Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-07-23 / 29. szám
12. Amerikai magyar szó Thursday, July 23. 1987. APÁM Most, hogy elérkezett a vakáció ideje, reggelenként izgatott szülök viszik kézen fogva szintén izgatott gyermeküket a munkahelyre, mert nincs hová tenniük. Már a kapu előtt megkezdődik az ismerkedés, "nahát, ez a te fiad?", "aztán mi leszel, ha nagy leszel?", "na várj csak, adok neked valami érdekeset", mondják csupamosoly kollégák és kolléganők, s kikapva a gyereket anyjuk kezéből, viszik irodáról irodára. Délutánra ugyanez a gyerekhad összefirkált pénztárszalaggal indul haza, kihúzó tollal, filcszinezte füzetlapokkal, zörgő gémkapcsos dobozokkal, es üzemi híradók telnek meg lelkes cikkekkel, mennyi gyerek szokja a munkahelyi légkört, ismerkedik a munka édes izével; lehet, hogy ók lesznek az utánpótlás? Milyen jó, milyen jo. Soha nem értettem, mi a jo abban, ha egy gyerek láthatja a szüleit munka közben. / l Az en apam csak egyetlenegyszer vitt be a munkahelyére, hosszú, keskeny iroda sarkába ültetett, es azt mondta: játssz. Van itt toll, papír, az Ascotan számolni lehet, felhívhatod anyádat is telefonon, csak a fiókokba ne turkálj. De nekem nem volt kedvem játszani, én az apámat néztem, amint szórós, erős karját valami műszaki rajzra fekteti, s időnként megcsóválja a fejét. Ahogy a telefonkagylóért nyúl, ahogy halkan, de határozottan válaszol, időnként utasít, holnapra ezt kéri, holnaputánra meg amazt. Mily erős, hatalmas az én apám, talán a leghatalmasabb. És akkor egyszer csak belépett Sasdi. Ez a Sasdi az apam főnöke volt, soha nem láttám ot, de ismertem, mint a tenyeremet. Apám hosszú vacsoraidőket szentelt neki, "Sásdi ma azt mondta", "Sasdi ma ideges volt", "Sásdi ma le akart tolni, de ne féljetek megmondtam neki a magamét". Hosszan és hangtalanul nevetett apám a leves fölött, mekkora baromságot kért tóle Sásdi, de ő nem hagyta magát és megmondta neki, hogy amit kér, az baromság. Töpörödött kis ember volt Sasdi a képzeletemben, aki rendre meghajol apám előtt. No, ez a Sásdi úgy rúgta be az ajtót, s ugrott apám Íróasztalához, mint valami duvad, közben fel sem nézett, egyből egy rajz kellős közepére bökött, s reked- tes/indulatos hangon azt mondta:-En nem ezt kértem, én egészen mást kertem. Ez nem munka, ez egy nagy drekk. S ledobta a rajzot apám elé. Apám csak ült, s amit még soha nem láttam, lassan elvörösödött, az orrával babrált, két fülét furcsán átvilágította a fény, majd zavartan magyarázkodni kezdett. Am ekkor Sasdi észrevett engem.-A te fiad? Htívó’s, nyirkos tapintása volt Sásdinak, erzem meg most is a fejboromon, erős dioptriás szemüvege hatalmas barna golyókra nagyította szeme bogarát - összerázkódtam.-Jól van - mondta erőltetett hangon, majd otthagyva a rajzot apam asztalán, távozott.-Na, mi volt apádnál? - kérdezte este anyam; nem válaszoltam. Próbáltam az Ascotára, színes tintákra, fényes irodai kapcsokra gondolni, de csak apámat láttam magam előtt a sárga Íróasztalnál, furcsa, görnyedt pózban. Mint mikor épp felállnánk tisztelettudóan elöljárónk előtt, de az hanyagul leint, hogy "maradjon Számtan, mértan, fizika, Zérus Jancsi tanítsa - úvöltjük kórusban, mi a hetedik bé. így: tanítsa -, bár már hallottunk egyet- mást a -suk, -suk ragozásról, csak (erre áll rá a szánk, nekünk, taplófűlú palócoknak, ahogy egy, az Alföldről hozzánk származott tanárunk nevez bennünket. Aztán hirtelen csihadni kezdünk, mert az ablak alatt feltűnik Zérus Jancsi, azaz Demény János tanár úr görnyedt alakja, hóna alatt az elmaradhatatlan Koguto- wicz világatlasszal. A számtan-mértan- fizikán kívül ugyanis még földrajzot es biológiát is tanít ebben a szaktanárhiányos iskolában, ahová, ki tudja miért, sokéves gyakorlat után középiskolából helyezték. A nullát tántorithatatlanul zérusnak nevezi - ami most, az ötvenes évek elején módfelett divatjamúltnak tűnik -, innen is a neve. Valamelyes csend támad, kezdődhet a magyarázat, ami nála mindig megelőzi a felelést.-Nézzétek, nezzetek, micsoda rettenetes térségek, amerre a szem ellát csak viz, csak viz. Aztán hetekig hajózol és még mindig csak a víz. Ez a Csendes-óceán. Két kezebe fogja a fejét, szent áhítattal nézi a térképet, egyre közelebbről es már mi is borzongunk.-Nézzétek, nézzétek! Jaj, tudjátok ti, hogy micsoda iszonyú mélységek vannak itt.. Itt, itt, ahol ezek a szörnyű kék csikók húzódnak. A Mariana-árok, meg a Fülop-árok. Azt sem tudjuk, hogy melyik a mélyebb, de hogy mind a kettő több mint tiz kilométer mély, az biztos.-Hát még a Horn-fok. Ott lenne neked nemulass fiam. Abban az éjjel-nappali viharban. A tizenöt-húsz méteres hullámok között. Képzeld el, hogy a Barátok temploma egy hajó. Abban ülsz te, és reszketsz és hallgatsz, dehogy üvöltesz, mint az előbb, csak rettegsz, mert a hullámok az egyik pillanatban az égbe kapnak, a másikban meg a pokolba sújtanak templomostul. Te pedig csak bújnál, menekülnél, de jaj^ nincs hova.-Szörnyű ez édes fiam - mondja, es a látomás súlyától fáradtan a szekbe ros- kad. ' | Zérus Jancsi, azaz Demény tanar úr es a többiek, gúnynévvel, vagy anélkül. P Idául doktor Veidner Tibor alias Cicero, ez a finom, roppant művelt ember, ö, aki midőn teljessé vált a káosz hatvannégy fős osztályunkban, s amelynek hátsó traktusában a túlkoros háborús évvesztesek télidon a friss disznótoros mellé egy-egy flaska nohabort is elszopogattak a déltáji órákban, tehát Cicero ilyenkor ennyit mondott halkan: kérem, vagy megszokunk, vagy megszökünk. A mámoros hátsó traktus ettől persze nem Csendesedett el. Cicerót viszont mindez nem akadályozta meg abban, hogy ne beszéljen úgy A néhai bárányról, hogy annak hatására fél éven belül többen az csak", az ember pedig belemerevedik a félbehagyott mozdulatba: nem is ül, de nem is áll, nem tudni óriás-e, vagy mulatságos törpe. Ez rég volt, apám változatlanul óriás a szememben, és nekem két iskolásgyermekem is van mar, de még soha egyiket sem vittem be a munkahelyemre, bármenynyire kérték. M. G. összes Mikszáthot elolvassuk. Mint ahogy Arany Toldijának álomallegóriájáról is úgy beszélt, hogy arra emlékezve vizsgáztam jelesre egyetemi szigorlaton, Fazekas Ludas Matyijéről pedig úgy, hogy amikor az ErdŐháton járok, ma is a Veidner tanár űr fakón szóló hangján idéződnek fel bennem a felülmúlhatatlan sorok: "Mar jobbára ledöntve hevert a címeres erdő Legszebb része; menő félen már a na_p: az ember Bárha dologtalan is, de az acsorgást is elunja: Mégsem jő sem az ur, sem az ács..." Vagy Zentai Feri bácsi, aki tényleg tanította nekünk a számtant és a mertant, de nem akárhogyan. Ennek a hihetetlenül szigorú embernek a csendmércéje a légy zümmögése volt. Fantasztikus testi erejével el is érte, hogy a legvásottabb túlkoros is mukkanás nélkül ülte végig az órát. Ezalatt pedig Feri bácsi mesélt. Meséi hose általában egy Hajdú Rókus nevű parasztember volt, aki élte a maga paraszti életét: gazdálkodott, adott-vett, földet, terményt, állatot. Ilyen ( név a mi vidékünkön nem léveúi, Hajdú Rókus története állandó érdeklődés mellett csordogált, és év végére a télen nohát vedelő tulkorosak is fújták, hány négyszögöl egy kishold, e^y magyar hold, egy kataszt- rális ho(ld; hány négyzetméter egy hold, egy hektár, egy négyszögöl. Mármost mit is akarok? Nem kevesebbet, mint pedagogusnap közeledtén az alig kimondhatót kimondani: mindannak fejében, amit kaptam, semmit sem adtam. Tudom én, hogy a legtöbb tanár tudva- tudatlan a Németh László-i elv jegyeben tanít: Soha ne várj köszönetét tanítványaidtól! Mit lehet még mondani? Sokan gondolják bizonyára: hol van már ez a tanárti- pus? Nos, lehet, hogy eltűnőben van, mint ahogy a gyerekek is mások. Ismereteim és mindennapos tapasztalataim alapjan mondhatom azonban, hogy ugyanolyan keményen es áldozatosan dolgoznak a mai tanárok is, mint ama hajdaniak. Ne akadjon hat torkunkon a szó, ha segíteni kell nekik, ha bátorítani kell őket, hogy tudjak: érdemes csinálni. Amikor jó sorom távol-keleti vidékekre, s ott is a Csendes-óceán partjára vetett és megpillantottam az irdatlan vizet, boldogan nyugtáztam: szakasztott olyan, amilyennek Demény tanár úr leirta. Csak onnan eljőve gondolkodtam el, vajon Ö honnan tudhatta, milyen is, hiszen soha még csak a közelében sem járt. A válasz persze egyszerű: igazi tanár volt. Hovanyecz László MAGYAR UROLÓGUS Or. George Klein Comell-diplomás, a Mount Sinai kórház szakorvosa RENDELŐK: 120 Eaat 79th St.f New York, N.Y. 10021 110-45 Queen» Blvd. Forest Hills, N.Y. 11375 Telefon: (212) 744-8700 RENDELÉS ELŐZETES BEJELENTÉSRE: O Prosztata problémák • Vasectomy O Húgyúti fertőzések • Impotencia • Vesekő • Vese-is hólyagdaganatok 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk ZÉRUS JANCSI
