Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-24 / 12. szám

4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 24. 1988. ID/vabcenÁ ityáÁ Tisztelt Szerkesztóseg. Nagyon kényelmetlenül érzem magam, hogy zaklatom önöket soraimmal. Nekem minden héten egy ünnepnap, ami­kor a ládámból kiveszem az én jó baráto­mat, a Magyar Szót. Magamhoz ölelem és alig várom, hogy leüljek mellé. Az utób­bi hetekben gyakran fordul elő, mint mama is (kedd: a multheti számot kaptam). El­szomorodtam, kimentem a repülőtérre és nem érkezett meg a barátom, ezt érez- tem. Valami baj van a postázással. Sokszor 2-3 egyforma újság jön egyszerre. Vagy a múltheti ezen a héten. Bocsánatot kérek a zavarásért. Remélem jól vannak? Őszinte szeretettel Clara Lówy OKLAHOMA CITY, Ok. Nagyon köszönöm, hogy lapjukkal felkerestek. Eddig csak a "Chicago és környéke" c. újságot ismertem, amit itteni magyar barátaimtól kapok meg időnként olvasásra. A küldött térkép nagy Örömet szerzett úgy nekem, mint a férjem­nek. Köszönjük szépén. Lapjukat érdekesnek tartom, szép magyarsággal irt anyagot közölnek. Kicsit keveslem az otthonról szóló híranyagokat. Másokkal ellentétben., én fölöslegesnek tartom az angol nyelvű oldalt. Aki nem tud egy "vegyes" családban magyarul, annak az az egy oldal kévés. Nekem (és gondolom a többi magyarnak is!) pedig hiányzik az arra az oldalra irható magyar szó. Elnézést kérek, de az én véle­ményem szerint az Amerikai Magyar Szó is legyen teljes terjedelemben igazán magyar szó! További munkájukhoz sok sikert es jó egészséget kívánok. i , Csanak Rozalia TEXAS. Megkaptam ma kedves meglepeté­süket, a szép Évkönyvet. Igazán ajándék, mert a születésnapomra érkezett. Nagyon köszönöm. Itt küldök egy cimet, legyenek szívesek küldeni egy Évkönyvet a barát­nőmnek is. Ö is egyedül van, min én. Lap­jukat mindig várom, mert szeretem és örömmel olvasom. Ónodi Maria TOMS RIVER, N.J. Kérdésükre, hogy mit gondolok az angol oldalról csak annyit, hogy nem tudok angolul olvasni, megmaradtam magyarnak, igy öregedtem meg, de lapunkat nagyon szeretem. Paul Miszlay MAGYAR UROLÓGUS Dr. George Klein Cornell-diplomás RENDELŐK: 120 East 79th St., New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: O Prosztata problémák • Vasectomy • Húgyúti fertőzések • Impotencia O Vesekő O Vese- és hófyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk VIKENp HÁZASSÁGOK Amikor a 24 éves Anne Walker házassá­gon kívül megszülte első fiat, környezete nem lepődött meg különösebben. St. Louis keleti városrészében, ahol Anne el, a leg­több lány már középiskolás korában anya lesz, s minden harmadik fekete no egyedül neveli a gyereket. A csonka csaladok szapo­rodó száma olyan jelenség, amit az ameri­kai szociológusok évek óta aggodalommal vizsgálnak, az okokat illetően azonban megoszlanak a vélemények. Az Egyesült Államok az egyetlen olyan fejlett tókés ország, ahol nem létezik a családi pótlék és a gyermekgondozás intéz­ményrendszere. Az amerikai állam jóléti szerepe ma szinte kizárólag a "welfare"- a szociális segély folyósítására szorítko­zik, azaz a szegénységi szint alatt elő családtagok némi készpénzt és élelmiszer- jegyet kapnak. Ez azonban gyakorlatilag családellenes, és minthogy elsősorban az egyedülálló anyákról igyekszik gondoskod­ni, eleve különélésre ösztönzi a szülőket. Részben erre vezethető vissza, hogy ma az USA-ban az újszülöttek 20 százaléka házasságon kívül jön a világra, a fejetek­nél ez az arány pedig meghaladja a 40 százalékot. Ha ez a tendencia folytatódik- mondjak a szociológusok - az évtized vegere szociális segelyre jogosult lesz minden harmadik kiskorú. A munkaképes korba kerülő fiatalok, különösen a hátrányos helyzetűnek induló fekete férfiak - mivel nehezen tudnak elhelyezkedni - kockázatosnak tartják a családalapítást. Ugyanakkor a fiatal nők a korai anyaság révén akarnak kitör­ni, s szülésben látják az egyetlen megol­dást, s minthogy számíthatnak a magányos anyákat megillető szociális segélyre, bát­rabban vállaljak