Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-19 / 20. szám

Ára 50 Mat AMERIKAI Hungarian Word Inc. j Vol. XLI. No. 20. Thursday, May 19. 1988. " Second Class New York, N *”*10003 I AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. I Paid"« ISSN 0194-7990 I NEW YORK, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 I New York, N.Y. M KISÉRTET-ZUGA FEHER HAZBAN Se szeri, se száma a Reagan adminisztrá­cióról és a Fehér Házról újonnan irt köny­veknek, valamint a róluk szóló rovatoknak, kommentároknak. Csaknem minden előző elnökről Írtak véleményeket, visszaemlé­kezéseket az állásukról leköszönt, vagy menesztett bennfentesek, tanácsadók. Ezekből újabb és újabb szempontokból ismerhette meg a közönség a Feher Ház lakóját. Ugyanakkor bővült a forrásmüvek száma a jövő történetírói számára. A Reagan elnökről irt könyvek azonban sajnos más jellegűek. David Stockmanétól kezdve minden könyv újabb leleplezésnek bizonyult, amelyek egyre hihetetlenebb képet festenek a Fehér Ház jelenlegi lakó­járól, az ott végbemenő dolgokról. Az elmúlt néhány hét folyamán Reagan elnök három volt bizalmas tanácsadójának leleplező könyvei keltettek országos, sŐt világfeltünést. Larry Speakes, az elnök volt sajtófőnöke, "Speaking out" c. könyvé­ben leleplezte azt a tényt, hogy korunk egyik legfontosabb eseménye, az izlandi Reagan-Gorbacsov konferencia után ö adott nyilatkozatot a világsajtónak Reagan elnök nevében, amelyről azt állította, hogy az elnök nyilatkozata volt. Reagan a kon­ferencia után semmit nem mondott, és amikor olvasta a lapokban saját állítólagos nyilatkozatát, nem ismerte fel, hogy azt nem ő mondta. Speakes azzal igyekezett igazolni a hamisítást, hogy Gorbacsov egé­szen elbűvölte a nagyközönséget kommentár­jával és ó úgy vélte, hogy Reagannek is kellene valamit mondani. Az elnök egy másik bizalmasa, Donald Regan, volt fehér házi fonok világgá kürtol- te visszaemlékezéseiben ("On the Record"), hogy az elnök felesege, Nancy hitt és hisz a csillagjóslásban. Az elnök ellen 1981-ben elkövetett merénylet óta állandóan kikérte egy san franciscoi asztrológusnö véleményét arról, hogy melyik napon, a nap melyik órájában tanácsos fontos lépéseket tenni, intézkedni. Az elnök pedig elfogadja az ilyen tanácsokat. De amig a fenti két könyvet főleg, mint pletykahalmazt könyvelhetjük el, amelyek egyikét egy pénzhajhasz fiatalember (Speakes) irta, a másikat pedig, mintegy bosszúból az elnök feleségétől elszenvedett megaláztatás megtorlásaként a volt fehér házi fó'nök, addig a harmadik könyvben valóban elképesztő adatok kerülnek első ízben napfényre arról, hogy mi megy vegbe a Fehér Ház "zugaiban". Anderson, akit eredetileg, mint közgaz­dasági tanácsadót alkalmazott az elnök, ideje nagy részét külpolitikai ügyekkel, főleg szovjetellenes tervek kidolgozásával töltötte. Egyik főszorgalmazója volt a csillagháborús terveknek. (folytatás a 2. oldalon) Kétféle ejtőernyő Ha Reagan elnök megvétózza a jelenlegi kereskedelmi törvényjavaslatot, csak azért, mert abban köteleznek minden 100-nál több személyt alkalmazó gyárat, üzemet arra, hogy 60 nappal az üzem lezárása előtt tudassák azt alkalmazottaikkal, akkor el fogja vesziteni erkölcsi hitelét az ameri­kai nép előtt. A munkaügyi Statisztikai Hivatal jelentése szerint 1979 és 1984 között több, mint két millió amerikai munkás veszítette el munkaalkalmát, gyárak bezárása miatt. Ezek átlag hét napi figyelmez­tetést ( kaptak, de sokan még annyit /TI <*— sem. Az átlagos munkanélküli x>t, hat hónapon belül talál új állást, ha talál, de ezek legtöbbnyire alacsonyabb fizetést jelentenek. Miután a gyárlezárásoknak kb. csak 10 százalékát okozza csőd, sok üzemet meg lehetne menteni, ha a helybe­li hatóságoknak idejük (és alkalmuk lenne intézkedni a gyár további fenntartásáról. Érdekes időpontban veszünk tudomást arról, hogy az elnök nem hajlandó 60 na- pi figyelmeztetest adni a bezárni készülő gyár dolgozóinak. A Business Week nevű üzleti folyóirat most tette közzé a kimu­tatást a vezető üzletemberek fizetéseiről, akik közül sokan húztak 8-tól 26 millió dollárig terjedő fizetést az elmúlt év folya­mán. A cikk rámutatott arra is, hogy ellen­tétben egy bezárt (gyár dolgozóitól, akik semmit, vagy csekély végkielégítést kap­nak a gyár bezárásakor, a cég vezetői gyak­(folytatás a 2. oldalon) Vámos Miklós (Budapest): Az erdélyi bajokról Sokkal sebesebben őrölnek a történelem kerekei. Ne áltassuk magunkat, tudjuk, néhány éve még csak a fal mellékén lehetett sopánkodni, ha újabb "magyarellenes" in­tézkedést hoztak odaát, ha megszűnt egy színház, iskola, vagy újság. Tompított indu­laté, józan elmélkedésre sem akadt hivata­los fórum. Mostan szabad merengeni az erdélyi bajokról, hiszen már a tévéhíradó főszer­kesztőbe is hallatta szavát a magyar telepü­lések átkeresztelésének ügyében. A borúlátók legyintgetnek, minek az erdélyi településeknek a magyar név, ha nem lesz már ottan, aki magyarul beszél­ne? Mint hallani, sokan kényszerülnek Ro­mánia más sarkaiba költözni, blokklakások­ba, minthogy a falvakat egyszerűen lebont­ják. Némelyek - akik elég bátrak, hogy uj életet kezdjenek - igyekszenek átjönni Magyarországra. Itt kedvük szerint emleget­hetik szülőfalvaik és -városaik ősi nevét, ám ettől nem lesz könnyebb a dolguk: amint a hátrahagyott családtagjaiké sem. Sokáig és sokan vélekedtek akként, hogy azért érdemes kussolnunk mindarról, ami odaát történt, mert ha mi itt olajat öntünk a tűzre, annak lángjától ők fognak megpör- kölődni ott. Most, amikor csapatostól jön­nek ide ők, a pszt! álláspontja már tartha­tatlan. Túlszaladtak az események az el­méleteken, immár cselekedni kell, mert emberek százai, (ezrei? tízezrei?) várják, hogy kapjanak valakitől hamar egy tányér levest, egy takarót, egy fekhelyet. A hirek sebesen terjednek, és hiába nyilatkozzák az illetékesek minden fórumon: a magyar hatóságok senkit sem bátorítanak, hogy idehurcolkodjék - a folyamat visszafordít­hatatlan. Jön, aki tud. Ha nem kapnak úti okmányokat, megpróbálnak átszókni. Sokan igyekszenek segíteni a hozzánk érkezőknek. Gyűjtést szervez a Vöröskereszt, adakoznak az egyházak, szükségszállást s segélyt folyósítanak a tanácsok, koordi­nációs bizottság alakult. Látszódnak a fejlemények előnyös oldalai is: hiszen ama kis falucskában, ahol évek Óta nincsen orvos, most lesz, örömmel tölti be az állást a frissen érkezett. Némelyik üzem kóros munkaerőhiányát úgyszintén megoldják az áttelepülők. Ráadásul évek óta ez az első embercsoport amely - ha meginter­júvolják - elégedett. Igen, élvezik, hogy van mit enni, hogy nem jegyre adják az árucikkeket, hogy ég a villany... Csakhogy minden csoda három napig tart. Sajnos, sejtem, érzem, biztosra veszem: hamarosan elmúlik a nemzeti felbuzdulás, és - nem kerülgetem, kimondom: - ők lesz­nek a következő bűnbakok. Tudom, ezáltal bizonyos nyomás alól szabadulunk mi, zsi­dók, cigányok, értelmiségiek, s egyéb hagyo­mányosan gyűlölhető kisvadak, mégsem nyelhetem le aggodalmaimat. Látom lelki szemeimmel az átjavitott föliratokat Bu­dapest utcáin: Románmentes ővezet! ­hirdeti majd a grafitto (cigánymentes helyett). Hallom lelki füleimmel: Szőrös­talpú oláhok! - és záporoznak a jelzők, amelyek korábban főként a "zsidó" főnevet vezették be. Boldog volnék, ha jóslatomban csalatkoz­hatnék. De ha ez nem adatik meg, kérlek titeket, emlékezzetek rá, hogy én megmond­tam - hátha csöndes figyelmeztetésem is csillapít valamicskét az elszabaduló indulatokon. Addigra persze már az átte­lepülők sem lesznek annyira elégedettek s nemcsak a szidalmak miatt. Hanem mert tapasztalhatják, hogy sok minden nálunk sem működik úgy, ahogy kellene, hogy egy élet munkája ha lakást akarsz, két életé, ha telefont; Zsugorítja a pénzt az infláció, stb., stb. Ént. as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O. of N.Y.N.Y.

Next

/
Thumbnails
Contents