Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1988-01-14 / 2. szám
AMERIKAI Ára 50 cent Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Ént. u 2nd Class Matur Dec. 31.1952 undo the Act of Much 2. 1879. at the P.O. of N.Y. N.Y. Vol. LII. No- 2. Thursday, Jan. 14. 1988. 1 Second Class AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. Paid^t6 NBV YORK, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397. New York, N.Y. UNTA, ZUNDEL ES A HE NORA TORONTOI RIPORT TiUHITEK H SZEGEITEKRŐL Az 1956 óta ide vándorolt magyar honfitársaink nagy részenek, az óhazából hosz- szabb-rövidebb amerikai kőrútra ideérkezett magyarok közül csak kevésnek van a felületes benyomásokon kívül elképzelése az amerikai nép társadalmi viszonyairól. Eltérően a régebbi, a századforduló körül idevándoroltak tapasztalataitól, akiknek a legtöbbje nehéz verejtékes munkával tudta biztosítani megélhetését, az újonnan érkezettek nagy része, magasabb műveltsége révén, könnyebben helyezkedett el és gyakran messzemenő támogatást kapott különböző forrásokból. Ezek csak elvétve jutottak kapcsolatba az amerikai társadalom túlnyomó többségét alkotó kisjövedelmű vagy éppenséggel nélkülöző rétegekkel. Az óhazából ideérkezők legtöbbje csak az amerikai gazdasági élet csúcsteljesítményeit veszi észre, bámulva a szédületesen magas felhőkarcolókat, a ragyogó szállodákat, bérházakat, palotákat, zsúfolt áruházakat, a mesebeli ragyogást, kivilágított boulevardokat, az autók millióit. Az amerikai valóság másik oldalát ritkán veszik észre. Ennek egyik következménye, hogy nagyon sokan, olyanok is, akik lapunk olvasói és akiknek tájékozottabbaknak kellene lenniük, meg vannak győződve, hogy itt, ha nem is dúsgazdag mindenki, de a többségnek ezernyi lehetősége van jól fizető állásra, modern lakásra, gyermekeinek egyetemi végzettségre, stb. Lapunk, mint a valódi élet krónikása, mint a társadalom magara hagyott tagjainak szószólója, állandóan igyekszik hiteles képet rajzolni, hogy annak alapján az olvasók megérthessék társadalmunk problémáit. Ezért foglalkozunk időnként a szegénysorsuak, az idős polgárok, a hajléktalanok sorsával. Erre viszont a "jól értesültek" gyakran kézlegyintéssel válaszolnak: Amerikában mindenki jól élhet, ha dolgozni akar; csak azok nem dolgoznak, csak azok munkanélküliek, csak azok szegények, akik lusták, akik nem akarnak dolgozni. Azoknak, akik igy gondolkoznak, figyelmébe ajánljuk - ha mar a mi érveléseinket nem hajlandók elfogadni - azt az Összefoglaló felmérést, amelyet a harmadik legnagyobb folyóirat, a US News and World Report jan. 11—i száma közölt. Ha azt figyelmesen átnézik, akkor talán meghallják az átlagos > amerikai szívdobogását, panaszát, problémait. ** A beszámoló érdekes visszaemlékezéssel kezdődik. Kb. 20 évvel ezelőtt két titkos rendőr, az elnök testőrsegének tagjai, kereste fel Kentucky állam egyik legszegényebb falujának, Ineznek egyik fából Összetákolt kunyhójában Tom Fletchert és tájékoztatták őt arról, ho^y néhány óra múlva az USA elnöke személyes látogatást fog tenni nála és ott jelenti majd be hivatalosan a "Szegénység Elleni Háború” (War on Poverty) megindítását. Es valóban, néhány óra múlva megérkezett az elnök autókaravánja, több tucatnyi detek- tivvel, újságíróval, tanácsadóval. Kilépett az elnök az autóból, hosszasan rázogatta az amuló Fletcher kezét, miközben felesége, Ladybird barátságosan beszélgetett a szomszédság asszonyaival. Fényképezőgépek kattogtak, tv-kamerák berregtek. (folytatás a 8. oldalon) "Olvasta a hirt?" - kérdezte az iró-újság- iró, miután helyet foglaltunk a hagyományos angolszász légkört sugárzó torontói Windsor Arms hotel éttermének sarokasztalánál. "Tegnap letartóztatták az ón egyik honfitársát. Igaz, százezer