Amerikai Magyar Szó, 1988. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1988-03-03 / 9. szám

8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 3. 1988. Szigethy Gábor Sobri Jóska Londonban 3. .1 i Szivet melengető portré: Sobri a nagyszi­vü, Sobri a nők bálványa, Sobri a kiszámít­hatatlan: egyik nap kirabol Pest környéken egy kastélyt, másnap Pozsony mellett foszt ki egy előkelő és gazdag utazót, Sobri a szegények jótevője, Sobri a titokzatos - Londonban, társaságban, társalgás közben, kandalló mellett teát kortyolva mindez roppant izgalmasan, érdekesen hangzik. Finom leánykák bájosan könnyeznek a meg- hatódottságtól, komoly lordok a távoli magyar puszták betyárkirályárol meren­genek, előkelő asszonyaiknak az jár a fejé­ben, mit tennenek, ha lovon rabolná el okét a betyár - s még akit kevésbe foglal­koztatnak e furcsa ország utonalló-históriai, az is elismeri, egyszer talán meg kellene látogatni e különös magyar birodalmat, ahol lovagiasak a haramiák, tábornoknak öltöznek a betyárok, akiknek rablott csók­jaitól elájulnak a lányok, s feltehetően nincs igazságszolgáltatás, mert köd előt­tem, köd utánam, a fosztogatok mindig büntetlenül odébbállnak. Ennivaló viszont akad bőven, hiszen minden Sobri-tórténet- b'ól kiderül: valahol valakik mindig éppen nagy lakomát csapnak, amikor a haramia­vezér kéretlenül beállít, s letelepszik a dúsan terített, étkektől roskadozó asztal­hoz - rablas előtt jóízűen vacsorázni. És akkor még a puszta ékességéről, a délibáb­ról szó sem esett! Mondhatnánk: kicsit színes, picit túl­rajzolt, dei nem ellenséges irói ábrázolása szép országunknak, kackias betyárjaink­nak. Robin Hood végtére az angol közgon­dolkodás mesés hőse, s ha a mi Sobrinkat hozzá hasonlítja, jó értelemben dobogtat­ja meg az angol iró honfitársai szivét. Igaz, Robin Hood sok-sok évszázaddal koráb­ban élt, Sobri meg a minap rabolta ki egy gazdag utazó hintóját, nem is oly messze Bécstöl. Robert Gleig sem hagyja ezt szó nélkül, s bár tapintatosan, de megjegyzi: "A civilizált Európa bármely másik pont­ján..." Szóval a civilizált Európában azért ma már nem szokás lelkesedni az utonállő- kert, még ha a rablott kincsekből nagylel­kűen segélyezik is a szegényeket. Ne felejtsük: Gleig könyvét 1839-ben Angliában olvasták, a civilizált Európában, s a civilizált angoloknak jó esetben e könyv érdekes beszámoló volt a civilizálatlan Európáról. JÓ esetben; mert gondolhatták azt is: nem a civilizált Európában, hanem a barbár Ázsiában járt honfitársunk olyan távoli vidéken Európa peremén, ahol por­felhővel takaródzik a puszta és a betyár, s ahol ma olyan az élet, mint hatszáz év­vel ezelőtt volt a kö'dös Angliában. A Lajtán túl - mondtuk mi, magyarok, s arra gondoltunk: az ellenséges Bécsben; a Lajtán túl - fanyalogtak a kamarilla elő­kelői, s riadtan emlékeztek a barbár Hun­gáriában töltött hivatalnokéveikre. Londonból tekintve Kelet felé már Bécs is meglehetősen közel van Ázsiához, kies hazánkról nem is beszélve. Mint az Ezer­egyéjszaka, olyan szép és szórakoztató a mese - anglikán füleknek különösen - a katolikus papot megleckeztetö, kifosz­tó Sobriróí. folytatjuk A RIÓI KARNEVÁLNAK a végleges adatok szerint 198 halálos áldozata van, s a vigalmak idején több mint 12 ezer embert szállítottak kórházba Rio de Janeiroban. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT KURCZ BÉLA (BUDAPEST): »# ÖREG ÓRÁK DOKTORA A járókelők meg-megállnak a kirakat előtt; napjában sokan böngészgetik azt a rengeteg érdekességet, ami az üveg mögött látható. A sok-sok régiség mágnes­ként vonzza a tekintetünket. A papir- irószer kereskedés es a női kozmetikai szalon közé ekeit kis üzlet cégérén ez olvasható: SASDI ÓRA Mt) VÉS. Alapítva: 1908. Bent, az ódon hangulatú, régi búto­rokkal berendezett, galériás kis üzlethe­lyiségben mintha megállt volna az idő. Ä falon kórbe-kórbe rengeteg bekerete­zett oklevél, megsárgult fénykép dísze­leg, tanúskodva a múltról; gondos rendben Őrzött oramúves szerszámok ébresztenek tiszteletet a látogatóban a kétkezi míves munka iránt. Lázas foglalatosságban találom az ipar kiváló mesterét, a 77 esztendős Sásdi Tibort, aki édesapja nyomdokain halad: szakmáját, az órásmesterség olthatatlan szeretetét, s a bevezetett üzletet is tóle örökölte. Ötven esztendeje, 1938-ban tett mestervizsgát. Alapítása óta, immár 40 esztendeje tagja a Kisiparosok Országos Szervezetének. 