Amerikai Magyar Szó, 1987. július-december (41. évfolyam, 26-48. szám)
1987-12-24 / 48. szám
MIÉRT NEM ENGEDIK BE KOPPÁNYÉKAT? AMERIKAI Ara 50 cent Három kis boronddel, egy zsebszotarral érkeztek meg tavaly a JFK repülőtérre Koppányék: dr. Koppány Tamas, k. felesége, Nagy Kornélia és 3 éves kisleányuk, Karolina. Meg voltak győződve arról, hogy mint politikai menekültek, menedékjogot fognak elvezni. Nagynénjuk Rockville Center, L.I.-i lakásának pincéjében találtak otthont. Koppány Tamás, aki ügyvéd volt odahaza, menten kapott is taxisófóri állást, mig felesége ügyvédi vizsgára készül. Igen, de a Bevándorlási Hivatal azt mondja, hogy kérem,nem adhatunk maguknak menedékjogot, mert magukat nem üldözték otthon. Legalábbis önök nem bizonyították azt be. így azutan tudatták éket, hogy december 30-ig el kell hagyniuk az országot. "Mar hogyne lennénk kiteve üldözésnek" - állítja a házaspár. "Maga az a tény, hogy otthagytuk luxus életünket Pesten, meg a luxuslakást a legelőkelőbb negyedben, azután egy villát a Balaton mellett, nem beszélve igen tetemes bankbetétünkről, bizonyítja, hogy féltünk az üldözéstől!" Mr. Arthur Helton, a Jogászok Polgárjogvédő Bizottságának igazgatója sajnálkozva állapította meg, hogy a Magyarországról idejövök és itt maradni szándékozók közül csak 16%-nak adta meg a bevándorlási hatóság a menedékjogot, mig az orosz menekültek közül 80%-nak. A külügyminisztérium ugyanis megállapította, hogy politikailag Magyarország a legkevésbé "elnyomó" állam. "Még ha legalább Koppány ur be tudta volna bizonyítani, hogy otthon kikérdezték, vagy éppenséggel letartóztatták volna - állítja a külügyminisztérium szószólója - akkor talán tudtunk volna valamit tenni érdekében. De igy! Luxuslakás, nyári lak, bankbetét - nehezen tekinthető üldözésnek." Koppányék most attól felnek, hogy ezek után még Franciaország, vagy Anglia sem fogja őket, mint menekülteket befogadni. Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Vol. XLI. No. 48. Thursday, Dec. 24. 1987. I Second Class AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. plVd'lt* NBV YORK, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397. New York, N.Y. BOLGÁR GYÖRGY: Mert én ilyen jó fiú vagyok. Nagy a szivem. Es kuló'nben sincs kedvem fölsorolni kíílön-külőn minden országot, várost, férfi- és női nevet vagy mindazt, akit és amit még szeretek. Nem, inkább mindent és mindenkit szeretek, nem úgy, mint azok, akik mondjuk csak New Yorkot (pardon, N.Y.-ot, mert ha igaz, onnan indult ki ez a szerető szives őrület igy, rövidítve), Budapestet, Magyarországot, Balatonalmádit és Lajosmizsét, Marylint és Marcellot, Esztert vagy Aladárt, a kedvenc újságjukat vagy a kedvenc rádióadójukat szeretik és ezt ki is Írják a pólóingükre, a pulóverjükre, vagy kiragasztják a kocsijukra, hadd lássa mindenki, hogy nekik van véleményük, Ízlésük, sőt van bátorságuk kialln; a véleményűk és az ízlésűk mellett. En kérem, ezzel szemben még Mucsat is szeretem, elvegre (Mucsa nélkül Párizs sem volna az, ami, márpedig Párizst aztan tényleg szeretem. Nem mintha barmi bajom volna azokkal, akik csak egyvalamit szeretnek, mint ahogy a szeretet-divat ellen sincs semmi kifogásom. Dehogyis, hiszen meg mindig jobb a kedvenc várost, csapatot, filmsztárt vagy enekest a nagy nyilvánosság előtt önkéntesen szeretni, mint a szeretett vezért nyilvánosan imádni, otthon meg gyűlölni. Ebből is latszik, milyen nagyot fejlődtünk. De vajon mi lesz, ha egy élelmes matricanyomónak eszébe jut N.Y.ban vagy Budapesten, hogy talán az utálatnak is lenne keletje? Hogy sokan esetleg büszkén viselnék trikójukon, és autójukon, hogy ők bizony gyűlölik New Yorkot, hánynák Párizstól és Velencétől, pokolba kívánják a Rolls Royce-ot, föl nem vennének a Tiffanytól való ékszert, borzadnak Beethoventől, befogják a fülűket, ha a Beatles játszik, lenézik a Nobel-dijasokat, és elfordulnak, ha szexbombát látnak kó'zeled- ni. , Maradjunk a szeretetnél. És nemcsak azért, mert ilyenkor, karácsony és Újév táján illik a szeretetről beszélni és mellébeszélni, hanem mert jobb is róla beszélni mint a gyűlöletről. Pedig, hogy végre őszinte legyek, én sem szeretek mindent és mindenkit. Nem szeretem például az év végét. Addigra ugyanis mindig kiderül, hogy nem minden sikerült ügy, ahogy azt elterveztük. Van cserearányromlas, van világgazdasági helyzet, van dollárárfolyam-esés, van tőzsdekrach, van rossz időjárás, van versenyképtelenség^ de mi valahogy mindig inkább a nem várható jót kalkuláljuk bele a számításainkba, nem pedig a várható rosszat. Hiába, már csak ilyenek vagyunk, a jót szeretjük, a rosszat meg nem. Hát akkor legalább néhány hónapig éljünk abban a megnyugtató reményben, hogy az idén jobb lesz, és sem az égi, sem a földi hatalmak nem fordulnak ellenünk. (Elet es Irodalom, Budapest) BENEDEK FERENC: 99 KHAR0A LADIKJAI! 9 9 f 9 1(1 Bocsánatot kell kérjék Illyés Gyulatol, hogy versének es könyvének a címét használom. Teszem ezt azért, mert ezt a kis könyvet nemrégiben kaptam ajándékba egy kedves barátomtól és elolvasása után még vagy kétszer olvastam el, illetve inkább tanulmányoztam. A könyv kisméretű 200 oldalával nagyszerű összefoglalása az Öregség, a megőregedés problémáinak. A versnek a cime, amivel tulajdonképpen a könyv kezdődik: "Kharon ladikján”. íme az első és a két utolsó versszak: Kharon ladikja nem akkor indul velünk midőn lezárul és befagy a szem. Zord átkelőkön soka nyitott szemmel , megyünk a vegzetes vizen. Ülünk barátaink és fáink közt, nevetünk,- vidám vita folyik s egyszer ringani kezd velünk (csak velünk) kifelé a ladik. Bölcs ki e kéjűton, ezen is mosolyog s ha sir is, hálakönnyet ont, hogy hány Piazzát, hány es milyen Casa d'Orot látott, ha nem is lat viszont. Amióta belementem a hetedik X-be, megváltozott a viszonyom az Idővel. Ez a változás eszrevétlenül jött. Azon vettem magam észre, hogy nagyobb tiszteletet és megbecsülést adok az Időnek, nem úgy kezelem, mint egy határtalan valamit, amiből van bőven. Elkezdtem mindig jobban beosztani (folyt, a 7. oldalon.) UJinden bedveó odvcisónlmak boüdocj, új évet bívanunb!