Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-26 / 21. szám
7. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 26. 1988. Konrád György: Cinikus morfonúirozás Beregi Tivadar (Párizs): f EÖTVÖS JÓZSEF A DEMOKRÁCIA ÉS A SZABADSÁG ELŐŐRSE Ha ma írni akarunk Eötvös Józsefről, a demokratikus reformok egyik forradalmi előkészítőjéről az 1840-es évek elejétől fogva, akkor újra és feltétlenül el kell olvasnunk nemcsak emberiességéről, nagylelkűségéről, nagy szivéről tanúskodó prózai és költői müveit, hanem társadalombölcseleti és publicisztikai írásait is, amelyekből Magyarország egyik legkiválóbb és legérdemlegesebb államférfiénak portréja tárul élénk. Valóban, a múlt század negyvenes éveiben, amikor báró Eötvös József a közélet porondjára lépett, hogy politikai tehetségével, európai műveltségével szolgálja a haladni akaró magyarság szociális, kulturális és gazdasági törekvéseit, ez az arisztokrata származású politikus nem törődve az Örökölt "nemesi morálok" és történelmi előítélet szükségszerű folytatásával, szembefordult egyenesen és következetesen őseinek osztályhagyományaival, apjának tudatosan beidegzódött és elrozsdásodott társadalmi fölfogásával és a modern uj reformeszméket magáénak vallva, elhatározta, hogy Ö is, mint Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós, a magyar nemzet politikai életének radikális újjászervezésén fog dolgozni, amely hazánkat a( tespe- désból, az évszázados hanyatlásból és gazdasági bajokból fogja kiemelni. Ez volt nemcsak Széchenyi István terve a maga individualisztikus politikai meggondolása alapján, de Kossuthnak es Eötvösnek is, de már sokkal merészebb, céltudatosabb reform-politikai eszközökkel, amelyeknek a fejlődés gyorsabb iramát kellett követniük, a történelem megállíthatatlan törvénye alapján, egy nemzeti megmozdulás felé. Ezen gyorsító és korántsem lassító reform- törekvések folyamatának volt Eötvös József a követője. E társadalompolitikai küldetésében latta ó is 1840 és 1848 között Magyarország demokratikus jovojét a köz- társasági államforma megvalósulásának keretében. így egyesült Eötvösben a nyugat-európai progresszió filozófiája a magyar nemzeti problémákkal. 1813-ban született Budán. Édesanyjától örökölte lelki finomságát és meleg szenzi- bilitását. Apja a Habsburg-dinasztiahoz hűséges, és tülságosan konzervatív volt, és ebben a szellemben nevelte fiát. Azonban a fiatal Eötvösnek volt egy szabadelvű tanítója, aki megismertette vele Marti- novicsék tragédiáját, és a francia forradalom történetét, annak új politikai elveit, amelyek az ifjúra beláthatatlan hatással voltak. Már gimnáziumi és egyetemi jogtanulmányait befejezte, amidőn a magyar politikai viszonyok átalakulása idején és a reformkövetelések izzó korszakában, a fiatal Eötvös szembefordul apja avult nézeteivel és romantikus hévvel beleveti magát a demokratikus mozgalmakba. Először közhivatalt vallal Fejer megyében, majd a budai királyi kancellárián dolgozik. Ezt az állását is otthagyja és európai utazásra indul, hogy megismerje közelebbről az angol és francia politikai, gazdasági és társadalmi életet. Hazaérkezése után részt vett az országgyűlésen; megismerkedett a kor legkiemelkedőbb haladó politikusaival: Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Wesselényi Miklóssal, Kölcsey- vel, Deákkal, Pulszky Ferenccel, Szalay Lászlóval. Költői, regényírói és dramaturgiai munEötvös József báró kássága mellett irányítja a centralista pártot és annak napilapjában, a Pesti Hírlapban sorozatos cikkeket ir a magyar népoktatás ügyeiről, a "nyomor"-ről és óvszereiről", Pest-Buda városi ügyeiről, amelyeknek folyamán bátran kifejtette álláspontját, valamint reformjavaslatait e problémák sürgős megoldása érdekében. Az 1848-as nemzeti forradalom kitörésekor Kossuth reá bizza a vallás- és köz- oktatásügyi tárcát, de a szabadságharc kirobbanásának másnapján, 1848 szeptemberében külföldre emigrál és igy nem volt ideje megvalósítani reformterveit, amelyek évek óta foglalkoztatták. A Világos-i kapituláció után, két evvel később, Eötvös, • aki mindenét elvesztette, lapját, pártját, már a kibékülés lehetőségeit kereste. Hazament 1851-ben és minthogy véleménye szerint Magyarország létérdeke volt a kiegyezés, elfogadta a monarchiával kötött kompromisszumot, melyet Kossuth ellenzett. így lett Eötvös József 1867-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter. Akkor végre hozzájutott, hogy régi reformálmait megvalósítsa: a zsidók emancipációját és a népoktatás modern pedagógiai újjászervezését. Az eötvösi sors paradoxonja, hogy "megalkuvása", a Habsburgokkal való kibékülése, amelyekben, igaz, semmi személyi érdek, érvényesülés önző ambíció nem vezette, hanem kizárólagosan nemzete sorsának jövője, nem járt országos hírnevének kárára, noha Kossuth otthonélő barátai, hivei nehezteltek rá. Már 1866-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Ó mondott emlékbeszédet Vórosmartyröl, Széchenyi Istvánról, es amikor meghalt 1871-ben, 58 eves korában, az egész nemzet gyászolta azt a nemes szivú embert, aki az elnyomottakért, a nincstelenekért felt, és dolgozott, s aki Végrendeletében csak azt kérte: Márványszobor helyébe, Ha fennmarad nevem, Eszméim gyózedelme Legyen em lek jelem. (folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT! Az embereknek ezen a tájon dönteniük kell, akkor is, ha nem keresik maguknak a bajt. Nem ők mennek fejjel a falnak, a fal jön nekik, ahogy egy barátom mondta mentegetőzően. Botcsinálta hősök. Ki szeret hős lenni? Hasonló helyzetekbe rendes, nyugati emberek nemigen kerülnek. Elég sok érdekes, intenzív ember vándo- , rolt szerte innen a nagyvilágba, maradtak is sokan. Fehérek, itt lakunk Nyugat-Euró- pa szomszédságában, hozzávetőleg ugyanabban a kultúrkörben, a tegnapi Európa tárgyai között. Kirándulás a félmultba, közeli egzotikum. Ez a kelet-nyugati relativizmus a furcsaságunk. Tudjuk nézni a dolgokat erről is, meg arról is, elég lucidusan, hogy azt ne mondjam cinikusan. Egyszersmind azonban nyugaton szokatlan pátosszal is. Egyikmásik látogatónk azt mondja, hogy ittjártá- ban talalt valami olyasféle meleget, amire ő mintha egy elözó életéből emlékezne. Itt-ott földerengett előtte a sietségmentes jelenlét filozófiája. Sok előszó, ha tetszik, fecsegés. Ebből a ki nem nyomtatott és le sem irt orális irodalomból valami lecsapódik a könyveinkben. Itt vagyunk Európa geográfiai közepén, innen is lehet szemlélni az életet, nem kevésbé érvényesen, mint a föld bármely pontjáról. ^ A kisvilág beltenyészete. A kiscsaládé és a nagycsaládé, amelybe nemcsak rokonaink és barátaink tartoznak, de még az ellenségeink is. Régóta ismerjük és számon tartjuk egymást, furcsa ez a szorosság és hevesség. Kis térre szorultunk Össze, nincsenek birodalmi mániáink, innen rajzunk ki a nagyvilágba, ide szállingózunk vissza, semmi más nem maradt, csak ez a kepzelet- bfcli, bántalmaktól sebzett összekapaszkodás. • . Nem vagyunk világtörténelmi nepek, sosem dicsekszünk a hatalmasságunkkal, tolunk nem szoktak félni. A mi földünk nem olyan térés, a mi lelkünk nem olyan szeles, mint az oroszoké, a mi eszünk jobban érti a nyugati észjárást. Ezzel a nyugaton is körlilhordott tekintetünkkel bíráljuk keletről meghatározott viszonyainkat. Nyugati gúnnyal a keleti inerciát. Itt azt lehet tanulni, hogyan mérkőzik a nyugati és a keleti mentalitás az agyban, egy ágyban. Közép-Európa kultúráját felfoghatod korcsnak is, de szerencsés kereszteződésnek is. Van benne ésszerű aktivitás, de van benne rezignált fatalizmus is. Van benne kalkuláció és részegség. Aki itt jár, fölfigyel rá, hogy az idő itt kevésbe pénz, mint nyugaton. Sokat beszélünk, rászánjuk az összejövetelekre az időt. A vonat is lassúbb, a film is lassúbb, a dolgok elintézésének módja is. Van hova mennünk, van kivel találkoznunk, van kit hívnunk, ha nem akarunk egyedül maradni. Időnként heves, reszeg összecsapások; a látogató azt hinne, összevesztek, de nem: jól kivitatkozták magukat. Megkönnyebbültek, minden rendben van. Beszélgetéseink gombolyaga dúsan lombosodé szobarjovény. Ha lehallgatják is, árad a szó. Uj vendég állit be, letanyáz, ismer mindenkit, azt is, akit nem. Sok az erkölcsi itelkezes és a cinikus anekdota. A történelmi emlékezet ilyen társasági mesefúzérek alakjában öröklődik át a fiatalabbakra. Régi bútorok között virágzó paradoxonok, elnyűzott, bonyolult, viharvert kapcsolatok.