1979-ben lett nyugdíjas, de műhelyét nem zárta be, a rollót nem húzta le végleg, hiszen a munka az élete. Alacsony, törékeny, vézna kis ember, aki fölött nem múltak el nyomtalanul . a nehéz évek, évtizedek. Fehér köpenye kikeményitve, ropogósra vasalva. Mente- getődzik a szemüvege miatt, mivel majd 60 éves koráig nem volt ráutalva pápa­szemre: szabad szemmel dolgozott. Nem lepődik meg, hogy írni akarok róla, abból az alkalomból, hogy éppen 80 esztendeje nyitotta meg a család óramühelyét a Jó­zsefvárosban. Elbüszkélkedik vele: készült már őróla tévériport, s számos ujsagki- vágást is őriz emlékei kozott. A szakmá­ban tekintélynek, korelnöknek számit. 0 az öreg órák doktora. Amelyik ósdi időmérő szerkezettel a többi órás már nem boldogul, a vevőt az öreg Sásdihoz küldik, a Baross utcába. Amikor életéröl faggatom, nem rejti véka alá a háború alatt megélt sok szen­vedését, mint ahogy azt sem, hogy öreg korára magára maradt, mint az ujja. Mun­kaszolgálatosként megjárt jónéhány had­színteret, úgy Erdélyben, mint Ukrajnában; a főváros német megszállása után pedig Mauthausenbe deportálták, ahonnét 1945. május 25-en tért haza: tizenegy bajtár­sával Sopronig gyalogoltak, ott vette fel Őket egy orosz katonai szerelvény. 1945 nyaran apjával együtt hoztak rend­be a műhelyt, s ott folytatták a munkát, ahol a háború alatt abbahagyták. Mivel alkatrészt az idő tájt szinte lehetetlen volt beszerezni, a mesterek rafinériáján, Most mar vehet 5-től 30 éves használatra lakást vagy házat Magyarországon anélkül, hogy külföldi állampolgárságát és jogait feladja Hívja a magyarországi eladási szerv USA képviselőjét részletes információért Retur Realty Corp. 350 Fifth Ave. Suite 5620 NEW YORKjN.Y. 10118 Tel: (212) 695-2245, este: (718) 793-7093 s kézügyességen mult, hogy mit mivel tudtak pótolni. Amikor átvette édesap­jától a stafétabotot, az 50-es években mint társadalmi aktíva intézte az órás­szakma ügyes-bajos dolgait. Az államosí­tások során például az ügybuzgó hivatal­nokok még azokat az órákat, ékszereket is lefoglalták, amelyeket a lakosság hagyott ott javításra a műhelyben. Ezt visszakö­vetelni - a megrendelők jogos felháboro­dásának engedve - nem volt könnyű fel­adat. Sásdi Tibor az iparosok kulturális életének szervezéséből ugyancsak akti­van kivette a részét. Hosszú évekig volt az óras-szakosztály kulturfelelóse, propa­gandistája. Rendszeresen szervezett mű­soros estéket, amelyeken a hivatásos művészek mellett szereplési lehetőséget kaptak az amatőr színjátszók, előadók is. 6 maga például operaáriákat énekelt. De ez is már a múlté. Az óra körbejár.-Látom, még az ajtóra is kiírta: kvarc­órával nem foglalkozik!-Az nem órás, hanem műszerész munka - mondja dohogva. - Elemet cserélni nem nagy kunszt! Jobb szeretek faliórát, asz­tali vekkert, antik csecsebecsét, vagy zsebórát javítani. Behoznak ide egy fali­órát "döglötten", s micsoda öröm, ha újra életre tudom kelteni a szerkezetét, hogy aztán tovább szolgálhassa az embereket, s mérje az időt, amelyről Berlioz, a nagy francia zeneszerző úgy vélekedett: "Áz idő, mondják, nagy tanítómester. Csak az a baj, hogy megöli a tanítványait." Negyven-ötven éve visszajárnak hozzám a kuncsaftok, még Erdélyből, Csehszlová­kiából is jönnek. A vevők hetven százaléka idős ember. Ragaszkodnak zsebórájukhoz, a regi, szivükhöz nőtt időmérő szerkezetek­hez. Azokat is meg kell gyógyítani valaki­nek! De manapság a fiatalok körében is divat - nosztalgiából - a zsebóra.-A kirakatban hirdeti: svájci alkatré­szekkel dolgozik!-Hát persze! Svájcban évszázados hagyo­mánya van az óragyártásnak. Nemrégi­ben egy Schaffhausen zsebórát hoztak javításra, s életet tudtam bele lehelni, mert volt meg régről ebbe való hajszál- rugóm. Apám szerelmese volt az alkat­részeknek - mondja, s mutatja, hogy kis orvossagos fiolákban őrzi katonás rendben ezeket a kincset érő, óra-életmentő apró­ságokat, "mütyüröket". Büszkélkedik vele, hogy levelezésben áll a nagy óragyárakkal; a borítékokon ilyen feladók olvashatók: Longines, Omega, Doxa, Vacheron... Megtelik a szeme könnyel, amikor szó­ba kerül, hogy bizony nincs senki, aki át­vegye, tovább vigye az üzletet; ez a leg­nagyobb szívfájdalma.-Lassan kihal ez a szakma is! - panaszol­ja. - A fiataloknak nincs se türelmük, se gyakorlatuk a régi szerkezetek gyógyí­tásához. Divatba jöttek az olcsó órák, amelyeket, ha meghibásodnak, egyszerűen el lehet dobni. A drágát meg nem lesz, aki megjavítsa!-Pontos ember?-Természetesen! - kéri ki magának. Anélkül nem órás az órás. Hozzám nem kell ötször ide fáradni, hogy végre kész legyen a javítás.-Milyen adottság kell ehhez a szakmához?-Jo szem, sok türelem, biztos kéz. Ne­kem ma sem remeg a kezem. Nem dohány­zóm, alkoholt nem fogyasztok, a szakmának élek. Utazni viszont szeretek, az a szen- vedélvem...

Next

/
Thumbnails
Contents