Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-09-10 / 33. szám
Thursday, Sep. 10. 1987. 3. AMERIKAI MAGYAR SZO jóslás a 2000. Évre A Louis Harris véleménykutató intézet a jövő század egészségi eredményeiről előrevetett jóslásokról kérdezett ki 227 világszerte ismert kutató orvostudóst. A jövőbe:: tekintő tudósok olyan meglepő, de valószínű dolgokat jósolnak, mint a fülbe beoperálható hallókészülék, védőoltás bizonyos rákbetegségek ellen es egyes betegségek kiküszöbölésé. A legérdekesebb jóslások a 2000. évre: A legvalószínűbb, hogy nem lesz többé AIDS es kanyaró, azt következően a polió, a malária, a hepatitisz és a rák is eltűnik az emberi betegségek közül. Az orvosok a rakesetek kétharmadát képesek lesznek meggyógyítani és védőoltás is lesz bizonyos fajta raktipusok ellen. Az évi több, mint 70.000 koszorúér bypass-operáció helyett más eljárásokat és vérrögoldo gyógyszereket alkalmaznak. A hagyományos lélekgyógyászat úgyszólván teljesen megszűnik, mert a gyógyszeres kezeles sikeresebb lesz. A fertőző betegségek leküzdése terén legnagyobb eredményt a tífusz és hepatitisz gyógyításában érik el. Elterjedtebbek lesznek az emberi pótszervek, mint a beoperált hallókészülék, gyogyszeradasra beoperált automatikus pumpa, mesterséges vér- és csontbankból csontbeültetes. A közönséges nátha azonban a tudósok szerint még akkor is gyógyíthatatlan lesz. A kétfejű malacka "Csillag esik, föld reng, Jött éve csodáknak—" Arany Janos A Reuter hírügynökség tudósitója jelenti Budapestről, hogy >e^y tatai termelőszövetkezeti farmer kocaja tiz rendes malacka mellett egy kétfejű malacot (szilit. A különös teremtménynek a tudósítás szerint két szája, két nyelve, négy szeme, de sajnos, csak egy agyveleje van. Miután szegényke nem tud nyelni, egy szalmacsóva segítségével etetik. A furcsa malacka pontosan egy f nappal az augusztusi csillaghullás előtt érkézétt meg Magyarországra, mint ahogyan azt nagy költőnk, Arany, meg is irta a csodakn 1 Mi magyarok eddig csak kétfejű sasokról tudtunk, ami a mi dicsőséges Habsburg királyaink címerét ékesítette. De azt sohasem tudatták velünk, hogy annak a csoda sasnak hány füle és hány agyveleje volt. El tudjuk képzelni, hogy az óhazai honfitársunk, akinek ez a kétfejű malaca szüN.Y. A MAGÁNYOS NŐK VÁROSA " Szakmai sikereket érnek el, csinosak, jól öltözöttek, mégsincs állandó partnerük. A 13 milliós New Yorkban kétmillió magányos né el. Manhattanbe - a város szivébe) - nem csaladot alapítani erkeznek a képzett, már nem túl fiatal nők, hanem karrierről almodnak. Remélik, hogy érdekes emberekkel találkoznak, s ettől színesebb lesz az életük. Kétezer étterem, mozik színházak, kiállítótermek és múzeumok százai kínálkoznak az időtöltésre vágyóknak. A nagyvaros csalóka zsongásában a magányos nők azzal áltathatják magukat, hogy nem is olyan elhagyatottak. Van, aki kutyát vesz és sétáltatás közben a többi kutyással köthet ismeretséget. "Nem, nem vagyok egyedül, olyan sok programom van, hogy boldog vagyok ha egy nyugodt estét otthon tölthetek." Ismerős megfogalmazas? Bár lehet, hogy csak önamitás... Dale Gavin 40 éves, gazdasági újságíró. Tiz évvel ezelőtt meg remélte, ho^y egyszer majd csak férjhez megy, s talán gyerekei is lesznek. Amikor feladta a reményt, vett egy kutyát. Faith Rubenstein 25 ev körüli számítástechnikus. "New Yorkban könnyű ismeretséget kötni, de igazi barátra lelni majdnem lehetetlen - panaszolja. Mindenki magával van elfoglalva, a fennmaradásuk, a sikereik érdekeben hajszolják magukat az emberek. Este a fehér asztalnál is üzleti tárgyalásokat folytatnak, hétvégeken meg örülnek, ha kiszabadulnak a városból." Faith a filmszakmába szeretne betörni, azaz Ö is beáll a karrierhajszába. A két new yorki no - elmagányosodásának jellegzetes szakaszai már kirajzolódtak: az idősebb beletörődött az egyedüllétbe, a fiatalabb egyelőre önmagával van elfoglalva, és elhessegeti a felhőket. A szakmai előrejutás és a család utáni vágy közötti ingadozás természetesen megtalálható minden magányosan élő nagyvárosi no körében, de - sehol sem rohannak úgy el egymás mellett az emberek, mint New Yorkban. Lisa Robinson, a tipikus, egyedüléló, harmincas New York-i. Megszokott hétköznapja: reggel hatkor á kutyájával kocog a Central Parkba, majd lezuhanyozik, kikészíti az arcát, hirtelen bekap valamit reggeli helyett, kiskosztümbe, tornacipőbe bújik. (A magas sarkú cipőt a táskájában viszi.) Lisa művészeti tanácsadó, cégeknek, tehetős orvosoknak, módos embereknek ad ötleteket, hogy milyen műtárgyakba fektessék pénzüket. Ebédidőben a "Health Club"-ban ahol nagyon sokan vannak biciklizik, vigyáz az alakjára, az erőnlétre. Visszafele vesz egy salátát, (mártás nélkül készíti el, mert az hizlal,). Munka végeztével pici rúzst tesz a szájára és kiállításra rohan. Nem gyönyörűségből, hiszen ez is( az üzlet része; cseveg a jelenlevőkkel, tájékozódik. Tizenegy óra körül er haza. Egyetlen öröme, hogy a kutyája boldogan csaholva fogadja. Eszik egy kis fagylaltot, kinyitja a tévét. A franciaágy másik fele hónapok óta üres. A boldog házasságra vonatkozóan Lisa kilátásai egyáltalán nem rózsásak. A Newsweek hírmagazin közzétette a Harvard é^ a Yale egyetem tanulmányát a felsőfokú végzettségű nők férjhézmenési esélyeiről. Harmincevesen minden ötödik nő talál társát, öt evvel később minden huszadik. "Negyven esztendősen negyven nő közül már csak egynek sikerül férjre találni. Lisa Robinson és milliónyi sorstársa megpróbál nevetni helyzetén. Kedvenc viccük: "Egy férfi kiszabadul a börtönből, s egy idősebb lánnyal akarja tölteni az estét. , Az anya fogadja, hellyel kínálja a vendéget és puhatolózni kezd: "Mi a foglalkozása?" - "Most jöttem a börtönből" - válaszolja a férfi. "Óh és mit követett el?" "Megöltem a feleségemet." Mire a mama: "Hála Istennek! Ezek szerint nőtlen..." A társadalmi biztosítás csökkenti a deficitet A Reagan kormányt támogató politikai körökben és hírlapokban az ország deficitjét úgy állítják be, mintha a társadalmi biztosításnak is volna valami köze az eladósodáshoz és költségcsökkentések között a társadalmi juttatások korlátozását is szükségesnek ^ tartják a költségvetés kiegyensúlyozásához. A tények ezt teljesen megcáfolják. A társadalmi biztosítás soha sem volt letett, töpreng, mit is csináljon vele. Cali- forniában éppen most szereltek le a Ripley múzeumot, amelyben ilyen világcsodákat állítottak ki. Talán világk’órüli útra indul a malackával! Ezen a körúton esetleg jelentékeny mennyiségű konvertabilis valutát szerezhetne, ami éppen nem ártana a magyar közgazdaságnak! és soha sem lesz az oka a szövetségi deficitnek. A társadalmi biztosítás ebben az évben, számítások szerint, 15.6 milliárd dollárral többet fog bevenni, mint elkölteni. A kongresszusi költségvetési hivatal (az Office of Management and Budget) és a társadalmi biztosítási rendszer statisztikai tanulmányainak jóslása szerint a S.S. re.zervája még tovább növekszik. Előrelátható bevétele az 1987-re 229.8 milliárd dollár lesz^ ami 15.6 milliárd többletet jelent. Jó'vo évre a többlet 31.1 milliárd, és 1989-re 40.5 milliárd dollár lesz. Mire az 1990 év elérkezik, a többlet 54.8 milliárd dollárt fog elemi. Ezek az összegek a szövetségi deficitet csó'kkenteni fogják. (A számadatok a Villers Foundation "On the Other Side of Easy Sreet" kiadványából erednek.)