a gyermeket. Elterjedt tehat a hétvégi vendégapa es vendegférj gyakorlata, vagyis a partnerek szabadnapi együttélése. Az utóbbi 15 évben az Egyesült Államok­ban megkétszereződött a csonka csaladok szama, igy korántsem az együttélés bár­milyen formájának térhódításáról van szó, inkább a magányosok táborának növekedé­séről. Ezen belül is figyelemreméltó, hogy a házaskorú, egyedül élő nók 4 millióval többen vannak, mint az egyedülálló feriak. Ez a körülmény eleve korlátozza a válasz­tékot. Egy közelmúltban készült felmérés szerint 100 huszonöt, huszonhét >esztendős fehér nö legfeljebb 77 hozzáillő férfit talál, mig 30 év fölött mar csak 62 férfira korlá­tozódik a választék. Egyes vizsgálatok, amikor a házasságok csökkenő számának okait keresik, egyeb társadalmi változásokra is rámutatnak. Az amerikai nők, akik az utóbbi években kezdtek csak tömegesen dolgozni, "igénye­sebbé" váltak. Az alárendeltség megszűné­se a saját érvényesülés reményében - főleg az értelmiség körében - a nók egy része arra a következtetésre jutott, hogy cél­szerű megfordítani a sorrendet: előbb a tanulás, a karrier, s aztán az esetleges házasság. Addig tartós, vagy alkalmi part­ner, de kötelékek es elkótelezettseg nélkül. A legfrissebb felmérések azonban arra utalnak, hogy a házasságon kívüli együttélés sem problémamentes. Az AIDS-tÓl való félelem mind több nőt és férfit újfajta szexuális önmegtartóztatásra sarkall. Csák Elemér (New York) ÚJÍTSA MEG ELOFIZETESET Kutya esemeny Lusztig Imre riportja Szokásommá vált a korai felkelés és ezt magammal vittem Tucson, Arizonába is, ahol meglátogattam fiamat, Róbertét. Lakásuk közelében van egy park, annak középén egy to, es a to korul egy sétány. A tó kerülete kb. egy fél mérföld. Itt sétál­tam hat napon át, minden reggel négyszer. Február 24-én reggel 8 óra körül napi sétám alkalmával két kutyát láttam a tóban úszkálni. Megálltam a sétányon, amely vagy 100 lábra volt „a tó partjától és figyel­tem a kutyákat. Ok (mármint a kutyák) engem vettek szemügyre. Kijöttek a víz­ből es rohamléptekkel jöttek felem. Hatal­masok voltak és úgy tűnt fel, mintha pit bull kutyák lettek volna, melyeket gyilko­lásra nevelnek. Ott álltam a sétányon és rémülve vártám a kutyák támadását. Gazdájuk még nálam is rémültebben szaladt utánuk, ordított rájuk, de azok rá sem hederitettek. Minél jobban ordított, annál gyorsabban közeled­tek felem. Nos, gondoltam, itt Tucsonban nem ér emberi támadás, csupán e vad kutyák fog­nak szétmarcangolni. Már láttam magamat mentókocsiban és a kórházban. * Gondoltam, hogy ha ez hetven évvel ezelőtt történt volna, két lehetőség állt volna előttem: 1./ elszaladni (mert jó futó voltam, mindig a jobbszelső szerepet töl­töttem be a futballcsapatban); 2./ leleményes lendülettel távol tartani legalább az egyik kutyát, mig a kutyatulajdonos felmászik a lejtőn. Persze nem tudtam egyik lehető­séget sem alkalmazni, mivel már a 86. évemet taposom. Amig ilyen gondolatok foglalkoztattak, a kutyák hozzam érkeztek. Első dolguk volt lerázni magukról a tó vizet a nadrágom rovására, mely csurom vizes lett. Majd kinyitották szájukat, hogy megmutassak hatalmas es éles fogaikat. Közben farkukat csóválták, ami az én kutyatudományom szerint azt jelenti, hogy nem ellense^es szándékkal rohantak felém, hanem barátsag- kotésre. Lehet, hogy nyitott szájukkal azt is értésemre akarták adni, hogy "ime megijesztettük ezt az öreg bácsit", amit farkuk csóválásával akartak ellensúlyozni. Az a húsz másodperc, amig a kutyák hozzám érkeztek, nagyon, de nagyon hosszú időnek tűnt fel. Amint azonban az esemény barátságos hangulatban ért véget, elmond­hattam: "Minden jó, ha a vége jó!" BŐRGYÓGYÁSZ J. Baral, M.D. Dertnatoloaist______ I I \/ \rm rikai Borjog»as/ S/osetseg diplomas tagjí Bor es nemibetegsegek gyógyítása Hajátültetés '• Borrak operáció Collagen injekció ráncok ellen Ü|£mHEr|I AMERICAN DERMATOLOGY C LNTKR _ 210 j * ul!i_ I \Yv ^ M I 1 (212) 247-1700 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents