Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-14 / 2. szám
Thursday, Jan. 14. 1988. 6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Milyen legyen az öregember? A budapesti Magyar Nemzet nov. 7-i számában egy országos vitát kiváltó cikk jelent meg dr. Harsányi István tollából Öregek önvédelme cim alatt az időskorúak problémáiról. A cikkre számtalan levél érkezett be a lap szerkesztőségébe. Ezek közül közlünk néhányat. Az idős emberek problémái az Egyesült Államokban sok tekintetben hasonlítanak az ohazaiakhoz - a tanyasi emberek kivételével. Dr. Harsányi Istvántól - a magyar tehetségkutatás és tehetséggondozás köztiszteletben álló nagy öregjétől, aki hosszú életet a fiatalok között és a fiatalokért harcolta végig, s nyolcvanadik éve körül is magával ragadó a lelkesedése, hite, munkabírása - hitelesek a leirt intelmek. Valóban helyes, ha az idősek maguk is segítik az együttélés harmóniáját. Hallgat azonban (a helyzetet tekintve érthetően) az egyik legfontosabb kérdésről: a fiataloknak az öregek iránti tiszteletre, segitökészségre való neveléséről. Ezen a téren is legfontosabb a személyes példaadás. Amelyik szülő szeretettel, tisztelettel, figyelmességgel, rendszeres támogatással veszi körül a saját szüleit (idős rokonait, munkatársait, ismerőseit), inkább számíthat majd a felnövekvő gyermekeire, mint az, aki szeretettel veszi körül fiait, leányait, mindent megenged elnéz nekik, ugyanakkor tiszteletlen saját szüleivel, nem törődik velük. , Kálmán Attila tanár * Ki az Öreg? - Erre a kérdésre többféle választ adhatunk. Maga ez a fogalom: öreg - relativ. Amikor az ember húszéves, akkor a negyvenévest már öregnek látja, a negyvenéves pedig a hatvanévest. Csak amikor az ember eléri a nagyapai kort, akkor veszi észre, hogy az nem is olyan kétségbeejtöen elszomorító, mert annak is megvan a maga szépsége. A parasztcsaládoknál - hatvan-hetven évvel ezelőtt - egy fedél alatt három nemzedék szépen megfért egymás mellett. A nagyapa még egy sorban dolgozott a fiatalokkal: kapálta a kukoricát, egyelte a répát. Az ebédnél 6 ült az asztalfőn, és először ö merítette a kanalat a leveses- tálba. A gazdaságban minden fontos döntés előtt a fiatal gazda kikérte az öreg véleményét, és figyelembe is vette azt. A gazdálkodás minden csinját-binját az Öregek tapasztalatai alapján a gyakorlatban sajátították el a fiatalok. Amikor az öregek elfáradtak, nem volt már elegendő erejük a munkához, akkor beköltöztek a faluba, és ott töltötték csendes békességben hátralévő napjaikat, újságolvasással, szomszédolással, beszélgetéssel. (Akkor a parasztok nem kaptak nyugdijat!) A fiatalok - a tanyáról - ellátták őket minden szükségessel. Hetenként két-három alkalommal, főként hetipiacos napokon meglátogatták az öregeket, amikor elbeszélgettek a tanyai dolgokról is. Akkor a parasztember nyugodt, kényelmes életéhez minden feltétel adva volt. A fiatal gazdaasszony szombaton estefelé még a hétvégi kelt rétest, fonott kalácsot is beküldte, mely még melegen meg is érkezett az öregekhez. De hol van ez már? - Tempora mutan- tur, et nos mutamur in illis - szól a latin mondás. Az öregek már lassabban haladnak, sokan nem is tudnak alkalmazkodni az újabb divathoz, szokásokhoz. Ennek szomorú példáival lépten-nyomon találkozhatunk. A fiatal házasok lakáshoz csak komoly pénzösszeg befizetésével jutnak. Ehhez a nagymamával eladatják a falusi házat, öt pedig beköltöztetik a városba, lakótelepi emeletes házba, ahol szinte teljes tétlenségre van kárhoztatva. Semmi teendője, nem találja a helyét, nem ülhet ki a ház elé a kispadra ("szakállszáritöra"), hogy szomszédaival, ismerőseivel elbeszélgessen. A család tagjainak pedig semmi idejük, sem hangulatuk nincs, hogy a nagymamával társalogjanak. Nem kiváncsiak a véleményére! Rettenetes érzés, hogy az Öreg felesleges a háznál, hogy mindig láb alatt van, akármelyik sarokban áll is. Megrövidíti áz életét, ha érzi, hogy csak nyűg a fiatalok nyakán. (Csak a pénzére volt szükség!) Sok mindent nem helyesel a fiatalok Öltözködésében, beszédjében, viselkedésében, de nem mer szólni, mert lehurrogják: "Te ezt nem érted, nagymama! Ma más a világ, mint a te korodban volt!" Csak néhány év telik el a lelki bezárkózásbán, és a nagymama bánatos szívvel int búcsút ez árnyékvilágnak, hogy megnyugodjék a városi temető hantjai alatt. Bacsó Karoly ny. tanár Ajka •X* Nagy érdeklődéssel olvastam Harsányi Istvánnak az Öregek önvédelme cimü írását. Gondolatébresztő és hasznos tanácsokat tartalmaz. Engem is továbbgondol- kozásra késztetett. Nagyon sokszor logikus következménye a fiatalok felborzolődásának és türelmetlenségének, hogy az idősek mindea területen mereven ragaszkodnak a hosszá életük során kialakult szokásaik érvényre juttatásához. Ezért az öregkort meg- éröknek tudatosan kellene ezeket a hibáikat kerülni. (Persze, könnyű ezt igy tanácsolni.) Az öregkorától a fiatalok iránti bizonyos fokú jóindulatú megértést joggal el lehet várni. Hiszen minden öreg egy-" szer fiatal volt. Élettapasztalata van a fiatalkorról. Viszont a fiatalok még sohasem voltak Öregek. Ezért tőlük a megértés kevésbé várható el. Én valahogy ügy gondolom, hogy nyüzsgéscentrikus világunk sok megnyilvánulását az öregeknek tudatos megértéssel kell fogadniok. Hiszen a fiatalok most kezdik gyűjteni az élettapasztalatokat. Logikus, hogy másak a megnyilvánulásaik. Az öregek részéről megnyilvánuló megértés, belátás, együttérzés kétszeresen hasznos. Segít elkerülni a zsörtölődést, és elősegíti a két korosztály békés együttélését. I. D. Budapest MOSZKVA. Gorbacsov főtitkár a Liaowang nevű kínai folyóiratnak adott interjújában javasolta a két ország közti csúcstalálkozót. A kapcsolat a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió kozott az utolsó pár evben javult a kereskedelem, a kultúra, a sport és a tudományos kutatás terén. A világ közvéleménye érdeklődéssel tekint Gorbacsov javaslatára. EFRÁJIM KISHON (Izrael, Svájc) A házaló Általában nem foglalkozunk kabaliszti- kus és természetfölötti jelenségekkel, elég nekünk a mindennapi kormányválság. A minap mégis, kénytelen-kelletlen, betekintést nyertünk a zsidó misztika rejtelmes világába. Természetesen a házalónkról van sző, a kis bőrönddel. Mintegy három évvel ezelőtt jelent meg a házaló első ízben házunk táján. Felkecmergett a lépcsőkön, be-becsen- getett a lakókhoz, majd amikor az ajtórés másfél hüvelyknyire kitárult, felemelte kis bőröndjét, és igy szólt:-Szappan, borotvapenge? Erre mondták neki, hogy köszönet, nem kell.-Fogpaszta, nájlon?-Köszönet, nem.-Fésű, cipöpertli?-Nem!-Toalettpapír... Erre becsaptuk az ajtót az orra előtt. Azóta havonta kétszer megjelenik a bácsi, becsenget, mondja a szöveget, becsapjuk az ajtót, és az élet tovább folytatódik rendes kerékvágásában. Egyszer, humánus indokoktól vezérelve, kezébe akartam csúsztatni néhány fillért.-Nem vagyok koldus! - tiltakozott a hazaié. ' t » f \ Es szemrehányóan nezett ram. Tegnapelőtt újból megjelent a küszöbön a kis kofferral:-Szappan? - kerdezte. - Borotvapenge? A nagylelkűség szokatlan hulláma lepett el:-Tudja mit - mondtam. - Adjon egy csomag borotvapenget.-Fogpaszta, nájlon?-Borotvapengét kerek.-Fésű, cipöpertli?-Süket maga? - vesztettem el a béke- türésem. - Borotvapengét mondtam!-Mit?-Borotvapengét!!! A házaló megdöbbenve pislogott:-Minek?-Bo-rot-va-pen-ge - tagoltam -, én veszek-mostan-magától-egy-csomag-borotvapengét!-Toalettpapír...-Az istállóját! - hördültem fel, és kikaptam a kezéből a kis bőröndöt és kinyitottam. Teljesen üres volt. A világon semmi nem volt benne.-Mi ez? A házaló felfortyant:-Sosem vesz tőlem a kutya se! - kiabálta vörösen a dühtől. - Mi a fenének cipeljen! magammal?-Értem - motyogtam -, de hát... akkor... minek házal... ajtóról ajtóra?-Valamiből csak élni kell, kérem! Ezzel sarkon fordult, felkecmergett a következő emeletre, és becsengetett a Zeligékhez. Kilenc ország zoológusai Tokióban találkoznak, hogy tapasztalataik kicserélésével megakadályozzák az óriáspandák kipusztulását. Harmincmillió dolláros üzletet irt alá Brazíliában a Hydroexport Külkereskedelmi Vállalat és Parana Brazil Szövetségi Állam tervezési államtitkársága. Ez az első jelentős magyar-brazil üzleti esemény azóta, hogy az Elnöki Tanács elnöke Brazíliában járt.