dollár óvadék ellenében szabadlábra is helyezték azóta." Bár tudtam a Finta-ügyról, nem ez állt érdeklődésem középpontjában, mégis, újra meg újra szóba került, olykor együtt egy másik üggyel, a német Zundelével. * Túlzás lenne azt mondani, hogy a hetvenhat eves magyar és a negyvennégy éves nemet tevékenysége elsöprő érdeklődést kelt Kanadában, az viszont tény, hogy immár évek óta témát adnak a lapoknak, s az archívumokban és a bíróságokon mind vastagabb a dossziéjuk. Miről is van szó a két perben, s egyáltalán ósszekapcsolhatók-e, van-e közük egymáshoz? De ez nem is fontos. Akadt azonban valaki, egy elszánt, szenvedélyes asszony, Sabine Citron nevezetű, aki kapcsolatot teremt a két ügy között, minthogy mindkét esetben megtorlást, büntetést követel az úgynevezett kanadai holocaustbizottság, hivatalosan a Nácizmus Üldözöttéinek Kanadai Szövetsége nevében. A Finta-ügy újratárgyalása december 18-án kezdődött meg, Zundelé pedig január 4-én folytatódott. Terjedelmi okokból lehetetlen az előzmények részletes és teljes ismertetése. A lényeg: Finta Imre csendőr századosként irányítottá 1944 tavaszán-nyarán a szegedi gettóba zárt zsidók bevagoni- rozósát, német koncentrációs táborba Washingtont teljesen megbénította a január eleji nagy havazás. Képünk egy ottani hajléktalant mutat téli "menedékhelyén". , . , , « , szállítását. Allitasa szerint nem tudott az uticelról, az üldözöttek várható sorsáról, s kemény fellepesevel csupán lehetőséget teremtett ahhoz, hogy mentse az embereket. Harminc zsidót szöktetett meg - jelentette ki - es rejtegetett édesapja pincéjében. A túlélők ezzel szemben kegyetlen magatartásának emlékeit idézik. A nepbirőság Fintát - távollétében- főbüntetésként ötévi kényszermunkára ítélte. Ekkor ö már Ausztriában tartózkodott, miután egy évet amerikai fogságban töltött, majd 1950-ben Kanadába érkezett. Vendéglős, mulatótulajdonos lett, s szívesen fényképeztette magát együtt a művészeti és a politikai élet hirességei- vel. í ,, \t ii Az erzelmek kulonbozo eredetűek. A holocaust-bizottság a holtak nevében emel szót, de akad, ugyancsak magyar származású zsidó újságíró, a Menora cimú lap munkatársa, aki - már evekkel ezelőtt a Toronto Sun cimü lapban - Finta védelmére kelt, mondván, hogy "akit távollétében a magyar népbirőság mindössze bt évre ítélt, arról bízvást feltételezhetjük, hogy ártatlan." S itt vissza kell térnem a vacsoraasztalhoz. "Nehéz szívvel jelentek ki ilyesmit- igy a kolléga -, de osztom azoknak a jogászoknak és nem jogászoknak az álláspontját, akik ügy vélekednek: inkább száz bűnös maradjon büntetlen, semmint, hogy egyetlen artatlan embert Ítéljünk el igazságtalanul." Ez a gondolat már elvezet Ernst Zundel ügyéhez. Kora is jelzi - utaltam ra: 44 éves - nem volt, nem lehetett köze a nácizmus rémtetteihez. Kanadában él ugyan, de német állampolgár, s az itt otthonra talált több mint százezer honfitársa korántsem Örül fellépésének. Zundel Írásaiban Auschwitzot nemes egyszerűséggel "üdülőtábornak" minősíti, s megkérdi: "Valóban elpusztult hatmillió?" Kulisszák mögötti nemzetközi összeesküvésről ir, s törekvése az, hogy "nemet aspektusból" világítson rá arra, amiről a második világháború óta a világ "ellenérdekű információkat kapott." Nyilvánosságot, nyílt vitát követel. Ami a dolog jogi részét illeti, mindkét ügyben elhúzódó bírósági procedúrára számíthatunk. S amint a kanadai németek java része nem örül Zundel fellépésének, úgy az ott élő zsidó származásúak körében sem örvend egyöntetű népszerűségnek Sabine Citron asszony. S elsősorban nem a nyugalmukat féltik, hiszen azt nem érzik igazán veszélyeztetve. Sokan a még épphogy behegedt sebek felszaki- tását érzik feleslegesnek, többen pedig (folytatás a 2. oldalon)
