én volt kétszáz éve, hogy megszületett Kisfaludy Károly, a magyar irodalom romantikus korának egyik legnagyobb írója. Amikor 1930. november 21-én, 21 eves . koromban egy aktuális tárcát írtam róla a munkások akkori napilapjában, a budapesti Nepszavá-ban, mé^ nem gondoltam arra, hogy 58 évvel később újra fogok róla írni, de már az Amerikai Magyar Szó-ban. Azért, mert Kisfaludy Károlyról és koráról való esztétikai és kritikai véleményem nem változott és mert ma is a XIX. század eleji magyar irodalom legkimagaslóbb alakjának es vezérének tekintem. ( Inkább dokumentációs szempontból, mint kíváncsiságból újra eló'vettem a róla irt két kötetes legjobb kritikai biográfiát mesteremtől, dr. Bánóczi József egyetemi tanártól, amelyet a Kisfaludy Társaság megbízásából irt immár több, mint száz évvel ezelőtt, 1882-ben. Igaz, hogy ugyanez az irodalmi társaság "elfelejtette" őt akkor tagjai közé választani. Ami ma minket meglep ezen alapvető irodalmi mű olvasása közben, az a liberális, demokratikus szellem, amelynek első jelenségei megmutatkoztak Kisfaludy föllépése idején és a szigorú objektivitás módszere, amely Bánóczi kritikai érzékét jellemezte. Ezeknek a kortörténeti és esztétikai adottságoknak köszönhető,( hogy a nagy magyar irodalomtudós, filológus és kritikus olyan élvezetes, közvetlen, de ugyanakkor olyan magasszin- vonalu és mindvégig lebilincselő stílusban tárta elénk az első magyar romantikus élete és alkotó zsenije különös, szeszélyes sorsának teljes valóságát. Azonban a témához kötött tárgyilagosság nem tiltotta meg Bánóczinak Kisfaludy Károly iránti szeretetét és csodálatát. S mert éppen Bánóczi József Kisfaludy Károlyról irt analitikus biográfiája a legszebb, a legtehetségesebb, legidŐtállóbb, amit eddig róla Írtak, ő fog bennünket vezetni a nagy magyar iró fejlődésének, nyomorának, szenvedéseinek, küzdelmeinek, irodalmi munkásságának, sikereinek, győzelmeinek es végül zsenije országos elismerésének utjain, még élete folyamán, amikor uj hangú, uj szellemű és uj nyelvű irodalom uralomra jutásáért harcba vetette minden erejét, fiatal lelkesedő irótár- saival: VÖrösmartyval, Bajzával és Toldy Ferenccel együtt. Kisfaludy Károly Téten \, Győr megyében született 1788-ban. Ugyanaznap este elvesztette édesanyját, Annát. Apja, Kisfaludy Mihály, ó’t, az utolsó nyolcadik kisgyermeket okolta felesége korai haláláért. A zord, kíméletlen, engedelmességet követelő apa ezt a családi tragédiát sohasem bocsátotta meg Károly fiának, akivel egyébként is már gyermekkora óta hadilábon állt, mert a fiú heves, ingerlékeny, fegyelmet nem tűrő volt. Önkényeskedő apjának állandó "nevelési" bajai voltak vele. Amikor a győri gimnáziumból fegyelmezetlensége, könnyelműsége, féktelen természete miatt kizárták, apja tehetetlenségében katonának küldte, minthogy "semmi iránt nem volt érdeklődése". Károly elfogadta a katonaságot, de csak azért, mert megszabadult a zord apa korlátlan hatalmától és szabadabbnak érezte magát. Ámbár a katonai élet nem lelkesítette, mégis kitüntették a Napoleon elleni háborúkban szerzett érdemeiért és főhadnagy- gyá léptették elő. Való igaz, hogy Károly utálta a háborút. Rajongásig szeretett nővérének, Trézsi- jének irta 1809-ben: "Édes Teréz, hidd el, nem szeretek többé katona lenni. Ha egyenruhában járok, ujjal mutatnak ream: ime az osztrák katona. A besorozott magyar katonák elvesztettek mindent, becsületet, hírnevet és megelégedést." Amikor níegelégelte a sok vért a csatatereken, otthagyta ezredét és hazament Tétre; Apja ridegen és keserű szemrehányásokkal fogadta: "Semmirekellő, tékozló gazember vagy" - mondotta neki szertelen dühében. Károly megkísérelte, hogy egy kis pénzt kérjen az apjától, de a kőszivu ember megtagadta azt. Karoly szótlanul becsapta a nemesi kúria ajtaját' és nekivágott Bécsn^k. Ott festeni kezdett és megpróbált belőle élni. Megismerkedett költőkkel és művészekkel, akiknek bohém társaságában a nyugtalan vérű fiatalember jól érezte magát, de ez sem tartott sokáig. Amikor a bizonytalanságból is elege volt, Olaszországba vándorolt és ott nagy anyagi nehézségekkel küszködve, festészeti tehetségének további fejlesztésén dolgozott. Egy év után elhagyta Itália földjét, visszatért Budapestre, és képeinek eladásából próbált megélni. Elolvasta bátyjának, Sándornak Hymfy Kesergő szerelem cimil költeményciklusát, és ekkor elhatározta, hogy költő lesz. Lírai verseket kezd Írni. Amikor látja, hogy verseivel a siker elmarad, tragédiára, drámára és vígjátékra tér át. Lessing és Schiller voltak legkedvesebb irói. Valami belső ihlettől sugalmazva, szegényes padlásszobájában megirt egy tragédiát: A tatárok Magyarországon, amelyet 1819— ben a székesfehérvári színház sikerrel adott elŐ. Harmincegy eves korában vegre megtalálja igazi útját a drámairodalomban. Ezentúl idejének legnagyobb részét az uj jellegű, uj nyelvezetű, uj tematikájú irodalmi irány, a romantika megteremtésének szenteli: a szenvedélyek, a spontán indulatok, az érzelmek uralomrajutását a merev, hideg, szívtelen, tetszelgő ér- zéstelen álklasszicizmus helyébe. Ebben az uj irodalmi szellemben és stílusban írja tragédiáit, vigjátékait, novelláit. 6 indítja meg a romantika folyamatát a magyar irodalomban. Az Auróra cimü zsebkönyv megjelentetésével 1822- ben o készíti elő az országban az irodalomnak azt az esztétikai forradalmát, amelyet Párizsban Lamartine, Victor Hugo, Gauthier, George Sand, Musset képviseltek. Ámde Kisfaludy nem hálátlan és nem felejtette el, hogy mivel tartozik a magyar irodalom egykori fejedelmének és nyelvújító vezérének, Kazinczy Ferencnek, a széphalmi mesternek, akinek rendkívüli tisztelettel hodolt. A XIX. század huszas évei már az uj, fiatal irodalom letéteményeseit üdvözlik, ünnepük, lelkesítik és elsők között Kisfaludy Károlyt, a romantika vezéregyéniségét. Ez a romantikus szellem forróságával, szenvedélyességével, a feszültségig hatoló emócióival jellemzi Kisfaludy dramaturgiai munkásságát. Gondoljunk csak a legszebb, legmegrázóbb tragédiájára: Mohács-ra és Irén-re. Az els’ót a hazaszeretet, s egy heroikus, erős nemzeti tudat es érzés hatja át, a magyar sors tragikus végzete, amelyen a költő könnyezik, s amelyet ma sem lehet elolvasni meghatottság nélkül: El! ti komoly képek! ti sötétség rajzati, félre! Uj nap fénye reánk annyi veszélyek után, El magyar, all Buda még! a múlt csak példa legyen most S égve honért bizton nézzen előre szemünk. íme, Kisfaludy, ha a múltat siratta, de már a jövőbe vetette szemét, réméivé, hittel a magyar nemzet sorsfordulasá- ban. Irén színmüve az antik görög Antigoné tragédiáját juttatja eszünkbe, akinek szintén két elhatározás között kellett választania: a halál és a megalázkodás között. Drámai erejükkel tűnnek ki Széchy Maria, Csák Máté, Zách Klára cimü tragédiái, valamint Stibor vajda cimü színműve. Vér gőzölög Magyarország terein... A vak pártosság szabadon Gyűjti halálra tüzet... Vigjátékai közül a Szeget szeggel, a Pártátok (cenzúrázva), a Csalódások, A fösvény, a Kérők, a legsikerültebbek, leleményben, jellemrajzban humoros elemekben, szellemességben. Humorisztikus alakjait megtaláljuk Jókai regényeiben, mint a romantika utóhangját. De ne felejtsük el Kisfaludy utánozhatatlan alkotó vénáját novelláiban, amelyeknek legtipikusabb • illusztrációi: Tollagi János viszontagságai és Sulyosdi Simon, amelyekben a zseniális iró ötleteivel, élceivel, karcolataival, megnevettető sziporkázó humorával remekelt és vált országszerte népszerűvé. Ugyanúgy, mint a lírai költészetben megnyilatkozó népdal zenei ritmusára, amely szintén átment a nemzeti népdalhagyományok irodalmába. Kisfaludy egyszerű, szabadságért és függetlenségért élő, szívélyes, barátságos, rendkívül nagylelkű ember volt. A szenvedély embere, aki szenvedély nélkül nem tudott sem élni, sem álmodni, sem alkotni. Politikai szempontból liberális volt és támogatta Széchenyi István reformeszméit, ellentétben bátyjával, Kisfaludy Sándorral, aki erősen konzervatív elveket vallott. Karoly romantikus mozgalma előkészítette a későbbi magyar irodalomban bekövetkező evolúciós folyamatot, amelynek eredménye lett Petőfi, Arany, Tompa, Vajda költői zsenijének revelációja a magyar kultúrtörténet grandiózus korszakában. Kisfaludy Károly
