Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-05 / 18. szám
Ara 50 cent / Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Vol. XLI. No. 18. Thursday, May 5. 1988. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16 St. NEW YORK, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Second Class Postage Paid at New York, N.Y, MÁJUS ELSEJE -VILÁGSZERTE Úgy véljük, hogy a tényleges helyzetet ecseteljük, amikor kijelentjük, hogy a jelenlegi közép-keleti helyzet (Izrael és a palesztin nép közti viszony) aggodalmat kelt minden jóindulata emberben, tűrhetetlennek tartja, ami alapvető és késedelemét nem tűrő lépéseket követel a fennálló probléma megoldására. Ha feltesszük a kérdést, hogy "mi a megoldás?", az egységes álláspont felbomlik. Itt van például Edward Koch, New York zsidó polgármestere, akinek álláspontja az elnöki előválasztások idejen szenzációt keltett, amikor Gore szenátor támogatására szólította fel New York szavazóit, mondván: "Gore szenátor az, aki támogatja az izraeli kormány magatartását a palesztin nép lázadásával kapcsolatban és ezért minden zsidó, aki Jacksonra adja szavazatát, bolond." Koch polgármester e kijelentésével elidegenítette macától a város fekete lakosainak 90 százalékát és a zsidó szavazok nem jelentéktelen részét. Megalapozta azt az egységfront-réteget, amely hivatva lesz őt nyugalomba küldeni az 1989-es választások alkalmával. A jelenlegi válságos kozep-keleti helyzet uj szervezetet hozott létre itt az USA- ban, "A Megszállást Ellenző Zsidók" néven. A szervezet felhívást intézett az ország lakosaihoz a New York Times hasábjain, hirdetés formájában, több ezer zsidó aláírásával. Érdemes a felhívás szövegét ismertetni, mert gondolkozásra készteti mindazokat, akik aggódnak Izrael biztonsága és a palesztinok nemzeti önállóságra törekvő mozgalma miatt. íme a közlemény szövege: "Mi, zsidók, akik aggódunk Izrael es a palesztin nép léte és biztonsága fölött, csatlakozunk azon világnézethez és az Izraelben egyre eró'sődö mozgalomhoz, amely elitéli az izraeli kormány brutális magatartását a palesztin nép 1987. december 9-en kezdődö'tt felkelése iránt. Megdob- benve( szemléljük a palesztin lakosság gyilkolását, a tüntetők megcsonkítását és azt, hogy mindezt az Egyesült Államok politikai és katonai támogatásával hajtják végre. VEGET KELL VETNI A'MEGSZÁLLÁSNAK Az izraeli kormány követi Rabin hadügyminiszter "hatalom és erőszak" tervét, amikor az izraeli megszálló csapatok legyilkolják a palesztinokat. Katonák kirán- cigalták lakásaikból számos palesztint, akiket kegyetlenül véresre vertek. Több ezer palesztint letartóztattak, többet száműztek. Kijárási tilalmat rendeltek el a megszállt területen élő palesztinok ellen. Mindezek tragikusan emlékeztetnek bennünket a zsidók ellen évszázadokon ............................. (folytatás a 2. oldalon) le Pen és'W A franciaországi elnöki előválasztásokon általános megdöbbenést keltett az a tény, hogy Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Párt vezére a szavazatok 14.4 százalékát kapta. Több mint négy millió francia polgár szavazott arra az emberre, aki a holo- kausztot a második világháború egy "epizódjának" nevezte. Hogyan történhetett meg, hogy 43 évvel a második világháború befejezése után Európa egyik leggazdagabb, legkulturáltabb országában négy millió ember ilyen jelöltre szavazott? Amikor 1974-ben első Ízben jelöltette magát az elnöki tisztségre, Franciaországot még a legragyogóbb jövő előtt álló európai országnak tekintették. Le Pen akkor a szavazatoknak mindössze 0.75 százalékát kapta. 1981-ben még a szükséges 500 aláirast sem tudta megszerezni a polgármesterektől, hogy részt vehessen a választásokon. Franciaországban akkor 1.7 millió munka- nélküli volt, és Mitterand, a szocialista jelölt azzal az Ígérettel gyózött a választásokon, hogy elnöksége idején sohasem lesz kétmillió munkanélkülinél több az országban. Ma már megközelítőén 3 millió franciának nincs munkája. Ez az a légkör, amelyre Le Pennek sikereihez szüksége van: minél rosszabbul alakulnak a dolgok, ő személy szerint annál jobban áll. Persze Le Pen és hallgatói számára a bajok az araboknak és a feketéknek tulajdoníthatók, akik egész egyszerűen elveszik a franciáktól a munkahelyeket. Az Észak-Afrikáből és a Fekete-Afrikából érkezett vendégmunkások száma körülbelül megfelel a munkanélküliek számának. Ha kizsuppolnák a külföldieket az országból, megint elegendő munkájuk akadna a franciáknak. Noha ez a tejes-ember számítás gazdaságilag humbug, a primitiv mondanivaló visszhangra talál. Nincs olyan visszásság az országban, amelyet ne a külföldieknek róná fel. Lakáshiány? "Torkig vannak az emberek annak láttán, hogy például a kongóiak elszedik az orruk elöl a szociális lakást." Magas állami kiadások? "Hiszen azok nálunk küldik iskolába a gyermekeket. S találjak ki, hány gyereke van egy ilyen szenegálinak? Tizenkettő, tizenhárom!" Nagy tetszéssel fogadjak anekdótáit a kairói metróról, amelyet főleg francia tÖkébÖl építettek. így szól hallgatóihoz: "Ti sokszor ködben és hidegben 20 km-et is megtesztek mopedjeitekkel, hogy munkahelyetekre jussatok. S a kedves Musztafa a mi pénzünkön a világ legmodernebb metróján megy munkába." A hallgatók pedig kiabálnak, lábukkal dobognak lelkesedésükben. "Elsők a franciák" - kiáltja Le Pen. Végül a tanács, hogy mi lenne a legjobb valamennyi arab szamára: "Jól fenékbe kell rúgni őket, és kiutasítani mindet az országból." Le Pen üstökösszerű felemelkedése napvilágra hozott két botrányt is, amelyek bármelyike egymagában is elegendő lett volna ahhoz, hogy egy "normál" politikust Örökre lesöpörjön a színpadról. Az elsŐ számú botrány: Az Algériáért folytatott harcokban Le Pen 1957-ben tisztként vett részt egy különleges egységben, amely megkinozta az algériai ellenállókat. Tanúvallomások igazolják, hogy személyesen ölt meg egy már megkínzott ellenállót. Le Pen kezdetben cáfolta, hogy ö tette volna, de később kijelentette: "Megtettem, amit meg kellett tennem." Ezzel elintfezettnek tekintette az ügyet. Választói egyébként sosem vették rossz néven cselekedetét. (folytatás a 2. oldalon) Quovadis Izrael? Ml A MEGOLDÁS ? Ént. as 2nd Class Matter Dec.31.1952. under the Act of March 2.1879. at the P.O. of N.Y.N.Y. Most, hogy megszüntették a szubvenciót és ezért az élelmiszerárak jelentékenyen emelkedtek, jobboldali elemek sztrájkkal akarják a kormányt az élelmiszerárak további szubvencionálására késztetni. ( A francia nép a jobboldali nemzeti part váratlanul nagyarányú sikerétől szinte dermedten ünnepelte Május Elsejét. A francia katonai-ipari komplexum, amely a hatvanas évek konjunktúrája alatt millió és millió afrikai bevándorlását engedélyezte, hogy kielégítse a munkáshiányt és ugyanakkor csökkentse a bérszinvonalat, nem dolgozott ki tervet arra, hogy mi legyen a bevándorolt tömegekkel, ha nem lesz rájuk többé szükség. Most, hogy ipari pangás állt be és milliók vannak munka nélkül, minden ország munkáltatóinak hagyománya szerint a bevándorolt munkásokat okoljak a munkanélküliségért. Hitler a zsidókat okolta annak idején a harmincas évek gazdasági válságáért, a nagytőke zsoldjában lévő Le Pen az afrikai bevándorolt munkasokat. Miként az egyik szakszervezeti vezető kijelentette, ha Le Pen pártja kiépit egy országos szervezetet, a fasizmus bázisa meg lesz alapozva az országban. Ezek a főbb jelenségek, amelyeknek körvonalai május elsején sokatmondoan bontakoztak ki a világ vezető országaiban. A sors iróniája, hogy Május Elsejét, amelynek gondolata az Egyesült Államokban született meg, es az amerikai nép legmélyebb társadalmi, gazdasági és erkölcsi értékeit mai napig is legtömörebben foglalja össze, szerte a világon, az amerikainál sokkal drámaibb keretek között ünnepelték. Moszkvában 1979. óta elsŐ izbep vett részt szemtanúként az Egyesült Államok nagykövete, jelezve a nagy változást, amely az utóbbi időszakban a két nagyhatalom között történt. Mexikóban is milliós tömeg vonult fel május elsejen, radikális változást követelve az ország gazdasági helyzeteben. Nagy tömegek tüntettek csaknem minden , középamerikai államban az Egyesült Államok kontrákat támogató politikája ellen. Lengyelországban, amelynek közgazdasagát súlyosan érintette USA 1981-ben indított gazdasági bojkottja és amelynek kormánya csak lassan tudja felszámolni az előző évtized súlyos gazdasági és politikai^ hibainak örökségét, a nehézipari dolgozók e^y része sztrájkkal "ünnepelte" Május Elsejét. A kormány - mint tudjuk - éveken át erőteljesen szubvencionálta a magántulajdon alapján működő parasztságot. Ez meggaz- dagitotta őket, de ugyanakkor egyik fő oka volt a kormány állandó deficitjenek.
