Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-02-04 / 5. szám

Thursday, Feb. 4. 1988. AMERIKAI MAGYAR Sz6 Magyar tudós halála íj'mrigtn C D. HACKETT Rabi Izidor, az 1944-es fizikai Nobel-dij nyertese 89 éves korában elhunyt New Yorkban. Barátjával, az ugyancsak magyar Szilárd Leóval együtt ó volt az atombom­ba feltalálója. ...A világsajtót újra végigjárta egy nagy ember neve, kiről legtöbben csak akkor tudtuk meg, hogy magyar, amikor meghalt. New Yorkban, 89 éves korában halt meg Isidor Isaac Rabi, Nobel-dijas tudós, a Columbia Egyetem 40 éven át volt fizika­tanára, a N.Y. Academy of Sciences disz- tagja. Családja a felső TiszavidékrÓl szár­mázott, apja kis szabómester volt, kit a szegénység hajtott ki New Yorkba. Itt nőtt fel a kis Izsák, nappal dolgozva, éjjel tanulva es mondta későbben: - "ha apám véletlenül Európában maradt volna, ma szabómester lennék, nem fizikus." Persze, szabómesterekben is vannak ilyenek, meg olyanok. A Cornell és Columbia-egyetemi kutatásai eredményeként Rabi elsők között találta meg és precizirozta az alapvető atomkutatást. Az évek folyamán ez veze­tett egy tucat, ma életfontosságú fizikai, katonai és orvosi felismeréshez. Pl. a ma már ezerszer felhasznait lezer sem létezne nélküle, sem az u.n. "resonance imaging", ami ma nagymértekben helyet­tesíti a veszélyes Röntgen (X-Ray) vizs­gálatot. Rabi Eisenhower elnök bizalmas tanács­adója is volt barátjával és tudóstársával, dr. Szilárd Leóval együtt. (Már megint egy magyar!). Noha a nácik elleni harc­ban résztvettek az atombomba megszer­kesztésével, amikor a fejlődés sora a hidrogénbombáig jutott el, úgy Rabi, mint Szilárd elvben annak kiépítése ellen for­dultak, ellentétben a harmadik magyar tudóssal, dr. Tellerrel. Teller győzött. Az 1944-es fizikai Nobel-dij óta prof. Rabi tovább folytatta tanári munkáját a Columbia Egyetemen. A mai ismert tudományos és kutató generáció szinte teljes egészében az ö kezei alól került ki. G.D. Hackett HALÁLRAKOMÁNY AZ ŰRBEN Irta: Karl Grossman, a N.Y. állami egyetem tanára Két evvel ezelőtt, januar 28-án 73 másod­perccel a levegőbe való fellövése után felrobbant a Challenger űrhajó. E döbbe­netes katasztrófa és annak ellenére, hogy azóta is állandóan súlyos nehézségek merül­nek fel a fellövéssel kapcsolatban, a NASA (National Aeronautics and Space Adminis­tration) tervbe vette két űrhajó fellö­vését, egyet 1989-ben, egyet pedig 1990- ben. Mindkét alkalommal a fellőtt űrhajón rakomány lesz a világ legveszedelmesebb mérgező anyagából, a plutóniumból. El­méletileg egy font plutonium - ha egyen­lően széthintenék a Föld felszínén - képes minden emberben halálos tüdőrákot elő­idézni. Az 1989-es kísérletekben az űrhajó Galileo 49 és egynegyed font plutonium 238-at fog szállítani. A következő évi kísérlet, a Project Ulixes csak 24 fontot fog tartalmazni, de az is 238-as jelzésű lesz. Ha a fellövésnél megismétlődne egy Challenger-féle robbanás - állítja Michio Kaku, a new yorki egyetem nukleáris fizika tanára - több tízezer ember pusztul­hatna el azonnal a fellövés környékén. A 238-as plutonium 300-szorta hatéko- nyabb,mint a 239-es plutonium, az az anyag, amelyet az atombombánál használnak, érvel dr. John Goffman, a californiai egyetem (Berkeley) nyugalmazott profesz- szora, aki egy időben a Lawrence Livermore Laboratoriumban, mint társigazgató mű­ködött Teller Ede mellett. Ha a Galileo kísérletben szállított plu­tonium szétszóródna a levegőben, állítja prof. Goffman, az egyenlő lenne az USA, a Szovjetunió és Anglia által végzett atombombakisérletek összességével és 950,000 halálos kimenetelű tüdőrákot okozna a Földön. A hivatalos körök, amelyek mindig min­dent megfontolnak és mindent meggondol­nak, azt állítják, hogy egy ilyen baleset csaknem lehetetlen, mert a plutonium ezeken az űrhajókon olyan tartályokban van elhelyezve, amelyek képesek 2000 si (pound per square inch) nyomást elvisel­ni. A plutóniumot üzemanyagnak szánják az űrhajón villanyáramot szolgáltató radio­aktiv izotop hőelektromos generátor számára. Csakhogy a bizalmas értesülés, amelyet a Freedom of Information eljárás felhasz­nálásával szereztem, beismeri, hogy a robbanás veszélye a fellövésnél a legna­gyobb a talapzathoz közel, amikor is a nyomás kétezernél sokkal nagyobb. Amikor érdeklődtem a NASA vezetősé­génél, hogy milyen uj elemzést végeztek a biztonság terén a Challenger kataszt­rófa óta, a válasz ez volt: Azóta nem fejeztek be semmilyen új tanulmányt, vagy jelentést ebben a kérdésben. Nem tudom, akad-e a világon még or­szág, amelynek lenne úgynevezett multi- kulturális minisztériuma. Úgy vélik ugyanis, hogy (jobbj ha a nemzetiségek megőrzik, ápoljak, sót továbbépítik saját kulturális örökségüket, s ezek együtt békességben élnek es hatnak az egész lakosságra, akár egymásra is. Nem a beolvasztást, a kohó­elméletet szorgalmazzák tehát, inkább támogatják a nemzetiségek megannyi kezdeményezését. Ez tette végül is lehe­tővé, hogy a nemzetiségek jogainak bizto­sítását ajánló határozati javaslat társszer­zője lett Bécsben a Magyar Népköztár­saság és Kanada. A magyar jelenlét - számukat mintegy negyvenezerre becsülik -, már a telefon­könyv lapozgatásakor feltűnik. De, persze, ez nem elég. "Feltétlenül menj el a Bloor Streetre" - ajánlják a kollégák a tekintélyes Globe and Mail szerkesztőségében. A torontoi "magyar utca" kötelező program. Más képet mutat nappal, mint sötétedés után. Az üzleteken ott a magyar felirat is; s aligha van olyan divatos hazai kiad­vány, könyv, hanglemez, kazetta, s tegyük hozza: napi- és hetilap, amely aránylag szerény késéssel ne lenne beszerezhető a könyvesboltokban. Persze, a külföldi magyar kiadványok is megtalálhatók. Az egyik üzletben például - ne vádolhassák tulajdonosát részrehajlással, vagy elfo­gultsággal -, a polcon békésen tornyosul­nak egymás mellett a Menora - a magyar zsidóság lapja -, és a szélsőjobboldali Szittyakiirt példányai. Megjegyzésemre a boltos némi maliciával válaszol: "El­férnek egymás mellett. Nem?" Sötétedés után magyar nóta hangjai ütik meg a fülemet. A hangzatos elneve­zésű Intercontinental hangszórót helye­zett el portálja mellett. Belépve magyaros hangulat, s magyar szó fogad, bár a vendég­lőnek nem csak magyar származású a közönsége. A konyha izéiért szívesen járnak ide mások is. Budapestről "impor­tált" zenészek, énekesek váltják itt egy­mást. Ottjártamkor a fiatal magyarnóta- énekestől a vendégek egy csoportja szé­kely dalokat követelt, amelyeket ö nem ismert. "Ezek nálunk sokáig tilosak voltak, nem tanulhattam meg őket" - magyaráz­kodik nem egészen hitelt érdemlően. Éj­félkor azután helyreáll a béke. Felhangzik a székely himnusz, amelyet a vendégek egy része vigyázzállásban énekel. A valódi és az álromantika megannyi jelével találkozni itt. A falon a már itt járt müvészvendégek fotói. A teljességre törekvés nélkül emlékszem a Záray-Vámosi házaspár, Aradszky, Koós János képére. * Torontó utcáit járva, szinte "hiányér­zete" van az embernek. Gondolom nem­csak a Budapestről, de mondjuk a Frank­furtból, Londonból, Tokióból érkezettnek is. Tiszták az autók, s mint kiderül, nem­csak azért, mert mossák ókét. Feltehetően: az emberi tudók is tisztábbak. Nincs szmog, nincs benzingőz. Lehet, a helybeliek egy­szerűsítenek. Azt állítják, az egész az ólommentes benzinnek és a gépkocsikba immár kötelezően beépített katalizátor­nak köszönhető. De azután alig palástolt büszkeséggel, némi lokálpatriotizmussal, a kőtelező szerénység miatt kérdő hangsúly- lyal még hozzáteszik: "Lehet, hogy ez a világ egyik legcivilizáltabb városa?" Thurzó Tibor TERJESSZE LAPUNKAT Menora és Szittyakiirt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents